Tánc

Mesternő, nagybetűvel

Interjú Lőrinc Katalinnal
2018.06.23. 11:40
Ajánlom
Lőrinc Katalin egy személyben aktív táncos, pedagógus és teoretikus. Június 25-én a Müpában mutatkoznak be tanítványai, akik már az ő új oktatási metódusa szerint végeztek a Táncművészeti Egyetemen. Emellett nemrég megjelent, A test mint szöveg című könyvéről is beszélgettünk.

1-_MG_7680-110700.jpg

Lőrinc Katalin (Fotó/Forrás: Kincses Gyula)

Ez az első olyan modern évfolyam, akik egy új tanmenet szerint végeztek. Mi az a megváltozott táncszíntéri helyzet, amire igyekezett őket felkészíteni?

Egészen más jelenlétet, készenlétet, és rugalmasságot kíván a táncművészek részéről a mai alkotói világ, mint régen. Nem jellemző már az a rendszer, amikor egy adott profilra képzett táncosokat vártak a társulatok, ahova leszerződve akár nyugdíjig dolgoztak. Projektalapú működési rendszer van, ami olyan táncosokat kíván, akik sok mindenre képesek.

Az alkotók erősen támaszkodnak az előadók kreativitására, tehát a legtöbbször a táncosból magából következik, ami a színpadon történik.

Ennek nem felelt meg az a tanmenet, ami a hagyományos balettképzés mintájára jött létre, tehát hogy rengetegféle technikát tanulunk, de viszonylag elszigetelten táncvilág valóságától.

Milyen eszközökkel segítette őket az új helyzethez való alkalmazkodásban?

Az első évben bizonyos órák keretében kéthetenként mást hívtam meg: kívülről jövő koreográfust, együttesvezetőt, projektvezetőt – nem feltétlenül tanárokat. Majd a következő félévben elküldtem őket mindenféle társulatokhoz, az együttesvezetők pedig nagyon nyitottak voltak rájuk. Frenák Pál például rögtön az egész csapatot meghívta volna az új bemutatójába. Az utolsó félévben megint visszajöttek az iskola falai közé: elkezdtünk egy csokrot készíteni abból, amit ők tapasztaltak. Ekkor volt olyan koreográfus, akit speciálisan visszahívtam valamiféle mozaikot készíteni a csapat számára, mert az első kurzusa annyira sikeres volt. Ilyen volt Hód Adrienn, Várnagy Kristóf és Duda Éva is, aki olyan mértékben kedvet kapott a csapathoz, hogy azt mondta, csináljunk valamit közösen. Ebből született a Dobbantó című komoly munkánk 20 táncossal, amit június elején nagy sikerrel mutattunk be a Trafóban. Ezek a találkozások mindenkinek élményt jelentenek. A srácoknak, hogy együtt dolgozhatnak a profi táncosokkal, a táncosoknak pedig az a hihetetlen frissesség és odaadás jelent felüdülést, amit ők hoznak magukkal. Ezeket a mozaikokat és a saját koreográfiáikat fogjuk bemutatni a Müpában június 25-én.

IMG_3438-21-112713.jpg

A MTE végzős modern évfolyamának Dobbantó című előadása (Fotó/Forrás: Futár Ernő)

A saját darabok készítése már nagy önállóságot feltételez. Hogyan lehet rávezetni a fejlődésben lévő személyiségeket, hogy megfogalmazzák magukat a színpadon?

Ez folyamatos munka. Először maguk sem hitték el, hogy ilyet lehet. Az egyik fontos színtere ennek a repertoár óra volt, ami nálunk a saját repertoárt jelentette. Itt tudták gyakorolni azt az önállóságot, ami az iskolából kilépve, a szakmában már elvárásként fogalmazódik meg velük szemben: korrigálni a saját hibájukat, reagálni minden helyzetre, döntést hozni. Egyébként sehol nem próbálhatták volna ki tét nélkül, milyen az, amikor nem egy főnök mondja meg, hogy mit kell csinálni.

Arra ösztönöztem őket, hogy készítsenek saját szólókat, hiszen a legfantasztikusabb alkotó betanult koreográfiája sem biztos, hogy úgy fog passzolni a táncoshoz, mint a sajátja.

