Tánc

Mesternő, nagybetűvel

Interjú Lőrinc Katalinnal
2018.06.23. 11:40
Ajánlom
Lőrinc Katalin egy személyben aktív táncos, pedagógus és teoretikus. Június 25-én a Müpában mutatkoznak be tanítványai, akik már az ő új oktatási metódusa szerint végeztek a Táncművészeti Egyetemen. Emellett nemrég megjelent, A test mint szöveg című könyvéről is beszélgettünk.

1-_MG_7680-110700.jpg

Lőrinc Katalin (Fotó/Forrás: Kincses Gyula)

Ez az első olyan modern évfolyam, akik egy új tanmenet szerint végeztek. Mi az a megváltozott táncszíntéri helyzet, amire igyekezett őket felkészíteni?

Egészen más jelenlétet, készenlétet, és rugalmasságot kíván a táncművészek részéről a mai alkotói világ, mint régen. Nem jellemző már az a rendszer, amikor egy adott profilra képzett táncosokat vártak a társulatok, ahova leszerződve akár nyugdíjig dolgoztak. Projektalapú működési rendszer van, ami olyan táncosokat kíván, akik sok mindenre képesek.

Az alkotók erősen támaszkodnak az előadók kreativitására, tehát a legtöbbször a táncosból magából következik, ami a színpadon történik.

Ennek nem felelt meg az a tanmenet, ami a hagyományos balettképzés mintájára jött létre, tehát hogy rengetegféle technikát tanulunk, de viszonylag elszigetelten táncvilág valóságától.

Milyen eszközökkel segítette őket az új helyzethez való alkalmazkodásban?

Az első évben bizonyos órák keretében kéthetenként mást hívtam meg: kívülről jövő koreográfust, együttesvezetőt, projektvezetőt – nem feltétlenül tanárokat. Majd a következő félévben elküldtem őket mindenféle társulatokhoz, az együttesvezetők pedig nagyon nyitottak voltak rájuk. Frenák Pál például rögtön az egész csapatot meghívta volna az új bemutatójába. Az utolsó félévben megint visszajöttek az iskola falai közé: elkezdtünk egy csokrot készíteni abból, amit ők tapasztaltak. Ekkor volt olyan koreográfus, akit speciálisan visszahívtam valamiféle mozaikot készíteni a csapat számára, mert az első kurzusa annyira sikeres volt. Ilyen volt Hód Adrienn, Várnagy Kristóf és Duda Éva is, aki olyan mértékben kedvet kapott a csapathoz, hogy azt mondta, csináljunk valamit közösen. Ebből született a Dobbantó című komoly munkánk 20 táncossal, amit június elején nagy sikerrel mutattunk be a Trafóban. Ezek a találkozások mindenkinek élményt jelentenek. A srácoknak, hogy együtt dolgozhatnak a profi táncosokkal, a táncosoknak pedig az a hihetetlen frissesség és odaadás jelent felüdülést, amit ők hoznak magukkal. Ezeket a mozaikokat és a saját koreográfiáikat fogjuk bemutatni a Müpában június 25-én.

IMG_3438-21-112713.jpg

A MTE végzős modern évfolyamának Dobbantó című előadása (Fotó/Forrás: Futár Ernő)

A saját darabok készítése már nagy önállóságot feltételez. Hogyan lehet rávezetni a fejlődésben lévő személyiségeket, hogy megfogalmazzák magukat a színpadon?

Ez folyamatos munka. Először maguk sem hitték el, hogy ilyet lehet. Az egyik fontos színtere ennek a repertoár óra volt, ami nálunk a saját repertoárt jelentette. Itt tudták gyakorolni azt az önállóságot, ami az iskolából kilépve, a szakmában már elvárásként fogalmazódik meg velük szemben: korrigálni a saját hibájukat, reagálni minden helyzetre, döntést hozni. Egyébként sehol nem próbálhatták volna ki tét nélkül, milyen az, amikor nem egy főnök mondja meg, hogy mit kell csinálni.

Arra ösztönöztem őket, hogy készítsenek saját szólókat, hiszen a legfantasztikusabb alkotó betanult koreográfiája sem biztos, hogy úgy fog passzolni a táncoshoz, mint a sajátja.

