Tánc

Menekültügy, terrorizmus, társadalomkritika a német táncszínpadokon

2015.08.12. 07:15
Ajánlom
Migráció, önpusztítás, sorozatgyilkosság, terrorizmus - a német táncszínház nem riad vissza attól, hogy szembenézzen a társadalom legnagyobb, jelenkori kihívásaival, frusztrációival, és a saját eszközeivel keresse a megoldásokat. A darmstadti színház is különös, emblematikus műveket tűzött műsorára: Süskind A parfüm című regénye, a szuicid hajlamú, amerikai költőnő, Sylvia Plath, valamint a francia szobrász, Camille Claudel élete. Manz-Kozár Eszter táncművész nyolcadik évadát tölti Németországban, jelenleg vendégként a hannoveri Commedia Futura társulatánál, korábban a darmstadti színházban. Különleges szerepeiről, a német és magyar táncszínház különbözőségéről, a történelmi és kultúrtörténeti figurák megformálásáról beszélt a Táncművészet lapjának. INTERJÚ

- A német színház - csak úgy, mint az irodalom vagy a politika - kifejezett törekvése a múlttal való szembenézés, a „lelkiismeret-tisztítás", a történelem egyéni és kollektív feldolgozása. Ennek része, hogy Ulrike Meinhof, a Vörös Hadsereg Frakció vezetőjének története is táncszínpadra került, figuráját ön táncolta el. Hogyan fogadta ezt a közönség, milyen eszközöket használt az előadás?

 - A publikum vegyesen fogadta, a rajongástól az elzárkózásig, akadt minden. A darab ősbemutatója 1990-ben, Brémában volt, de az előadás még mindig provokatívnak és aktuálisnak mondható. Rendezője, Johann Kresnik Pina Bausch mellett az elmúlt évtizedekben a német táncszínház legmeghatározóbb alakja, egyszersmind képzőművész, ami vizuálisan is meghatározza táncszínházát. Kresnik nyíltan politikus koreográfus, rettentően erős, helyenként nyers, olykor költői képi világgal rendelkezik. A felakasztott meztelen test, a kétségbeesésében írását lenyelő újságíró, az Ulrike Meinhofon a szó szoros értelmében végigtaposó férj vagy a záró kép, az üveglap mögé zárt, nemzeti rekvizitum, illetve a letépett nyelvét kezében tartó főszereplő mind-mind ezt támasztják alá. Vagy példaként említhetném a társadalmi frusztrációt remekül megjelenítő képet, az újságíró Ulrike Meinhof írásait széttépő, megrágó és őt saját szövegeivel szembeköpő tömeget.

- Nehezítette a szerepformálást, hogy megosztó történelmi személyiségről van szó?

- Nem, de felelősséget éreztem iránta. Minden történelmi, valóságos személy megformálásánál így vélekedem, legyen szó Ulrike Meinhofról, Sylvia Plathról vagy Camille Claudelről. Ulrike Meinhofnál három, Sylvia Plathnál két szereplő táncolta a figurákat, mindkét esetben az enyém volt a leghosszabb, legnehezebb rész. Meinhofnál nekem jutott a legemberibb periódus: a fiatalság évei, az újságírói pálya nehézségei, az anyaságot életébe nehezen integráló nő, a boldogtalan feleség, az útkeresés, éppen addig a pontig, amíg meg kellene húzni a ravaszt. A brutális akciók végrehajtása, a terroristává vált Ulrike már brazil kolléganőmnek jutott. Enyém volt az út, ami a terrorizmusig vezet. Sylvia Plathnál pedig úgy éreztem, még közelebb jutottam valamihez: egészen kibújtam a bőrömből, miközben mindent beleadtam. A tragikus sorsú, démonaival harcoló, zseniális költőnőt megformálni megtisztelő, ugyanakkor veszélyes feladat volt. A kétórás előadás szünet nélküli intenzitást követelt, Plath mosogat, vasal, rohan, gyerekszobát rendez, álmodozik, ingázik a mindennapi anyai teendők és a művészet között. Súlyos pszichés problémákkal küzd - az előadás egyharmada kórházban játszódik -, majd alkot, szárnyal, végül nem tud ellenállni a halálba hívó szellemnek, mindent megsemmisít maga körül, s örömmel nyújtja kezét a halálnak az utolsó keringőre, hogy aztán elegánsan hajtsa fejét a gázsütőbe. Angolul szavalni, töredezve megszülni magamból a verssorokat, önnön határaimon túllépni csodálatos kollégákkal, egy nemzetközi csapatban -  igazi ajándék. Ugyanakkor a veszély nemcsak fizikailag volt jelen - bizonyos jelenetekben fémrudakon húzogattak, emelgettek - de lelkileg is megterhelést jelentett Sylvia széttöredezettségébe, borderline-os személyiségébe teljesen beleélni magamat. Naplóiban időnként szünetet kellett tartanom, hogy ne kattanjak be.

