Tánc

Menekültügy, terrorizmus, társadalomkritika a német táncszínpadokon

2015.08.12. 07:15
Ajánlom
Migráció, önpusztítás, sorozatgyilkosság, terrorizmus - a német táncszínház nem riad vissza attól, hogy szembenézzen a társadalom legnagyobb, jelenkori kihívásaival, frusztrációival, és a saját eszközeivel keresse a megoldásokat. A darmstadti színház is különös, emblematikus műveket tűzött műsorára: Süskind A parfüm című regénye, a szuicid hajlamú, amerikai költőnő, Sylvia Plath, valamint a francia szobrász, Camille Claudel élete. Manz-Kozár Eszter táncművész nyolcadik évadát tölti Németországban, jelenleg vendégként a hannoveri Commedia Futura társulatánál, korábban a darmstadti színházban. Különleges szerepeiről, a német és magyar táncszínház különbözőségéről, a történelmi és kultúrtörténeti figurák megformálásáról beszélt a Táncművészet lapjának. INTERJÚ

- A német színház - csak úgy, mint az irodalom vagy a politika - kifejezett törekvése a múlttal való szembenézés, a „lelkiismeret-tisztítás", a történelem egyéni és kollektív feldolgozása. Ennek része, hogy Ulrike Meinhof, a Vörös Hadsereg Frakció vezetőjének története is táncszínpadra került, figuráját ön táncolta el. Hogyan fogadta ezt a közönség, milyen eszközöket használt az előadás?

 - A publikum vegyesen fogadta, a rajongástól az elzárkózásig, akadt minden. A darab ősbemutatója 1990-ben, Brémában volt, de az előadás még mindig provokatívnak és aktuálisnak mondható. Rendezője, Johann Kresnik Pina Bausch mellett az elmúlt évtizedekben a német táncszínház legmeghatározóbb alakja, egyszersmind képzőművész, ami vizuálisan is meghatározza táncszínházát. Kresnik nyíltan politikus koreográfus, rettentően erős, helyenként nyers, olykor költői képi világgal rendelkezik. A felakasztott meztelen test, a kétségbeesésében írását lenyelő újságíró, az Ulrike Meinhofon a szó szoros értelmében végigtaposó férj vagy a záró kép, az üveglap mögé zárt, nemzeti rekvizitum, illetve a letépett nyelvét kezében tartó főszereplő mind-mind ezt támasztják alá. Vagy példaként említhetném a társadalmi frusztrációt remekül megjelenítő képet, az újságíró Ulrike Meinhof írásait széttépő, megrágó és őt saját szövegeivel szembeköpő tömeget.

- Nehezítette a szerepformálást, hogy megosztó történelmi személyiségről van szó?

- Nem, de felelősséget éreztem iránta. Minden történelmi, valóságos személy megformálásánál így vélekedem, legyen szó Ulrike Meinhofról, Sylvia Plathról vagy Camille Claudelről. Ulrike Meinhofnál három, Sylvia Plathnál két szereplő táncolta a figurákat, mindkét esetben az enyém volt a leghosszabb, legnehezebb rész. Meinhofnál nekem jutott a legemberibb periódus: a fiatalság évei, az újságírói pálya nehézségei, az anyaságot életébe nehezen integráló nő, a boldogtalan feleség, az útkeresés, éppen addig a pontig, amíg meg kellene húzni a ravaszt. A brutális akciók végrehajtása, a terroristává vált Ulrike már brazil kolléganőmnek jutott. Enyém volt az út, ami a terrorizmusig vezet. Sylvia Plathnál pedig úgy éreztem, még közelebb jutottam valamihez: egészen kibújtam a bőrömből, miközben mindent beleadtam. A tragikus sorsú, démonaival harcoló, zseniális költőnőt megformálni megtisztelő, ugyanakkor veszélyes feladat volt. A kétórás előadás szünet nélküli intenzitást követelt, Plath mosogat, vasal, rohan, gyerekszobát rendez, álmodozik, ingázik a mindennapi anyai teendők és a művészet között. Súlyos pszichés problémákkal küzd - az előadás egyharmada kórházban játszódik -, majd alkot, szárnyal, végül nem tud ellenállni a halálba hívó szellemnek, mindent megsemmisít maga körül, s örömmel nyújtja kezét a halálnak az utolsó keringőre, hogy aztán elegánsan hajtsa fejét a gázsütőbe. Angolul szavalni, töredezve megszülni magamból a verssorokat, önnön határaimon túllépni csodálatos kollégákkal, egy nemzetközi csapatban -  igazi ajándék. Ugyanakkor a veszély nemcsak fizikailag volt jelen - bizonyos jelenetekben fémrudakon húzogattak, emelgettek - de lelkileg is megterhelést jelentett Sylvia széttöredezettségébe, borderline-os személyiségébe teljesen beleélni magamat. Naplóiban időnként szünetet kellett tartanom, hogy ne kattanjak be.

- Jelenleg a hannoveri Eis Fabrik Commedia Futura társulatában táncol. Legutóbb bemutatott darabjuk, az Im Freien Fall (Szabadesésben) is társadalmi problémákra reflektál, ebben egy menekültet játszik. Az előadásban társkoreográfusként is közreműködik. Súlyos téma, hogyan sikerült a színpadi megvalósítása?

