Tánc

Más fénytörésben

2010.03.01. 11:30
Ajánlom
Először Frenák Pál táncosaként ismerhettük meg, majd itthon és számos külföldi országban táncolt, koreografált, tanított. Új előadásában sémáiból, meglévő mozdulataiból igyekszik kilépni. Juhász Kata március 6-án a MU Színházban Lulu, avagy a rossz tanuló felel címmel mutatja be első egészestés szólótáncát.

- Fontos lépcsőfoknak érzed alkotóként ezt az előadást?

- Küzdelemnek és egyben játéknak érzem, de éppen ezért lépcsőfoknak. Csináltam már tízperces szólót, félestéset, de olyan még nem volt, hogy egy egész estét kell magammal megtöltenem. A Petőfi Irodalmi Múzeumban, októberben bemutatott rövidebb szólóm után jött ez a hirtelen vágy. Ezt a darabot eredetileg öt szereplővel akartam megcsinálni, ráadásul én nem is szerepeltem volna a színpadon. Aztán október végén megváltozott bennem valami, és úgy döntöttem, ez egy szóló lesz. Előadóként és alkotóként eljutottam oda, hogy váltsak, változtassak, és ezzel a darabbal így mindenképpen kihívás elé állítottam magamat. Mindenkinek vannak megszokott, jellegzetes mozdulatai, sémái, én ezektől a rutinjaimtól akartam szabadulni. Ehhez olyan embereket kértem fel társalkotónak, akikkel már régóta szerettem volna együtt dolgozni, és akik olyan területről érkeznek, ahol én kevésbé vagyok járatos. Ezért akár csak külső szemként is biztosra vehettem, hogy valamiféle új szemléletet hoznak a készülő előadásba, ezzel pedig segítenek nekem ebben a "kimozdulásban". Nagy Fruzsina például, aki a jelmezeket készíti, nagyon inspiráló dolgokat mondott a próbákon, azzal, hogy elmondta, mit jelent neki egy jelmez, hogyan van ott a megformált karakter már a jelmezben, és ezzel összefüggésben hogyan tudom azt jól használni.

- A PIM-ben bemutatott Erőltetett menet című előadásodban az ismert vers szövege erősen jelen van a táncban. A Lulu mennyiben hívja elő Karinthy szövegét, amire a cím egyértelműen utal?

- A darab készítése során vagy inkább előtte többször újra is olvastuk a szöveget, de ez nem egy irodalmi alapú előadás, semmilyen értelemben sem a Karinthy-szöveget követem. Nem törekedtem arra, hogy ez így legyen, csak egyszerűen engem más érdekelt. Ha úgy tetszik túlléptünk a novellán, ezt tükrözi a cím is. Az iskolai, osztálytermi szituáció mint alaphelyzet, kiindulópont persze közös: amikor felszólítják a rossz tanulót, és ő azt érzi: jaj, én inkább nem itt lennék! Az egyénnek az iskolában egy kereten, egy rendszeren belül kell gondolkodnia, megmondják neki, hogy á négyzet plusz bé négyzet egyenlő cé négyzet. Ha ezt így tanulod meg, és így vezeted le, akkor te jó vagy, és akkor vagy te jó tanuló. Erre kondicionál az iskola. Ha viszont ebbe nem tudsz beilleszkedni, akkor iszonyúan sikertelen vagy, szorongsz, félsz. De van valami, amiről Karinthy nem beszél: az, hogy ebben benne rejlik az a kreatív potenciál, hogy eközben valamit megtanulsz. Kezelni az olyan helyzeteket, amire nem tudsz előre felkészülni, mert nincs előre kész jó megoldásuk. Ezeket a szöveges példákat gyűjtőnéven úgy hívják, hogy élet. Ilyen fajta kihívást jelentett nekem ez a darab is azáltal, hogy megpróbáltam elszakadni a saját sémáimtól. 

- Ha jól tudom, ebben az előadásodban is lesz videó, amit elég gyakran használsz munkáid során. Milyen lehetőséget látsz ezekben a vizuális effektekben, a videoművészetben?

- Szeretem a videót és azon belül is az animációt fényeffektként használni, amennyire lehet lámpák, tehát hagyományos színpadi világítás helyett. Az előző előadásaimban kifejezetten azon dolgoztam, azzal kísérleteztünk Korai Zsolttal, hogy különböző fény- és térstruktúrákat hozzunk létre a videóval és ezek adják az előadás terét, azokat a dinamikus fénykulisszákat, amiket a táncszőnyegre és a színpad hátterére, így magára a táncosok testére is rávetítettünk. Valóban most is része az előadásnak a videó, mint eszköz, azonban most nagyon különböző típusú, eredetű képeket, heterogén anyagot használunk és megpróbáljuk mindezt az előadás koncepciójának alárendelni, hogy az egész együtt egy saját nyelvvé álljon össze. 

- A SÍN Kulturális Központban zajlanak a próbák. Már több éve küzdesz ezért a helyért, közel egy éve működik aktívan. Mi volt a célod vele? Miben tér el a SÍN más hasonló helyekhez képest?

