Azt hiszem, a Lábán-díj történetének legfiatalabb díjazottja vagy a magad 26 évével. Hogy tekintesz arra a tényre, hogy a legfontosabb, független táncos elismerést megkaptad?
Nagyon örültem, hogy ezt a díjat megkaptuk. Szép nyitás a kuratórium részéről, hogy ezúttal nem csak érettebb, stabilabb pozícióban lévő alkotók kapták a díjat. A mi előadásunk egy nagyon egyszerű, de bátor darab. Szándékosan könnyen fogyasztható, és emellett talán az az erőssége, hogy sikerült a néptáncot kortárs színházi környezetbe helyeznünk, egy élő kultúra részeként megjelenítenünk.
Úgy látom, hogy eddig, ha valaki itthon néptáncot próbált kortárs vagy modern tánccal ötvözni, levált egymásról a két műfaj. Mi megpróbáltuk a lehető legtermészetesebb módon összefolyatni a táncstílusokat.
Fiatal korod ellenére jó pár éve dolgozol. Milyen utat jártál be eddig?
A Goli, vagyis a Budapest Kortárstánc Főiskola szakközépiskola részébe jártam, amit 19 évesen fejeztem be. Az első darabomat, az Ördöglakatot is itt csináltam 18 éves koromban, amit a Trafóban mutattunk be. A Golinak a főiskola részét már nem végeztem el, mert hét év sok lett volna ugyanabban az intézményben. Szerettem volna külföldön továbbtanulni, de az nem jött össze, mert a Belgiumban lévő P.A.R.T.S-ról már a felvételi első körében kiestem, a salzburgi kortárstánc főiskolára, a SEAD-be pedig felvettek, de az évi 4000 euró körüli tandíjat nem tudtam megengedni magamnak, úgyhogy 19-20 évesen elkezdtem dolgozni.
A koreografálási vágy mióta hajt?
Angelus Iván már a Goliban is egyenlően kezelte a táncosságot és az alkotóságot. Az volt a feladat, hogy vagy darabot kell csinálni, vagy valakinek a darabjában kell szerepelni. Észrevettem, hogy nagyon izgat az alkotás, jól érzem magam abban a szituációban, amikor kreatívan kitalálom, hogy mi történjen a színpadon. Tehát nagyon természetesen jött a koreografálás.
A BEAT-ben Ivanov Gáborral egyenrangú felekként vagytok jelen a színpadon, de te vagy a díjazott koreográfus. Ezek szerint minden a te szellemi terméked, ami megszületett? Hogyan zajlott a munka?
Táncos alkotóként vagyunk feltüntetve mindketten, viszont a koncepció az enyém. Volt egy elképzelésem, amit először Kántor Mátyással kezdtem megcsinálni, aki egy hiphop és house orientált urban táncos. Azért kértem föl először őt a közös munkára, mert tudtam, hogy sok lábmunkát, foot worköt szeretnék használni, amiben ő nagyon jó, de a koncepció része volt az is, hogy ezeket a szociális táncokat valahogy elemeljük egy bátrabb szintre, ahol felszabadultabban tudnak megjelenni. Nem is gondoltam, hogy valakinek, aki nincs benne a kortárs tánc szellemiségében, kihívást jelenthet az, hogy egy kísérletező folyamatban ellazuljon. Nagyon érdekes, hogy a maguk módján ezek az utcai táncok is konzervatívak tudnak lenni. Ezért volt szükségem Ivanov Gábor Klepára, aki nagyon bevállalósan mindenbe belemegy, és képes elmenni a végletekig. Az, hogy én lettem nominálva, azért van, mert enyém a darabötlet, és én hoztam azokat a feladatokat, amikből dolgoztunk. Egyébként folyamatosan egy csomó ember volt körülöttem, akitől tudtam segítséget kérni, tehát legalább tíz embernek a munkája, ötlete, energiája, kreativitása van benne ebben a darabban.
Horváth Nóra a Hinoki című előadásban (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel)
A BEAT-ben rengetegféle mozgáskultúrát használunk, köztük olyanokat, amik nem Magyarországról származnak, például amerikai, afroamerikai eredetű táncokat.
Az érdekelt minket, hogy a nyugati kultúra hogy néz ki hazai viszonyokra adaptálva, hogy tükröződik vissza a mi kultúránkon keresztül.
Például egy lakótelepi kisfiú 50 Cent-es pólóban (amerikai rapper – a szerk.) teljesen mást jelent New York-ban, mint Budapesten. A mozgást is ebből a szempontból közelítettük meg. Van is a darabban egy koreográfia, amit a YouTube-sztár Egs Pipi című számára csináltunk, aminek az a szövege, hogy „Vigyázz tyúkszar, elcsúszol…”. A szám egy mumblerap-paródia, a srác a kertjében, tyúkok között vette fel a klipet, mi pedig eltáncoltuk a szöveget. Most nagy kultúrája van ugyanis, hogy a világ különböző tájáról tesznek fel emberek videókat magukról, amiben egy adott számra ugyanazt a koreográfiát táncolják. Rengeteg időt töltöttünk azzal az előkészületek során, hogy a darab szempontjából releváns videókat próbáltunk előhalászni az internet sötét bugyraiból. De fontos szempontunk volt, hogy Magyarországot használjuk kiindulási pontnak, ezért a néptánc is fontossá vált. A magyar néptáncnak is ugyanaz a lényege, mint minden szociális táncnak, hogy van két lábad, amivel jobbra-balra lépsz, és különböző ritmusokat adsz hozzá.
