Zsuráfszky Zoltán (Fotó/Forrás: Váradi Levente / lumidance)
- A '70-es évektől kezdődően a néptánc és a népi kultúra erőteljesen a középpontba került. Hogyan látja ezt a jelenkori magyar kulturális életben?
- Ha kicsit visszatekintünk, láthatjuk, hogy a Röpülj páva műsor, és az ennek mentén kibontakozó vita és beszélgetés középpontba helyezte a népi kultúrát. A nyilvánosság rendkívül élénk volt ennek kapcsán. Az én életutam is ehhez kapcsolódott, a Kodály Kamara Táncegyüttestől egészen a Honvéd Táncszínházig, amelyből 2012-ben megszületett miniszteri jóváhagyással a Magyar Nemzeti Táncegyüttes. Az, hogy immár a néptáncot és népzenét sokan hivatásos szinten műveljük, segít, hogy azt a világban is sokkal jobb névvel tudjuk megismertetni. A magyar néptánc profi szinten is létjogosultságot szerzett, és ezzel együtt a szabad stílus is erőteljesen elterjedt. Most jöttünk haza egy negyvennégy napos Japán turnéról.
- Említette a számos külföldi turnét. Más szemmel nézik kint a magyar néptáncot?
- Egy magyar tematikájú előadást – például a Dózsa Györgyről szóló darabunkat – nehezebb külföldön bemutatni, hiszen ahhoz kellenek történelmi ismeretek. Japánban a Kárpát-medence tánckincséből mutattunk be néhányat, Székelyföld, Kalotaszeg, Gyimes, Mezőség táncai jelentek meg elsősorban. Ősszel megyünk majd az Egyesült Államokba, ahol a diaszpórában élő magyaroknak, illetve az érdeklődő amerikaiak számára egy '56-ról szóló műsort fogunk színre vinni, ahol a tematikus történelmi rész mellett egy folklór-összeállítás is bekerült a produkcióba. Egyaránt közel áll az együttesemhez a klasszikus folklóranyag, de nagyon szívesen dolgozunk különböző tematikák alapján is, legyen szó akár a monarchiáról, a világháborúról vagy más történelmi eseményről, népszokásokról, ifjúsági témákról.
- A Ön születésnapjához is kapcsolódó Drakula utolsó tánca című produkciót júliusban láthatja a közönség a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Honnan jött az érdeklődés a figura iránt?
- Mindenki számára ismert Bram Stoker klasszikus története. Mi azonban igyekeztünk visszavinni a karaktert Erdélybe és a falusi Drakula alakját megjeleníteni az előadásban. Vincze Zsuzsa írta hozzá a szöveget, és jellegzetes erdélyi-román viseletet és díszletet alkalmaztunk. Az első rész egy vásári környezetet jelenít meg, a második pedig Drakula várában játszódik. A falusiak egy bálon próbálják majd ledöfni, megölni a vámpírt. Mivel a karakter jellegzetessége, hogy kiszívja a fiatal lányok vérét és ettől megfrissül, megfiatalodik, ezért a magam által eltáncolt idős Drakula mellett Sánta Gergő fogja megformálni a fiatal Drakula karakterét. Nagyon fontos szereplői a darabnak Keresztes Ildikó és Novák Péter is, akik egyfajta mesélő funkciót jelenítenek meg. Végeredményben egy erdélyi történet született, visszavisszük a karaktert az eredeti közegébe. A néző természetesen a saját tudását mindig beleviszi a darabba, jelen esetben pedig ez fokozottan igaz. Noha szép számmal vannak ennek a témának filmes feldolgozásai, és igyekszünk olyan látványt teremteni, amely lenyűgözi a nézőt, mi elsősorban táncszínházat szerettünk volna csinálni. Az erdélyi táncoknak van egy olyan viharos sodrása, amely minden bizonnyal magával ragadó.
Drakula utolsó tánca (Fotó/Forrás: Váradi Levente / lumidance)
- Ha súlypontokat kéne meghatározni, mi került inkább előtérbe: a sajátos Drakula-értelmezés vagy az erdélyi táncörökség?
- Mindkettőt. Nem csupán a témát, hanem annak környezeti kultúráját is meg szeretnénk világítani. Az erdélyi világnak és gondolkodásnak, tánc- és zenekultúrának adunk egy olyan teret, amelyben az ismert történet kibontakozhat. Olyan, mint egy kontúrokban megjelenő grafikus képregény, amelyből hirtelen egy színes album lesz. Ma már a néptánc sokkal bonyolultabb, mint korábban volt. A filmes trükkökből, közelítésekből, vágásokból nekünk is kell a magunk módján tanulni és azokat használni. Nem lehet a néző képzeletére bízni a hátteret adó látványt, hanem meg is kell jeleníteni azt a színpadon.
hírlevél