Az egyik első momentum, amikor élesben is bemutatták ezeket a szólókat, 2016 koratavaszán volt, amikor készítettem velük egy beavató műsort Mi a kortárs tánc és hol vagyok benne én? címmel. Végigmentünk a tánctörténeti korszakokon, és a jelenhez elérkezve azt kértem tőlük, hogy saját magukból fogalmazzák meg a jelen táncát. Amikor ez megvolt, akkor mindenki kapott egy papírt, tollat, leültünk és akkor kérdéseket intéztem hozzájuk. Például: „Amikor elkezdtünk dolgozni, mit gondoltál, hol lesz ebben a helyed?”, vagy „Amikor először megmutattuk a színpadon a darabot, mennyire láttad az egésznek a célját?” Hihetetlenül izgalmas volt látni, ahogyan elkezdtek örülni annak, hogy rá lettek kényszerítve ezek tudatosítására. Rájöttek, hogy milyen nehéz okosan bánni a szabadsággal. Szóval nem volt ez olyan könnyű nekik, de a végére már nagyon élvezték.

JanosEifert_ContemporaryDanceBudapest1-112905.jpg

A modernesek Dobbantó című előadása (Fotó/Forrás: Eifert János)

Olyan, mintha a mostani modern évfolyammal való közös munka során elhalványult volna a Táncművészeti Egyetem modern tánc képzése és a Budapest Kortárstánc Főiskola közötti határvonal, illetve a két intézmény képzési profilja közti szakadék is.

Én tanítottam a Budapest Kortárstánc Főiskolán, és nagyon sokat tanultam az intézményt vezető Angelus Ivántól, tehát biztos, hogy az ott szerzett inspiráció hatott rám. Én is úgy látom, hogy csökkent a különbség. Sokszor ér engem az a kritika, hogy nekünk nem kellene kortárs táncosokat képezni, hiszen arra ott van a Kortárstánc Főiskola, de én is a jelenkori, kortárs táncszíntérre próbálom a táncosokat felkészíteni. Ettől még a tanításunk szerkezete nem ugyanolyan. Ha összehasonlítanám a két intézményből kikerült táncosokat, azt látom, hogy itt erősebb a fizikai alap, tehát többféle technikai kihívásnak tudnak megfelelni. A Kortárstánc Főiskolán pedig éppen a szabadság és az elengedés megy nekik jobban: szabadabban, kreatívabban tudnak gondolkozni, mert ezt tanulják kezdettől fogva. Úgyhogy vannak különbségek, de ez egyáltalán nem baj. Én azt hiszem, hogy a balett szakon is el lehetne kezdeni a felvevőpiachoz való alkalmazkodást.

Mi motiválta a nemrég megjelent A test mint szöveg című tanulmánykötet megírásában?

Nekem értelmezési kényszerem van teoretikus táncosként. Ez azért érdekes, mert

egy kritikus vagy esztéta kívülről látva a mozgást nem tudja azt, amit a táncos belülről érez, amikor történik vele.

Ezért én azt gondoltam, hogy majd tánc közben jól megfigyelem magam, és ezeket a reflexiókat írom le. Nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy ez lehetetlen, hiszen tánc közben máshol van a fókusz. Ezt a kalandot követi végig a könyv úgy, hogy a tánctörténetet nem alkotók és előadások sorozataként vizsgálom, hanem mint annak a történetét, ahogyan a különböző korok gondolkodtak a testről. Ami még nagyon piszkált engem, hogy hogyan lehet a verbalitáson és a narratívakényszeren túl egy másik figyelmi fókuszt felébreszteni. Tehát hogy ne a cselekményességet vagy narratívát keressük a táncdarabban, hanem próbáljunk más módokon is rezonálni a látottakra. Itt, Európában a kulturális hátterünk miatt annyira a drámai alkotások befogadására és a verbalitásra vagyunk szocializálva, hogy nehéz ettől eltérni. Közben pedig a tánc szakírásnak sincsen még egységes terminológiája, ami nem csoda, hiszen pont arra való a mozdulat, amit szóban nem tudunk kifejezni. Ezért én egy csomó dologra, amire nem találtam szakkifejezést, kerestem egy általam szemléletesnek gondolt kifejezést. Úgy látom, hogy egy olyan időszakot élünk, amikor az emberiség világnézete is változik: a filozófia is az utóbbi évtizedekben fordult újra a test felé. A világegyetemből visszajöttünk az emberhez, és most magunkra próbálunk szavakat találni.