Mit értesz pontosan szociális táncok alatt?
Ezt a definíciót azokra a táncokra használjuk, amiket közösségben használnak szórakozás, párkapcsolat-teremtés, vagy feszültség levezetés céljából, nem színházi terekben. Az volt a célunk, hogy ebben a darabban 35 perc alatt ne nagyon történjen olyan mozdulat, amit balettként, kortárs vagy modern táncként lehet definiálni. Tehát gyakorlatilag bárki el tudná táncolni ezeket a koreográfiákat, mert a mozdulat szintjén nem igényelnek technikai képzettséget. Azt gondoltuk, hogy ezáltal majd a nézők is jobban tudnak vele azonosulni.
A popkulturális utalások miatt viszont valószínűleg teljesen máshogy hat ez a darab egy tinédzserre, mint egy idősebb nézőre. Ez szándékos?
Nekem komoly célom volt, hogy olyan darabot tudjak készíteni, ami megszólítja a fiatalokat, az idősebb generációnak pedig egyfajta rövid összefoglalóként szolgálhat arról, hogy mi zajlik a popkultúrában tánc terén.
A 18 éves unokatestvérem például hangosan nevetett előadás közben, mert értette a poénokat, előtte vannak a videók és tudja, hogy ezek a mozdulatok mit jelentenek. Annyira jó érzéssel töltött el, hogy egy fiatal, aki alapvetően nincs hozzá szokva a kortárs tánchoz, tudott röhögni rajta.
A párkapcsolati téma is beleíródott a darabba. E téren mi volt a kiindulási pontotok?
A táncnak sok esetben párválasztási funkciója volt, tehát a néptánc, páros táncok, mindenféle termékenységi táncok teret biztosítottak a közeledésre, udvarlásra. Az érdekelt minket, hogy ma, 2019-ben mennyire alkalmas a tánc arra, hogy összekapcsolódjunk? Azt érezzük, hogy a technokultúrában – ahol egy nagyon sötét térben mindenki együtt táncol, de mégis egyedül – már nem az ismerkedés a legfontosabb funkciója a táncnak. Ebben a darabban a mozgáson keresztül próbáltuk kifejezni a kapcsolatteremtés változásait és különböző variációit.
Horváth Nóra-Ivanov Gábor: Beat (Fotó/Forrás: Hevér Zsófia)
Van terved arra vonatkozólag, hogy hogyan juttasd el ezt az előadást a fiatalokhoz?
Szerintem a kortárs tánc népszerűsítését a legegyszerűbb úgy elkezdeni, ha olyan embereket invitálunk meg előadásokra, akik már eleve érdeklődnek a tánc iránt, mondjuk hiphop tánciskolába járnak. Rengeteg fiatal van, aki imád táncolni, meg zenét hallgatni, de fogalma sincs arról, hogy létezik a Trafó, ahol el lehet kapni olyan előadásokat, amikben mondjuk a hiphop megjelenik másképp. Ezért
október 4-én a Café Budapest keretén belül szervezünk egy eseményt a Trafóban Jenna Jalonen finn táncossal és a Collective Dope nevű kortárs tánc kollektívánkkal, ahol egyrészt a BEAT mellett látható lesz az ő koreográfiája, másrészt lesz egy úgynevezett battle is.
Ez az urban dance műfajában az a verseny, ahol két táncos méri össze magát egy-egy percben. Mi úgy fogjuk összepárosítani a táncosokat, hogy egy urban és egy kortárstáncos táncol együtt. Erre az alkalomra stílustól függetlenül várjuk a táncosok jelentkezését! Nagyon jó bulinak ígérkezik, már csak azért is, mert az este partyval zárul. Ha ez az októberi alkalom jól sikerül, akár rendszeres összejövetel lehetne Magyarország táncszerető embereinek.
Jelenleg Brémában dolgozol. Milyen ott táncosnak lenni?
Az Unusual Symthomps Company-nál kaptam egy kétéves szerződést, ami a Theater Bremen független tánctagozata. Egy évben három premierünk van, reggel 10-től fél 7-ig dolgozunk, közben játsszuk a meglévő darabokat. Idén dolgoztunk egy portugál alkotóval, aztán a helyi koreográfussal, az utolsó darabot pedig Hód Adriennel csináltuk. Volt egy kéthetes rezidenciánk Budapesten, úgyhogy novemberben a Trafóban is bemutatjuk ezt a darabot, aminek az a címe, hogy Coexist. Jövő szeptemberben pedig Mészáros Máté jön hozzánk Brémába koreografálni. Úgyhogy nagyon nyitottak a magyar művészekre.
(fejléckép: Hamarits Zsolt)
hírlevél
