Tánc

Lukács András: "Én tényleg szívből koreografálok"

2014.10.28. 10:24
Ajánlom
A Seregi-díjas táncos-koreográfus a Győri Balett harmincöt éves jubilumára egy egészen különleges verzióban állította színpadra Ravel Boleróját, mely a két részes, Generációk című balettest első felvonását adta. Lukács Andrást, a Wiener Staatsoper szólistáját az alkotás folyamatáról és a koreográfusi hitvallásáról kérdeztük. INTERJÚ

- Tavaly elsőként neked ítélte oda a kuratórium a Seregi-díjat. Mit jelentett akkor számodra az elismerés?

- Seregi László az egyik legmeghatározóbb koreográfusa volt a magyar táncéletnek. Nagyon megtisztelő volt számomra, hogy a kuratórium rám gondolt elsőként a díj odaítélésekor.

- A Győri Balett harmincöt éves jubileumára készült Bolero, amelyet most a Müpába is elhoztatok, sok éves terv eredménye. Mi váratott magára eddig?

- Tényleg régóta terveztük Kiss Jánossal a közös munkát. Anno az ő ötlete volt a Bolero, mint zenei anyag és az, hogy készítsek rá koreográfiát az együttes számára.  Én akkor azt mondtam, hogy persze, nagyon szívesen, de igazából még konkrét elképzelésem nem volt rá. Aztán az évek folyamán egyszer csak megszületett a fejemben egy dramaturgia, amit két évvel ezelőtt Bécsben lehetőségem nyílt megkoreografálni. Tavaly megkeresett János, hogy most lenne egy alkalom, a harmincötéves jubileum. Úgy gondoltam, hogy ehhez az ünnepi alkalomhoz jól illik az én nagyon elegáns, ünnepi emelkedettségű Boleróm.

- Viszont ez egyáltalán nem egy szokványos Bolero, sőt: minden sztereotípiának ellenébe mész...

- Igen, csak a szívélyes felkérés miatt nyúltam ehhez a zenéhez, egyébként nem vagyok oda a "sláger klasszikusokért". Ezeket ugyanis már rengetegszer használták, a közönség pedig nagyon jól ismeri őket, ami miatt nehéz egy nagyon egyéni verziót készíteni rájuk. Ráadásul van két nagyon erős, ikonikussá vált Bolero: a Béjart és a Markó Iván-féle, ami egy plusz megmérettetésként lebegett a szemem előtt. Az én verzióm azért is váratott magára ennyi ideig, mert ugyan szerettem volna eleget tenni a felkérésnek, de azt mondtam, hogy csak akkor nyúlok hozzá ehhez a zenéhez, ha van rá egy teljesen eredeti ötletem. Félretettem a darabra rárakódott sztereotípiákat, mint a férfi-nő kapcsolat, szexualitás, érzékiség, érzelmi szál, szakítottam a piros fényektől tobzódó, megszokott Bolerókkal, és csak a zenére koncentráltam. Számomra Ravel műve egy nagyon letisztult, minimál zene, amiben egyszerre van jelen egy ünnepi, felemelő hangulat, és egy sötét, borongós atmoszféra. Éppen ezért egy sötét báli kép jelent meg előttem.

- Hogy jelenítetted meg ezt a színpadon?

- Tíz férfi és tíz női táncos van a színpadon, mindenki egy hatalmas, fekete, vizes hatású bársony szoknyában táncol, ami megadja a színpadképnek is az eleganciáját. Tudtam, amikor belevágtam a koreografálásba, hogy a Bolero egy nagyon nehéz zene, de amikor elkezdtem lépéseket készíteni rá, akkor még tisztábban szembesültem ezzel: egy folyamatos fokozás van a zenében dinamikailag, így ahhoz, hogy tényleg szépen ki tudjon bontakozni a feszültség, és a végén robbanni tudjon, ahhoz nagyon minimálban kell elkezdeni a mozgást. Úgy gondoltam, hogy a mozdulatok szintjén szinte lehetetlen egy ilyen fajta fokozást végigvinni, ezért átvittem a hangsúlyt a táncos egyéni mozdulatairól az összképre. A hatalmas jelmezzel és a hadsereg benyomását keltő, nagy létszámmal próbáltam egy szintre hozni a tánc feszültségét a zene növekvő monumentalitásával.

- Ezek szerint ez a darab is tükrözi a te alapvetően vizuális látásmódodat? A jelmezeket ebben az esetben is te álmodtad meg?

- Az alapötlet mindig az enyém, egyébként pedig egy gyerekkori barátom, Herwerth Mónika a darabjaim állandó jelmeztervezője. Mindig közös munka eredménye a végső látványvilág. Azt szokták mondani, hogy a darabjaimra jellemző egyfajta térbeli rendezettség, ami azt hiszem abból fakad, hogy én egy nagyon rendszerető ember vagyok és ez meglátszik a munkáimon is. Szeretek mindent pontosan megtervezni az elejétől a végéig. Ebben a darabban pedig ez a rendezettség extrán érzékelhető.

- Van benned egyfajta kettősség. Velekei László, aki szintén a Győri Balett koreográfusa mondta rólad, hogy te mindig "szívből koreografász". Mit jelent ez a te esetedben, aki mindig logikus rendszerezettséggel alkotsz?