A kortárs tánc a legőszintébb táncforma

Kapcsolódó

A kortárs tánc a legőszintébb táncforma

Ez a véleményegy húsz éves, modern szakirányos táncművészetis hallgató szájából hangzott el a Mi a kortárs tánc és hol vagyok ebben én? című előadáson, ami február 24-én a Vigadóban, a Budapest Táncfesztivál és a Magyar Táncművészeti Egyetem szervezésében valósult meg. Ezt az állítást már-már intim vallomásokkal is alátámasztották úgy szóban, mint szuggesztív koreográfiák formájában.

Mi a kortárs tánc és hol vagyok ebben én?

Mi a kortárs tánc és hol vagyok ebben én?

Ezzel a címmel tartanak interaktív előadást a Magyar Táncművészeti Egyetem modern szakirányos hallgatói Dr. Lőrinc Katalin vezetésével február 24-én 19:30-tól a Pesti Vigadóban, a Budapest Táncfesztivál részeként. Az előadásról Dr. Lőrinc Katalin árult el részleteket.

Lőrinc Katalin:

Lőrinc Katalin: "Nekem ez egy nagyon jó játék volt!"

A Graham technika és a modern tánc módszertanának pedagógusa táncművészként, táncszakíróként és koreográfusként is ismert. A legújabb szerepkör sem áll tőle messze, most mégis kevésbé szokványos oldalával ismerkedhetünk meg. A Lépésről lépésre című musicalben színészként debütál, a növendékek balettmesterét alakítja. Szerepéről, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen folyó mozgásképzésről kérdeztük Lőrinc Katalint.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Itt hallgathatja meg Kurtág György operáját élőben

Ma este mutatják be Kurtág György első operáját a milánói Scalában. Az előadást az olasz közrádió és a Bartók Rádió élőben közvetíti, az interneten ön is meghallgathatja!
Vizuál

Ön mit szól a legújabb budapesti Sisi-szoborhoz?

Új, egész alakos szobrot kapott Sisi, azaz Erzsébet királyné a Madách téren, ám felmerül néhány kérdés az alkotással kapcsolatban.
Klasszikus

Nyolc percen át ünnepelték Kurtág operáját, a zeneszerző rádión hallgatta az előadást

Nyolc percig tapsolta Kurtág György első operájának ősbemutatóját a Scala milánói operaház közönsége csütörtök este - számolt be a Corriere della Sera olasz napilap a többnyire szakmai közönség előtt tartott előadásról.
Klasszikus

Klasszikus zenei minikoncertek nyolc budapesti szórakozóhelyen

Szombaton késő délutántól éjfélig A zene éjszakája - csak klasszikusan címmel ünneplik Pest, Buda és Óbuda egyesülését.
Könyv

A nő, aki beleszületett az irodalomba, és azóta is benne él – Szabó T. Anna

Első novelláskötetét, a Töréstesztet egyfajta katalizátornak szánta, hogy begyújtson valamit, akkor is, ha fáj, hiszen nem lehet megúszni. Szabó T. Anna Kult50-ben megjelent portréja.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc videó

Lélegzetelállító klippel tér vissza a Polunyin-Hozier páros

Az ukrán balettművész öt évvel ezelőtt az ír zenész Take Me To Church című zenéjére készült David LaChapelle-videoklipben robbant be a köztudatba. Most ismét összeálltak egy remekműre.
Tánc ajánló

Mozdulatművészeti sorozat indult a Műcsarnokban

A Rejtett történetek című kiállításához kapcsolódóan a budapesti Műcsarnok átfogó mozdulatművészeti programsorozat indított keddenként.
Tánc magazin

Történelmi pillanat: piacra dobták az első pár barna spicc-cipőt

Szimbolikus jelentőségű, hogy a táncos test meghosszabbítását jelképező spicc cipők immár barna színben is kaphatók, vagyis az afroamerikai táncosoknak nem kell többé színezniük a fehér, rózsaszín, vagy „testszínű” lábbeliket.
Tánc ajánló

Spanyol vendégkoreogárfus darabja debütál a Győri Balettnél

Sötét, csönd címmel mutatja be a társulat november 10-én Győrben, november 21-én pedig a Müpában a spanyol Angel Rodrígez kétfelvonásos balettjét az első világháború végének 100. évfordulója alkalmából.
Tánc interjú

Földön és pokolban - Interjú Feledi Jánossal

Feledi János élőzenés Orfeusz balettje hangos sikert aratott a CAFé Budapest fesztiválon. Erről, valamint a Közép Európa Táncszínházról és készülő, Hullámok című előadásáról is beszélgettünk.