Tánc

Megváltozhat-e a balett színe?

2016.01.31. 10:38
Ajánlom
A balett színe a fehér – ez egy olyan sztereotípia, amit eszünkbe sem jut megkérdőjelezni, pedig miért ne táncolhatná fekete, vagy - ne adj Isten- roma balerina a Hattyúk tavát? Utánajártunk a jelenségnek.
Chopiniana Baku

Chopiniana Baku

A balett mint „úri huncutság”

A balett megszületésétől fogva egy exkluzív művészeti forma volt, az európai arisztokrácia szórakozási formája. Felesleges volna itt most végigvenni az egész balett történetét, elég annyi hozzá, hogy eleve udvari táncokból indult a XV. századi Itáliában, majd XIV. Lajos alakított ki kultuszt a műfaj köré. Noverre és más korszakos jelentőségű zsenik munkásságán át a késő romantikában eljutottunk a "ballet blanc" vagyis fehér balett megszületéséig, amikor is a baletthoz végérvényesen hozzákapcsolódott a fehér szín és a könnyedség illúziójának képzete. Később Petipa invenciói nyomán a balett elnyerte mai formáját, koreográfiái ugyanis a mai napig a klasszikus balett-repertoár alapját képezik (A diótörő, A bajadér, A hattyúk tava, Csipkerózsika stb.) A „faji sokszínűség” csak az úgynevezett egzotikus karakterbalettek szintjén, betétdarabokban jelent meg, vagyis a romantikus orientalizmus jegyében mindig valami távoli, különös, megismerhetetlen minőségként. Ahogy a repertoár alapja is megkövült, úgy ez az arisztokratikusság, exkluzivitás is konzerválódott a balettal és sokan ma is azt gondolják, hogy egy balettelőadásnak pontosan úgy kell kinéznie, ahogy a Mariinszkij Színház fénykorában, '51-ben.

A konzervatív szemlélet mellett az is hozzájárult a műfajon belüli faji diverzitás hiányához, hogy a balett köztudottan egy drága műfaj. Ahhoz, hogy valakiből megfelelően képzett táncos legyen, nem árt, ha van egy erős szülői háttere. Az iskolák, cégek és a szakmai szervezetek pedig sokáig a tengerentúlon sem ismerték fel a tehetséggondozásban rejlő szerepüket, vagyis, hogy az esélyegyenlőség jegyében financiális és lelki támogatást nyújtsanak a színesbőrű tehetségeknek a szakmai sikerhez vezető úton. Így aztán –példaképek híján- egészen a közelmúltig az Egyesült Államokban és Európa fejlettebb államaiban is alulreprezetnált maradt a balett a társadalom bizonyos rétegeiben. 

A tolerancia hiánya

Habár a balett világa nagyon toleráns a nemi identitást illetően, a faji hovatartozásról ez sokáig nem volt elmondható. Az ázsiai táncosok integrációja hamarabb megindult, hiszen bőrszínűk nem üt el annyira a "megszokottól". De a fekete táncosokkal kapcsolatban sokak fejében még ma is él például az a mítosz, hogy a testük egyszerűen genetikailag alkalmatlan a balettra. Itt arra hivatkoznak, hogy a fekete táncosok túl izmosak, csípőjük szélesebb és a mellük is sok esetben nagyobb a praktikusnál, de sokszor a hajszerkezetet is kizáró okként említik, mert sokkal nehezebb egy göndör hajat a megfelelő balettkontyba igazítani. És akkor még ott vannak azok is, akik a látványbeli homogenitásra hivatkoznak, amikor a színesbőrűeket kirekesztenék a műfajból: szerintük ugyanis egy tánckar attól tánckar, hogy azonos testalkatú, azonos magasságú és azonos bőrszínű táncosok alkotják. Ez a szemlélet persze már eleve egy olyan szépségideálra támaszkodik, mely szerint a hasonlóságban, nem pedig a különbözőségben rejlik a szépség.

Dance theater of Harlem, középen Arthur Michell társulatalapítóval

Dance theater of Harlem, középen Arthur Michell társulatalapítóval

Az első fecskék

Mindenki csodálkozott, amikor 1969-ben New Yorkban Arthur Michell, a New York City Ballet első afroamerikai magántáncosának vezetésével megalakult az első professzionális fekete balettiskola és társulat, a Dance Theater of Harlem. Milyen régen volt! –gondolhatnánk. A társulat jelenlegi művészeti vezetője, a faji integráció egyik legfőbb szószólója, Virginia Johnson azonban látja, milyen lassan sikerül csak megváltoztatni az évszázadok óta berögzült sémákat:

„A balettban amúgy is óriási verseny van. Egy fekete táncosnak azonban kétszer olyan keményen kell dolgoznia, hogy fele olyan messzire jusson, mint egy fehér bőrű táncos. A rendszer ellened van, bármilyen jó is vagy –szoktam mondani. Olyanok lettünk, mint a katonák, akiknek legfőbb célja bebizonyítani, hogy bármire képesek vagyunk, csak adjanak nekünk esélyt”.