- Nagyon nagy szükségét éreztem annak, hogy legyen ebben az országban is legalább egy, és egyébként minél több olyan hely, ahol úgy lehet kísérletezni, majd létrehozni új és izgalmas produkciókat, hogy ehhez - mint a nyugat-európai, erre szakosodott produkciós házakban - adott minden körülmény: elegendő idő, megfelelő tér és technikai felszereltség, sőt nemcsak gyakorlati, hanem elméleti, szakmai, tehát szellemi segítséget is kaphatnak az ott dolgozó társulatok. Egy ilyen "hely" vagy inkább valódi műhely létrehozásához asszisztáltam, tettem meg érte minden tőlem telhetőt, amit tapasztalatokkal, kapcsolataimmal el lehetett érni az elmúlt években. És valóban ez a hely most már egyre inkább hasonlít arra, amire vártunk: a SÍN jelenlegi helyén elég komoly kapacitással rendelkezik, egyre jobb a technikai felszereltsége, és az INPUT program keretében már egy önálló továbbképzési programot is elindítottunk. 

- Hol tudnád elhelyezni magad a hazai táncéletben?

- Nehéz erre válaszolni, mert ilyenkor erősen működik a külső kontrollosság, az emberre könnyen ráakasztják a címkéket. Nekem nagyon sokáig a "frenákos" címke alól kellett kilépnem. Mivel rólam akkor és ott egy erős kép alakult ki, éveken át tartó küzdelem volt, hogy kitörjek belőle, vagyis mivel ott is önmagamat adtam, hogy egy természetes folyamat során eléggé "elváltozzam", és nem is annyira "magamat megtaláljam", hanem, hogy elérjem, hogy mások is "megtaláljanak" már más önmagamként. Lehet, hogy ez évekig tartott, de ezzel meg kellett birkóznom. Persze a nemrégen Budapesten járt Nigel Charnock azt mondta, hogy általában az ember egész életében ugyanazt a darabot csinálja, amit aztán különböző módon, mértékben színez.  Az új színeket keresve dolgozom most olyanokkal, akik maguk is önálló alkotók, mert tanítanak, újat adnak nekem, szembesítenek valami mással, ami után megint én leszek, csak más fénytörésben.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Budapest legmesésebb tetőteraszai

A Budapest100 csodája, hogy kinyitsz egy átlagos kaput a bulinegyed közepén és besétálsz egy 1800-as években épült ház ősfás udvarába. Vagy kijutsz egy tetőre és új perspektívát kapsz az egész városról. Galéria!
Vizuál

Nézd meg online Szabó Magda Pilátusát a IV. Hét Domb Filmfesztiválon!

A koronavírus-járvány miatt az interneten tekintheti meg a közönség hétfőtől a IV. Hét Domb Filmfesztivál döntős filmjeit, és a rendezvény történetében először szavazhat is a döntőbe jutott alkotásokra - közölték a fesztivál szervezői.
Színház

A két pápa – Magyarországon először a Rózsavölgyiben

Vecsei H. Miklós igazi színászlegendákkal állítja színpadra XVI. Benedek és Ferenc pápa különleges kapcsolatát.
Színház

Őrködjetek! – Léner Péter az SZFE-ügyről

Lapunkhoz eljuttatott levelében megszólalt az SZFE kapcsán a 84 éves Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas rendező, színigazgató, érdemes művész, akinek fia, Léner András is apja nyomdokaiba lépett: színész és rendező. A levelet változtatás nélkül közöljük!
Klasszikus

Elmarad a Nemzeti Filharmonikusok évadnyitó hangversenye

Nem tartják meg a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szeptember 25-i koncertjét a Müpában, miután több tag kontaktusba került fertőzött személlyel.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc hír

Tisztújítást tartottak a Magyar Táncművészek Szövetségében

A Magyar Táncművészek Szövetségének közgyűlésén ötödik alkalommal választotta meg a tagság újabb három évre elnöknek Mihályi Gábort, a Magyar Állami Népi Együttes vezetőjét és társelnöknek Kiss Jánost, a győri Magyar Táncfesztivál igazgatóját - adta hírül a szakmai és érdekvédelmi szövetség.
Tánc magazin

Nevetve sírni, sírva nevetni – Cacti a Nemzeti Balett előadásában

A kaktuszok nem sírnak. Legalábbis egyikünk sem találkozott még könnyező tüskékkel – vagy mégis? A világhírű svéd koreográfus, Alexander Ekman Cacti című darabja csontig-velőig hatoló őszinteséggel mutatja be a kortárs tánc világát, humoros és fájdalmasan pontos képet adva arról, mennyire fontos számunkra a művészet „értelmezése”. Néha lényegesebb, mint a művészet maga. Ekman legsikeresebb koreográfiája a Magyar Nemzeti Balett tolmácsolásában érkezik Budapestre.
Tánc ajánló

Alexander Ekman svéd koreográfus indítja az Opera új évadát

A világhírű alkotó egyik legnépszerűbb műve, a Cacti a Magyar Nemzeti Balett és a Magyar Állami Operaház első bemutatója szeptember 11-én látható az Eiffel Műhelyházban.
Tánc hír

Átadták az idei Lábán Rudolf- és Halász Péter-díjakat

Augusztus 31-én a Trafóban immár 15. alkalommal hirdették ki a legjobb hazai kortárs táncprodukciókat elismerő díjat, valamint a színházi alkotókat méltató elismerést.
Tánc gyász

Elhunyt Rab István balettművész

Az 1953 disszidált táncművész 90 éves korában hunyt el, Amerikában – írja a New York Times-ra hivatkozva a Színház Online.