Amikor az írónő először megkereste a táncosnőt a gyerekkönyv ötletével, Wilkinson tiltakozott: attól félt, hogy a rasszizmus, ami végigkísérte pályáján, megriasztja majd a 6-9 éves korosztályt, akikhez a könyv szólni kíván. Leda Schubert azonban megnyugtatta:
Ha mindent elrejtünk a gyermekeink elől, soha nem fognak megoldódni ezek az alapvető problémák”.
A végeredmény egy szépen illusztrált képeskönyv, ami év elején jelent meg angolul az Úttörő: Raven Wilkinson, a balerina története (Trailblazer: The Story of Ballerina Raven Wilkinson) címmel. A könyv Misty Copeland előszavával indul, aki Wilkinsont mentorának tekinti. Szavait egy olyan kép illusztrálja, amin Wilkinson a színpadon köszönti őt Copeland legendás, A hattyúk tava szereplése után, ami az első szólótáncosi szerepe volt az American Ballet Theaternél, és amivel így első afroamerikai prímabalerinaként vonult be a történelembe.
Misty Copeland előszava a könyvhöz
Amióta megismertem Ravent, a missziómmá vált, hogy megosszam másokkal az ő és azon afroamerikai táncosnők történetét, akik utat nyitottak előttünk”
- írja előszavában Misty Copeland. És valóban, Copeland sikere a nyilvánosság homlokterébe helyezte Wilkinson történetét is.
Raven Wilkinson public domain
Raven Wilkinson 1935-ben született New Yorkban, és 9 évesen kezdett balettozni. Schubert lerajzolja, ahogyan kislányként piros rövidnadrágjában megérkezik az első balettórára, majd azt is leírja, mennyire kétkedve és bizonytalanul viszonyult hozzá egész idő alatt a balettélet.
Nem tudták, hova tegyék, ugyanis afroamerikai létére egészen világos bőre volt, ami miatt gyakran latin-amerikainak nézték őt.
„Azt hiszem, azt gondolták rólam, hogy egzotikus vagyok, egy távoli ország leánya” - mondta egy interjúban Wilkinson.
1955-ben azonban történelmet írt azzal, hogy első afroamerikaiként szerződést kapott egy hivatásos balett-társulatnál, a Monte Carlo-i Balettnál, ahol hat évet töltött el.
Világos bőrének köszönhette, hogy megúszhatott olyan kényes helyzeteket, mint például amikor a társulat turnéi során, - főleg a déli államokban, ahol erős volt a faji szegregáció - olyan hotelekben szálltak meg, ahol csak fehér bőrűeket fogadtak. Ilyenkor titokban kellett tartania származását.
Nem akartam veszélybe sodorni a társulatot, ezért ha valaki szemtől szemben megkérdezte, hogy fekete vagyok-e, akkor egyszerűen letagadtam”
- meséli Wilkinson.
Egyszer azonban nem volt hajlandó letagadni származását: 1957-ben, amikor Atlantában turnézott a társulattal, a hotel vezetője rákérdezett, hogy van-e a táncosok között fekete, Wilkinson bevallotta. Ekkor egy „színes” taxival el is küldték egy „színesbőrűeknek” fenntartott hotelbe. Ugyanezen a turnén történt, hogy a Ku Klux Klán tagjai félbeszakították az előadásukat Montgomeryben, és azt kérdezték: „Hol van a nigger?”.
trailblazerraven01-768x1024
Ahogyan elterjedt Wilkinson származásának híre, egyre nagyobb akadályokba ütközött mind a szakmai, mind magánéletében.
Végül a társulat vezetősége tanácsolta neki, hogy keressen új utakat a táncban és esetleg indítson egy afrikai tánciskolát. Wilkinson így 1961-ben elhagyta a társulatot.
Ezután próbálkozott még különböző amerikai társulatoknál, köztük a New York City Ballet-nál, az Amerikan Ballet Theater-nél és a Metropolitan Opera Balletnál, de sehol nem alkalmazták. Két évre teljesen abbahagyta a táncot, elszegényedett és egy áruházban dolgozott ügyfélszolgálatosként, amikor ráébredt, hogy nem tud tánc nélkül élni és még próbát kell tennie. Szerencséjére 1967-ben a Holland Nemzeti Balett második szólistaként szerződtette őt, ahol hét évet maradt és szép szerepeket táncolt. 1974-ben azonban, 38 éves korában honvágyból nyugdíjazását kérte, és hazaköltözött az USA-ba. Ekkor azonban fordult a kocka: a New York City Opera szerződést kínált neki, így lehúzott még 11 évet ott. Ezután karaktertáncosként és színészként dolgozott az operában egészen 2011-ig. Ezután került kapcsolatba Misty Copelandel, akinek mentora lett, és akinek könyvében igazi inspirátorként szerepel ő.
Raven Wilkinson és Misty Copeland (Fotó/Forrás: J. Countess / Getty Images Hungary)
(forrás: pointemagazine.com, wikipedia)
-093612.jpg/1920)