A harlemi társulat nagyon sikeresen indult. Célkitűzésük a kezdetektől fogva az volt, hogy a balettet a legmagasabb színvonalon, a legszélesebb repertoárt elsajátítva tudják képviselni. A társulat rengeteg helyre, köztük Európába is eljutott és sokan a fekete siker szimbólumaként gondoltak rá, a legtöbben itt láttak először professzionális fekete balett-táncost. 2004-ben azonban anyagi támogatás híján be kellett zárniuk. Eddig a pontig pedig nem érkezett el a várva várt paradigmaváltás. A 2012/2013-mas évadban azonban 18 táncossal, Virginia Johnson vezetésével újra megnyitotta kapuit a Dance Theater of Harlem, sőt, azóta már történelmi jelentőségű fordulópontokon is átesett a műfaj.

Misty Copeland

Misty Copeland

A Misty Copeland-effektus

Valamiért a férfi színesbőrű táncosokat hamarabb befogadta a balett világ: az egyik első ebben a kubai származású Carlos Acosta volt, aki a Királyi Balettben kapott helyet és önéletrajzi könyvet is megjelentetett Nincs út hazafelé címmel. Ő ma is az egyik legismertebb férfi balett-táncos, de az elitista felfogás megszüntetését illetően mégiscsak Misty Copeland hozta el az igazi áttörést. 2015 áprilisában már azt is tánctörténelmi jelentőségű tettként könyvelte el a média, amikor a washingtoni Kennedy Centerben a szintén fekete, 28 éves Brooklyn Mack-kel együtt eltáncolta a Hattyúk tava főszerepét, Odettet, ami fizikálisan és pszichésen is az egyik legnagyobb feladat. Ezután nem is váratott sokáig magára a teljes siker: ugyanez év június 30-án nevezték ki az American Ballet Theater magántáncosává, ami az együttes 75 éves történetében addig nem fordult elő színesbőrű táncossal. Eddigre persze Misty Copeland már egy ikonikus figurává nőtte ki magát, hiszen szerepelt a Time magazin címlapján, életrajzi könyve is megjelent Life in Motion: An Unlikely Ballerina címmel, valamint dokumentumfilm is készült róla. Misty Copeland valóságos lavinát indított el, hiszen általa végre egy valóban sikeres, igazi példaképet kaptak az afroamerikai táncosok.

Az ő nyomában azóta olyan táncosok nőtték ki magukat, mint a többszörösen hátrányos helyzetből indult Michaela DePrince, aki a Sierra Leone-i háborúban megárvult, fekete bőre és bőrbetegsége miatt egész gyerekkorában az „ördög gyermekének” csúfolták, mára mégis ő lett az egyik legsikeresebb táncosa a Holland Nemzeti Balettnek. Az ő nevét és a kolumbiai Joan Sebastian Zamorét is sokan a Gran Prix versenyt bemutató First position című dokumentumfilmből ismerhették meg az emberek, aki pedig azóta Carlos Acosta példáját követve a Royal Ballet-hez szerződött.

Valami elindulni látszik

Már 2011-ben Beauty of Ballet néven elindult a The School of American Ballet kezdeményezésére az az ingyenes tantermi demonstrációs program, melynek keretében olyan iskolákban népszerűsítették a balett műfaját, ahol egyébként soha nem találkoztak volna a gyerekek a balettal. Az ő tevékenységük nagyon hasznos volt, de a valódi változáshoz nagyobb volumenű összefogásra volt szükség, melyet az American Ballet Theater Project Plié kezdeményezése hozott meg, ami 2013-ban Misty Copeland nevével fémjelezve jött létre. Ez egy olyan átfogó mozgalom, aminek célja, hogy a klasszikus balett szakma jobban tükrözze az amerikai társadalom multikuturális és etnikai sokszínűségét. A projekt egyrészt egy országos szakmai szervezet létrehozásával anyagi támogatást nyújt azoknak a hátrányos helyzetű tehetségeknek, akik a balettben alulreprezentált közösségekből jönnek. Másrészt a szervezet folyamatosan próbál párbeszédet kezdeményezni azokkal a társulatokkal, akik szintén fontosnak tartják a multikulturális sokszínűséget. A partnertársulatok mentorokkal, gyakorlati lehetőséggel segítik a hátrányos helyzetű táncosokat. Jelenleg tizenhárom amerikai balett-társulat van a partnerek listáján. Harmadrészt a projekt keretében olyan tanárokat is képeznek, akik a későbbiekben vállalják, hogy az alulreprezentált közösségekben balettet oktatnak. Tevékenységűknek köszönhetően a balettiskolákban és a társulatokban egyre több színesbőrű táncost látni, akikből hamarosan kiváló magántáncosok válnak majd.

