Mi inspirálta a Dance Me című előadást? Mit jelent Önnek személyesen Leonard Cohen művészete?
Már nem is emlékszem, hogy mikor hallottam először a zenéjét, de szerintem valamikor a ’80-as évek közepén lettem igazi rajongója. A ’80-as évek végén jött az az ötletem, hogy Cohen zenéjén alapuló művet hozzak létre: ekkor a Les Grands Ballets Canadiens táncosa voltam. Néhány évvel ezelőtt telefonhívást kaptam a Montréal megalapításának 375. évfordulóját megünneplő rendezvény szervezőitől. Ők egy komplex előadást akartak, nem egy tipikus Les Ballet Jazz de Montréal (BJM) programot, és Leonard Cohen zenéje azonnal eszembe jutott, mint egy tökéletes lehetőség erre az alkalomra.
Mindig is álmodoztam arról, hogy a zenéjére fogok majd egyszer táncolni, és bár ezt táncosként nem tudtam megvalósítani, a társulat művészeti vezetőjeként ezt végül valóra váltottam.
Ismert, hogy Leonard Cohen még az életében áldását adta a darab létrejöttéhez. Találkozott vele személyesen? Hogyan történt ez a találkozás?
A darabot a művész valóban jóváhagyta még életében: ismerte a társulatot és személyesen biztosította részünkre a kizárólagos jogot ahhoz, hogy a zenéjét felhasználjuk az egész világon egy ötéves időszak során. Egy év alatt végig állandó kapcsolatban álltunk Cohen ügynökével és ügyvédjével a tárgyalások során. Ez négy évvel ezelőtt történt. Sok megvalósításra szánt projektötlet érkezett be hozzá, de ezekből csak kettőt hagyott jóvá, köztük a miénket is. Ahogy a BJM zöld utat kapott, a felhasználandó dalok kiválasztása volt a következő lépés.
Cohen tudatta velünk, hogy nem szeretné, ha az előadás a legnagyobb slágereinek egyfajta kiválogatása lenne.
Semmi sem történhetett a jóváhagyása nélkül, ezt egyértelművé tette már a kezdetektől.
Hogyan fogadta a közönség a darabot?
Az előadás hatalmas siker volt az egész világon, szinte végig teltházzal ment. Számunkra a legcsodálatosabb a közönség reakciója volt, illetve a mindenhonnan érkező visszajelzések: Leonard Cohen jelen van velünk az egész előadás során. Ezzel a produkcióval – és ez a társulat számára a legérdekesebb – olyan embereket is sikerült bevonzani, akik még sosem láttak korábban táncelőadást, és ezt mind Leonard Cohen művészetének köszönhetjük. A darab révén életre kelthetjük és élőben láthatjuk a dalait.
Szomorú egybeesés, hogy az előadás premierjére majdnem pontosan egy évvel a művész halála után került sor, melynek révén újabb dimenzióval bővült a darab befogadásának élménye.
Az interjút Kriskovics-Dudás Éva készítette.
(A címlapképen a koreográfus Louis Robitaille, fotó: Christopher Poizo)



hírlevél