- Az előadás egy apokaliptikus szituációt tár elénk és azt, hogy az ebben szereplők miként próbálják meg mindezt túlélni egy elszemetesedett, tönkretett és szennyezett világban. A rendezés nagy teret adott az absztrakcióra és az asszociativitásra. Az én figurám, a 6993-as menekült, gyermekkora óta igyekszik fenntartani magát. A számára elérhetetlennek tűnő, ideális körülményeket biztosító kapszulavilág tartja benne a lelket, ám legnagyobb félelme az, hogy ha eléri, akkor sem érzi otthon magát benne. Ami pedig a koreográfusi énemet illeti, az elmúlt években is többször adódott lehetőségem kisebb-nagyobb darabok elkészítésére Darmstadban, Münchenben és Freiburgban. Az Im Freien Fallban is szabad kezet kaptam, a mozdulatok és az általam írt, német nyelvű monológ érdekes keveréke született meg. A színészet mindig is szívügyem volt a tánc mellett. A próbafolyamat legizgalmasabb részének a keresés fázisát tartottam, a rendező, Wolfgang Piantek alkotói módszerét követve hosszan, heteken át improvizáltunk, különböző témákat bedobva, egyénileg, duóban és csoportosan is. Nemcsak saját figuráinkba ástuk bele magunkat, hanem egymást is jobban felfedeztük, amiből szép képek, izgalmas konstellációk születtek.

- Németországban meg lehet élni abból, hogy valaki kortárs táncos?

- Szabadúszóként itt is csak akkor van fizetés, ha van munkád, tehát sűrűre kell szervezni a programot. Kinn sincs kolbászból a kerítés, az állami színházakban egy zenész vagy egy színész anyagilag megbecsültebb, mint egy tapasztalt táncos. Ráadásul a hegedűt még hatvanévesen is lehet tartani. A táncosok mentalitása viszont eltér az itthonitól. Kint nyitottabbak az újra és egymásra, a természetes rivalizálás mellett sem jelent problémát elismerni a másik teljesítményét.

Megjelent a Táncművészet nyári számában.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

5 különleges eset, amikor Fischer Iván nem „csak” vezényelt

Hetvenedik születésnapját ünnepli Fischer Iván. Egyik legelismertebb muzsikusunknak lenne is mivel hetvenkednie. Legfőbb büszkesége, a Budapesti Fesztiválzenekar évtizedek óta a világ élvonalába tartozik, ő pedig nem egyszerűen karmester: operát rendez és ír, közösségi koncerteket szervez, fontos ügyekben hallatja a hangját.
Plusz

Lady Gagának szabadott, amit Radics Giginek nem

Az Egyesült Államokban nagy hagyománya van annak, hogy az új elnököt popsztárok körében eskessék fel. Tegnap Joe Bidennek Lady Gaga énekelt himnuszt, tizenkét éve Aretha Franklin tette felejthetetlenné Obama beiktatását. De Barbra Streisand, Ricky Martin és Gene Kelly egyaránt mutatkoztak hasonló szerepben. És mi az, amiért Radics Gigit tetemre hívták, Lady Gagát viszont nem?
Klasszikus

Bősze Ádám és a Budapesti Vonósok kalauzolnak Schubert világába

A Budapesti Vonósok háromrészes sorozatában a zenetörténet egyik legtitokzatosabb, alig 31 évesen elhunyt zsenijének remekműveit ismerhetjük meg közelebbről január 22-én.
Könyv

Mészöly-centenáriummal indul a Várkert Irodalom sorozata

Streamelt esttel jelentkezik a Várkert Bazár január 21-én. A Mészöly Miklós személye köré szerveződő esten szóba kerülnek az író alkotásai, a rá ható és általa teremtett stílusirányzatok, valamint iskolák, de megelevenedik a Polcz Alaine-nel kötött házassága is, melynek 53 évét irodalmi művek és levelek őrzik.
Jazz/World

Két kvartettel áll színpadra az etno-jazz királya a Magyar Kultúra Napján

A Dresch-univerzum két meghatározó felállása hallható egy este a Fonó Online közvetítésében. Dresch Mihály a magyar jazz egyik legegyénibb zenei világát képviselő, meghatározó, irányadó szereplője. Ahogy Garbarek az észak-európai vagy Coltrane az afro zenei tradíciókat, úgy Dresch az erdélyi autentikus folk jellemző elemeit emelte be a jazzbe. Zenéje sodró, személyes és intim, erő és hit sugárzik belőle.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc hír

Premierrel ünnepel a Nagyvárad Táncegyüttes

Petőfi Sándor János vitéz című epikus költeményéből készít táncjátékot a magyar kultúra napjára a nagyváradi Szigligeti Színház Nagyvárad Táncegyüttese. Az előadást, amely egyben a társulat idei első premierje is lesz, Györfi Csaba rendezi, és a tervek szerint január 21-én mutatják be.
Tánc hír

Online térbe költözik a SzólóDuó Fesztivál

Január 13-án kezdetét veszi az idei SzólóDuó Fesztivál, melyet rendhagyó módon ezúttal az Orkesztika Alapítvány Youtube-csatornáján közvetítenek majd. A négynapos rendezvény versenyprogramjában 26 produkció kapott bemutatkozási lehetőséget.
Tánc gyász

Elhunyt Móger Ildikó táncművész, koreográfus

66 éves korában elhunyt Móger Ildikó táncművész, koreográfus, táncpedagógus, aki pályafutása során olyan vezető színházakban dolgozott, mint a Miskolci Nemzeti Színház és a kecskeméti Katona József Színház.
Tánc magazin

60 éve a tánc szolgálatában a Pécsi Balett

2021-ben ünnepli 60. jubileumát a Pécsi Balett, de nem csak a jeles évfordulónak örülhetnek: az általuk szervezett Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozót ismét jelölték az év eseményének járó Made in Pécs-díjra.
Tánc hír

Gálaműsorral jubilál Fővárosi Nagycirkusz

Gálaműsorral ünnepli a 131 éves múltra visszatekintő Fővárosi Nagycirkusz az új épület megnyitásának 50. évfordulóját. A különleges előadást január 14-én a cirkusz Facebook-oldalán élőben közvetítik.