- Jelenleg a hannoveri Eis Fabrik Commedia Futura társulatában táncol. Legutóbb bemutatott darabjuk, az Im Freien Fall (Szabadesésben) is társadalmi problémákra reflektál, ebben egy menekültet játszik. Az előadásban társkoreográfusként is közreműködik. Súlyos téma, hogyan sikerült a színpadi megvalósítása?

- Az előadás egy apokaliptikus szituációt tár elénk és azt, hogy az ebben szereplők miként próbálják meg mindezt túlélni egy elszemetesedett, tönkretett és szennyezett világban. A rendezés nagy teret adott az absztrakcióra és az asszociativitásra. Az én figurám, a 6993-as menekült, gyermekkora óta igyekszik fenntartani magát. A számára elérhetetlennek tűnő, ideális körülményeket biztosító kapszulavilág tartja benne a lelket, ám legnagyobb félelme az, hogy ha eléri, akkor sem érzi otthon magát benne. Ami pedig a koreográfusi énemet illeti, az elmúlt években is többször adódott lehetőségem kisebb-nagyobb darabok elkészítésére Darmstadban, Münchenben és Freiburgban. Az Im Freien Fallban is szabad kezet kaptam, a mozdulatok és az általam írt, német nyelvű monológ érdekes keveréke született meg. A színészet mindig is szívügyem volt a tánc mellett. A próbafolyamat legizgalmasabb részének a keresés fázisát tartottam, a rendező, Wolfgang Piantek alkotói módszerét követve hosszan, heteken át improvizáltunk, különböző témákat bedobva, egyénileg, duóban és csoportosan is. Nemcsak saját figuráinkba ástuk bele magunkat, hanem egymást is jobban felfedeztük, amiből szép képek, izgalmas konstellációk születtek.

- Németországban meg lehet élni abból, hogy valaki kortárs táncos?

- Szabadúszóként itt is csak akkor van fizetés, ha van munkád, tehát sűrűre kell szervezni a programot. Kinn sincs kolbászból a kerítés, az állami színházakban egy zenész vagy egy színész anyagilag megbecsültebb, mint egy tapasztalt táncos. Ráadásul a hegedűt még hatvanévesen is lehet tartani. A táncosok mentalitása viszont eltér az itthonitól. Kint nyitottabbak az újra és egymásra, a természetes rivalizálás mellett sem jelent problémát elismerni a másik teljesítményét.

Megjelent a Táncművészet nyári számában.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Székely Krisztát, Kováts Adélt és a kolozsvári társulatot is díjazta a POSZT

A XVIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai, színész- és közönségzsűrije idén is döntött a fesztivál díjairól. A Kolozsvári Állami Magyar Színházé a legjobb előadásnak járó elismerés, a Fidelio támogatásával átadott legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat Szakács Hajnalka vehette át. Íme a díjazottak listája!
Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.
Vizuál

Frida Kahlo személyes tárgyai a Victoria és Albert Múzeumban

A Frida Kahlo: Making Her Self Up (Hogyan építette fel magát Frida Kahlo) című kiállítás több mint 200 tárgyat mutat be a művész mexikóvárosi szülőházából, a Kék Házból, ahol 1954-ben, 47 éves korában meghalt. Festményei július elején Budapestre érkeznek.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc győri balett

Győrben bepótolhatja az elszalasztott tánceseményeket

14. alkalommal rendezik meg a Magyar Táncfesztivált és negyedszer a gyermek táncfesztivált Győrben mától egészen vasárnapig.
Tánc balett

40 évesen Júliát táncolni? Nem lehetetlen!

Kenneth MacMillan Rómeó és Júlia-koreográfiájának címszerepében debütál New Yorkban a 40 éves ragyogó szépség, Stella Abrera.
Tánc videó

Szergej Polunyinnak az őrület is jól áll, de még mennyire

A szupersztár balett-táncost ezúttal egy ikonikus brit divatfotós, filmkészítő Rankin kérte fel közös munkára, amiből egy igen erős anyag született.
Tánc simkó beatrix

A Simkó-Grecsó páros hozta el a Tánc Fesztiválja fődíját

A Frenák Pál Társulat és a Pécsi Balett is két-két díjat kapott a veszprémi tánctalálkozó után – írta meg a szinhaz.hu.
Tánc balett

Miért ábrázolják ügyefogyottaknak az ázsiaiakat a balettben?

Egy Amerikában élő filipino táncos éles hangú véleménycikket jelentetett meg, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy a klasszikus és modern balettdarabokban az ázsiai figurák rendre sematikus, sokszor nevetséges karakterekként tűnnek fel.