A School of American Ballet tanulói

A School of American Ballet tanulói

Itthon jelenleg egyetlen intézményben, a Magyar Táncművészeti Főiskolán képeznek balett-táncosokat, és nem jellemző, hogy például a hazai etnikai kisebbségek képviselői nagy számban felvételiznének ide. A balett egyelőre itthon még mindig egy szűk réteg számára elérhető. Habár a Magyar Nemzeti Balett nagy hangsúlyt fektet a nemzetköziségre -így egyre több kiváló ázsiai származású táncost is látni az Opera színpadán- az oktatás hazai kiterjesztésére az alsóbb társadalmi rétegek felé eddig nem sok kísérletet láthattunk. Persze mondhatjuk, hogy hazánknak sokkal fontosabb problémákkal kell előbb megküzdenie, reméljük, hogy a külföldi példa hamarosan hozzánk is elér és egyre többek számára nyílik meg a balett mint életpálya lehetősége.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

Két hét múlva megnyílik Budapest legújabb magánszínháza, a Bástya Színház

Február 20-án megnyitja kapuit a Bástya Színház. A hetedik kerületi, az egykori Bástya mozi épületében működő, 90 férőhelyes stúdiószínház célja, hogy friss előadásokkal és különböző műfajokkal gazdagítsa Budapest kulturális kínálatát.
Vizuál

Magyar filmesek Orbán Viktornak: „A független film Magyarországon nem választás, hanem kényszerpálya”

„A független film nálunk fillérenként összegereblyézett, minimális költségvetésű vállalkozás, amit a hivatásszeretet és a filmcsinálás féktelen vágya hoz létre a rendező, a producer, a színészek és a stáb többnyire ingyenes munkájával, méltatlan feltételek között” – olvasható a nyílt levélben.
Zenés színház

Sümegi Eszter: „A felnőtt embernek is kell a mese”

Bár az olasz és német repertoár számtalan nagy szerepében hódította meg a közönség szívét, Sümegi Eszter pályája nemrég izgalmas fordulatot vett: Turandotként debütált a Magyar Állami Operaházban.
Vizuál

Ilyen nagy dolog a szabadság? – kritika A szent füge magjáról

Mohammad Raszulof új, Oscar-díjra jelölt filmje egy nehezen felejthető politikai dráma bűnről, szabadságról és arról, hogy aki hosszú időn keresztül a saját lelkiismerete ellen cselekszik, annak a jussa nem lehet más, mint az éjsötét őrület. A szent füge magja kritika.
Klasszikus

Cseh ínyencségeket tálal februári műsorán a Budapesti Fesztiválzenekar

Közép-Európa gazdag zenei öröksége áll a Budapesti Fesztiválzenekar közelgő hangversenyének középpontjában, amelynek február 15-én, 16-án és 17-én a Müpa ad otthont. Az esemény három kiemelkedő cseh zeneszerző műveit mutatja be.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Tánc ajánló

Itt a friss Shakespeare-táncpremier: A makrancos hölgy

Február elsején debütált A makrancos hölgy Kecskeméten, a Kelemen László Kamaraszínházban. Shakespeare ismert vígjátéka Barta Dóra koreográfus-rendező elgondolása mentén kelt életre a színház balett-tagozatának előadásában.
Tánc ajánló

Ünnepélyes keretek között adták át a csárdás UNESCO-s bejegyzési dokumentumát a Hagyományok Házában

A csárdás az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára került fel. Az átadóünnepség táncművészek, néptánccsoportok jelenlétében zajlott.
Tánc hír

Szatmárnémetiben lépett fel a Magyar Állami Népi Együttes

Az Egycsillagú égbolt programsorozatának keretében a magyar tánckultúra egyik legjelentősebb társulata január 26-án a Körtánc című összeállítással lépett színpadra Szatmárnémetiben. A sikeres előadásról és közeli terveikről Mihályi Gábor számolt be.
Tánc ajánló

A commedia dell’arte szellemében született meg a Feledi Project új bemutatója

Az itthon ritkán látható Pulcinella nemcsak egy színházi előadás, hanem tisztelgés az olasz kultúra és színházművészet gazdag hagyománya előtt. A produkció pergő ritmusa, látványos koreográfiái és szívhez szóló humora garantáltan magával ragadja a közönséget.
Tánc ajánló

Grecsó Zoltán: „A szabad tánc óriási erőt ad”

Rendkívül sikeres volt a kezdet tavaly, nem kérdés a folytatás: az idén 16 éves Willany Leó Improvizációs Táncszínház január 31. és február 2. között a második Willany Leó Improvizációs Fesztivált rendezi meg – együttműködésben a Trafóval.