- Nem tudom, én ilyen vagyok. Én tényleg szívből koreografálok. Ha engem egy zene nem ihlet meg, akkor nem nyúlok hozzá, legyen szó bármiféle lehetőségről. Ha viszont hallok egy szép, engem megérintő zenét, akkor az szinte automatikusan elindít bennem valamit. De ez tökéletesen megfér azzal, hogy adott esetben egy katonás képet viszek színpadra.

- Koreográfusi munkásságodat elnézve úgy tűnik, nem a cselekményes balettek foglalkoztatnak téged a leginkább.

- Jelen pillanatban inkább a cselekmény nélküli darabok érdekelnek. Ugyanakkor azért, mert valami cselekmény nélküli, attól annak még van mondanivalója, sőt. Ha a nézőben a zene, egy mozdulat, a táncos esztétikuma elindít valamit, akkor szerintem ő azonnal köti az életében egyfajta tapasztalathoz, tehát számára az jelentéssel telítődik, kialakul egy pici történet benne. Konkrétumok helyett én inkább egy érzést próbálok kifejezni. De egyre inkább foglalkoztatnak a cselekményes darabok is, csak ezek még váratnak magukra, még hagyom magamban érlelődni őket. Soha nem sürgetek semmit. Mindig azt gondolom, hogy ha valami nem fér bele egy adott produkcióba, akkor azt elrakom magamnak, és majd valahol máshol előjön.

- A bécsi Bolerohoz képest változtattál valamit a mostani bemutatóban? Átszabtad a győri társulatra, vagy pedig ez egy az egyben az, amit akkor elkészítettél?

- Miattam van benne változás, az utolsó egy percet megváltoztattam. Ezzel már két évvel ezelőtt sem voltam igazán megelégedve, de akkor már nem volt idő változtatni.  Most sikerült egy kicsit átalakítani és így jobban szeretem jelen pillanatban. Amúgy nem nagyon szeretek változtatni a meglévő koreográfiáimon.  Szeretem úgy hagni a dolgokat, ahogy vannak. Én így tesztelem önmagamat: ha öt, tíz év távlatából is meg vagyok elégedve a darabommal, akkor azt egy jó jelnek könyvelem el. Tavaly júniusban például a Müpában táncoltam az első '99-es koreográfiámat, a Connectiont, Kozmér Alexandrával. A mai napig úgy gondolom, hogy ehhez a számomhoz nem nyúlnék hozzá.

- Van valami tudatosság abban, ahogy kialakítod a saját táncnyelvedet?

- Persze, én érzékelem a saját munkáimban a visszatérő motívumokat, vannak elemek, amelyek minden darabomban visszatérnek. Tizenöt év koreografálás után meg merem kockáztatni, hogy van már egy aránylag kialakult stílusom. Ha valaki megnézi egy darabomat, egy kettősömet, akkor előfordul, hogy megjegyzi, hogy "ez olyan Lukis, vagy Andrisos volt". Ilyenkor nagyon örülök, mert az a cél, hogy az embernek az évek során kialakuljon egy önálló stílusa. Remélem, hogy ez az évek során egyre inkább így lesz.

- Milyen volt a közös munka a győri társulattal? Először dolgoztál velük?

- Nagyon jó volt, úgy gondolom, jól megtaláltam a közös hangot az együttessel. Tíz évvel ezelőtt már volt szerencsém együtt dolgozni velük egy duett erejéig. Azóta persze nagyon kicserélődött az együttes és azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó kis csapat, sokat fejlődtek a próbafolyamat alatt is. Örültem annak, hogy volt elég idő színpadra állítani ezt a művet. A premier nagyon szépen sikerült és nagyon örülök, hogy végre létrejött a közös munka. Ez egy remek kezdet volt és remélem a jövőben is lesz alkalmam velük együtt dolgozni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Klasszikus

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Jazz/World

„Rockopera, csak nem rock és nem opera”

Izgalmas programzenei kísérletbe fogott a Premecz Mátyás Hammond orgonista vezette, idén 10 éves Kéknyúl Band: a bűnügyi filmek világát idézik meg a Müpa színpadán június 20-án, olyan vendégszólistákkal, mint Palya Bea és Sena. Erről kérdeztük Premecz Mátyást.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc győri balett

Győrben bepótolhatja az elszalasztott tánceseményeket

14. alkalommal rendezik meg a Magyar Táncfesztivált és negyedszer a gyermek táncfesztivált Győrben mától egészen vasárnapig.
Tánc balett

40 évesen Júliát táncolni? Nem lehetetlen!

Kenneth MacMillan Rómeó és Júlia-koreográfiájának címszerepében debütál New Yorkban a 40 éves ragyogó szépség, Stella Abrera.
Tánc videó

Szergej Polunyinnak az őrület is jól áll, de még mennyire

A szupersztár balett-táncost ezúttal egy ikonikus brit divatfotós, filmkészítő Rankin kérte fel közös munkára, amiből egy igen erős anyag született.
Tánc simkó beatrix

A Simkó-Grecsó páros hozta el a Tánc Fesztiválja fődíját

A Frenák Pál Társulat és a Pécsi Balett is két-két díjat kapott a veszprémi tánctalálkozó után – írta meg a szinhaz.hu.
Tánc balett

Miért ábrázolják ügyefogyottaknak az ázsiaiakat a balettben?

Egy Amerikában élő filipino táncos éles hangú véleménycikket jelentetett meg, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy a klasszikus és modern balettdarabokban az ázsiai figurák rendre sematikus, sokszor nevetséges karakterekként tűnnek fel.