Bozsik Yvette tervei között már régóta szerepelt a Halál és a lányka feldolgozása. A nyáron szinte egyszerre érkezett Pina Bausch és a fiatal vak lány, Matatek Judit halálának híre. Bozsik kettejük emlékének ajánlotta a koreográfiát. „Már dolgoztunk az előadáson, amikor hirtelen az egyik táncoslány édesapja is meghalt. Ha az embert hirtelen ilyen veszteségek érik, az mindig megrendíti. Egy olyan darabot szerettem volna készíteni ebből, ami ellép ettől a hangulattól, és némi humorral, játékossággal oldja fel a tragédiákat. Beszéltetni akartam a táncosokat - ez Bausch egyik fontos eszköze volt, amit szerettem volna megidézni - és más olyan konkrétumokat is beépítettem, amelyek felismerhetőek, ha valaki egy kicsit is követte a munkásságát. A Halál és a lánykához a Schubert-dalból külön hangfelvételt készítettünk, amelyen Jandó Jenő zongorázik és Várhelyi Éva énekel."
Az est második része, a Lábán Rudolf-díjas Menyegző eredetileg a Magyar Állami Operaházba készült. Török Jolánnak, a Nemzeti Táncszínház igazgatójának, Keveházi Gábornak és a Magyar Állami Operaháznak köszönhető, hogy a darab tovább él a Művészetek Palotájában. A Menyegző új szereposztásban, a Magyar Nemzeti Balett szólistáival, a Bozsik Yvette Társulat táncosainak közreműködésével látható. „Úgy érzem, hogy bár gyönyörű volt a Menyegző az Operában, a Müpa intimebb terében jobban hat, mivel az apróbb koreográfiai elemek és arcrezdülések is érvényesülnek - mondja Bozsik. - Örülök, hogy ez a két koreográfia együtt látható, hiszen két különböző arcomat tudom velük megmutatni. Látványos, vizuálisan szuggesztív előadásokról van szó, ami Khell Zsolt díszlettervezőnek és Pető József fénytervezőnek, valamint a két jelmeztervezőnek, Velich Ritának és Bozóki Marának is köszönhető. Számomra mindig nagyon fontos a vizualitás, s a Müpában igazán jól kihasználhatóak a színpadtechnikai lehetőségek, itt igazán lehet szárnyalni."
„A létezésünkkel szerettem volna foglalkozni, egyfajta létezésrítust feldolgozni" - mondja a Duna Művészegyüttes egyik vezetője, Juhász Zsolt, a már korábban bemutatott, de sikerének köszönhetően még mindig repertoáron tartott Örökkön-örökké című előadás koreográfusa. „Itt a fa áll mindennek a középpontjában, hiszen ez az elem mindenféle kultúrában különleges jelentőséggel bír, igen erős szimbólum. Miután nagyon szeretem a színházban az absztrakciót, a tiszta formákat, amik többféle értelmezést is sugallnak, ilyen eszközökkel dolgoztam." A koreográfusi munkát olyan táncórák segítették, ahol külföldről érkezett táncmesterek saját országuk hagyományainak megfelelő néptáncot tanítottak a társulatnak. Antonopoulos Georgios, Charitonidis Chariton és Mehmet Öcal Özbilgin görög és török tradíciókba vezették be a táncosokat, a koreográfus pedig továbbgondolta a tőlük tanultakat. „Az otthonukban, Görögországban nincs hivatásos néptáncegyüttes, nem tekintik színházi műfajnak a saját történelmükből származó hagyományokat, ezért számukra nagyon érdekes, hogy hogyan nyúl a tradícióikhoz egy idegen. Ott originálisan jelenítenek meg mindent, sosem változtatnak" - meséli Juhász Zsolt. Mihályi Gáborral közös irányítása alatt a Duna Művészegyüttes táncosai példaértékű alázattal és tisztelettel dolgoztak az új anyaggal, így egy archaikus hangulatú, igazán tisztességesen megtanult néptáncokkal előadott est kerekedett, amelyben mégis ott lebeg a modernség hangulata. Innovatív színházi módszerek ezek, olyan út, amelyen haladva a Duna Művészegyüttes alkotógárdája egyre pontosabban találja el a kapcsolódási pontokat a múlt és jelen művészete között. A zene Szokolay Balázs és Dongó Mátyás munkája, akik szintén ráéreztek arra a hangvételre, világzenei matériára, ami tükrözi az alkotók eredeti szándékát, vagyis Mihályi Gábor és Juhász Zsolt azon törekvését, hogy a hagyományos, tiszta népzenei környezetet könnyen befogadhatóvá tegyék a mai közönség számára. A zenei alapot Bognár Szilvia igen hatásos színpadi egyénisége és szintén tiszta hangja egészíti ki.
Zsuráfszky Zoltán, a Honvéd Együttes művészeti vezetője így emlékszik vissza a Tenkes kapitány című koreográfia ötletének megszületésére: „1997-ben volt szerencsém együtt dolgozni az Egri csillagokból készült táncprodukcióban, ami hasonlóan nagy falat volt. Ekkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy egy kalandos táncjátékot kellene bemutatni a Tenkes kapitánya alapján." Végül egy nagyszabású projektté duzzadt a produkció, amit óriási sikerrel mutattak be novemberben. A kritikák is dicsérték, így az alkotók reménykednek, hogy a tavaszi tizenhat alkalommal még nagyon sokan fogják látni. „Számunkra az volt a legfontosabb, hogy úgy készítsük el a darabot, hogy megmaradjon a film kedvessége, humora, játékossága. Nagyon nehéz dolgunk volt, hogy a természetet a színpadra „hozzuk", illetve hogy a pincesort, a kazamatákat, az emlékezetes iszapfürdő helyszínét is izgalmasan ábrázoljuk." A Honvéd Együttes fiatal táncosai számára - akik mögött egyébként máris meglepően hosszú repertoár van - Zsuráfszky szerint egy valódi jutalomjáték az előadás, amiben megmutathatják sokoldalúságukat.
A Boldogság 69:09 című ExperiDance-produkcióban az alkotók párhuzamot vonnak a címben szereplő két dátum, 1969 és 2009 között. Történelmi panteon helyett- de természetesen nem elfeledkezve a háttért adó körülményekről - azonban az itt élők személyes konfliktusait, sikereit, érzéseit igyekeztek feldolgozni. Román Sándor koreográfiájában a hétköznapok emberei hétköznapi harcaikat vívják a boldogságért; az ExperiDance társulatától megszokott látványos, mozgalmas és szórakoztató, különleges színpadi minőségben. A zenei környezetet napjaink népszerű elektronikus zenéi és az 1969 körüli időszak slágerei vegyesen alkotják. Az előadás olyan érzelmi hatásokat próbál megjeleníteni, ami a mai közönség számára is ismerős: a mindennapok egyszerű örömei utáni vágy, a szerelemben történő önmegvalósítás lehetősége, mint életcél - mindaz, ami és negyven évvel ezelőtt is fontos volt és fontos ma is mindannyiunknak.
A Frenák Pál Társulaté a legfrissebb bemutató, amelyben a mestert ezúttal az átalakulás, az átmenet érdekli, az a határvonal, amely a letisztult formák és kész identitások között húzódik. A Seven című koreográfia témája az egyén saját kultúrájából való kiszakadása és idegen közegbe való beilleszkedése. Kérdésfeltevései az individuum és a nemzeti identitás újraértelmezését boncolgatják. A megjelenített színpadi tér és a rugalmas térformák ennek az állandó mozgásnak, a táncosok robbanékony jelenlétének köszönhetően egy víziót alkot a világról, ahol az álom és a valóság határa elmosódik. Rávilágít a modern kori kultúrák és társadalmak, s a bennük élő, illetve őket alkotó egyéniségek viszonyára.
Mindegyik darab játszik az idővel, változó és a változatlan érzelmeinkkel, harcainkkal. Sokféle stílus és iskola szerint, de az említett koreográfusok és táncosaik mind ezekről mesélnek: hogyan közelíthető egymáshoz élő és holt, idegen és ismerős. Ha megnézzük őket, jó eséllyel jutunk közelebb mi is - éppen ahhoz, amihez szeretnénk.
2010. február 12. 19:00
Fesztivál Színház
Bozsik Yvette Társulat: Halál és a lányka / Menyegző
2010. március 12. 19:00
Fesztivál Színház
Örökkön-örökké - a Duna Művészegyüttes előadása
2010. február 23., március 17. 15:00 és 19:00
Fesztivál Színház
A Tenkes kapitánya - a Honvéd Táncszínház előadása
2010. január 15. 19:00, január 24. 15:00 és 19:00, február 4., 5. 19:00, március 9., 10. 19:00
Fesztivál Színház
Az EXPERIDANCE Produkció és a Nemzeti Táncszínház bemutatja: BOLDOGSÁG 69:09
2010. január 27. 19:00
Fesztivál Színház
Seven - a Frenák Pál Társulat előadása
hírlevél