Az egyik első momentum, amikor élesben is bemutatták ezeket a szólókat, 2016 koratavaszán volt, amikor készítettem velük egy beavató műsort Mi a kortárs tánc és hol vagyok benne én? címmel. Végigmentünk a tánctörténeti korszakokon, és a jelenhez elérkezve azt kértem tőlük, hogy saját magukból fogalmazzák meg a jelen táncát. Amikor ez megvolt, akkor mindenki kapott egy papírt, tollat, leültünk és akkor kérdéseket intéztem hozzájuk. Például: „Amikor elkezdtünk dolgozni, mit gondoltál, hol lesz ebben a helyed?”, vagy „Amikor először megmutattuk a színpadon a darabot, mennyire láttad az egésznek a célját?” Hihetetlenül izgalmas volt látni, ahogyan elkezdtek örülni annak, hogy rá lettek kényszerítve ezek tudatosítására. Rájöttek, hogy milyen nehéz okosan bánni a szabadsággal. Szóval nem volt ez olyan könnyű nekik, de a végére már nagyon élvezték.

JanosEifert_ContemporaryDanceBudapest1-112905.jpg

A modernesek Dobbantó című előadása (Fotó/Forrás: Eifert János)

Olyan, mintha a mostani modern évfolyammal való közös munka során elhalványult volna a Táncművészeti Egyetem modern tánc képzése és a Budapest Kortárstánc Főiskola közötti határvonal, illetve a két intézmény képzési profilja közti szakadék is.

Én tanítottam a Budapest Kortárstánc Főiskolán, és nagyon sokat tanultam az intézményt vezető Angelus Ivántól, tehát biztos, hogy az ott szerzett inspiráció hatott rám. Én is úgy látom, hogy csökkent a különbség. Sokszor ér engem az a kritika, hogy nekünk nem kellene kortárs táncosokat képezni, hiszen arra ott van a Kortárstánc Főiskola, de én is a jelenkori, kortárs táncszíntérre próbálom a táncosokat felkészíteni. Ettől még a tanításunk szerkezete nem ugyanolyan. Ha összehasonlítanám a két intézményből kikerült táncosokat, azt látom, hogy itt erősebb a fizikai alap, tehát többféle technikai kihívásnak tudnak megfelelni. A Kortárstánc Főiskolán pedig éppen a szabadság és az elengedés megy nekik jobban: szabadabban, kreatívabban tudnak gondolkozni, mert ezt tanulják kezdettől fogva. Úgyhogy vannak különbségek, de ez egyáltalán nem baj. Én azt hiszem, hogy a balett szakon is el lehetne kezdeni a felvevőpiachoz való alkalmazkodást.

Mi motiválta a nemrég megjelent A test mint szöveg című tanulmánykötet megírásában?

Nekem értelmezési kényszerem van teoretikus táncosként. Ez azért érdekes, mert

egy kritikus vagy esztéta kívülről látva a mozgást nem tudja azt, amit a táncos belülről érez, amikor történik vele.

Ezért én azt gondoltam, hogy majd tánc közben jól megfigyelem magam, és ezeket a reflexiókat írom le. Nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy ez lehetetlen, hiszen tánc közben máshol van a fókusz. Ezt a kalandot követi végig a könyv úgy, hogy a tánctörténetet nem alkotók és előadások sorozataként vizsgálom, hanem mint annak a történetét, ahogyan a különböző korok gondolkodtak a testről. Ami még nagyon piszkált engem, hogy hogyan lehet a verbalitáson és a narratívakényszeren túl egy másik figyelmi fókuszt felébreszteni. Tehát hogy ne a cselekményességet vagy narratívát keressük a táncdarabban, hanem próbáljunk más módokon is rezonálni a látottakra. Itt, Európában a kulturális hátterünk miatt annyira a drámai alkotások befogadására és a verbalitásra vagyunk szocializálva, hogy nehéz ettől eltérni. Közben pedig a tánc szakírásnak sincsen még egységes terminológiája, ami nem csoda, hiszen pont arra való a mozdulat, amit szóban nem tudunk kifejezni. Ezért én egy csomó dologra, amire nem találtam szakkifejezést, kerestem egy általam szemléletesnek gondolt kifejezést. Úgy látom, hogy egy olyan időszakot élünk, amikor az emberiség világnézete is változik: a filozófia is az utóbbi évtizedekben fordult újra a test felé. A világegyetemből visszajöttünk az emberhez, és most magunkra próbálunk szavakat találni.

A kortárs tánc a legőszintébb táncforma

Kapcsolódó

A kortárs tánc a legőszintébb táncforma

Ez a véleményegy húsz éves, modern szakirányos táncművészetis hallgató szájából hangzott el a Mi a kortárs tánc és hol vagyok ebben én? című előadáson, ami február 24-én a Vigadóban, a Budapest Táncfesztivál és a Magyar Táncművészeti Egyetem szervezésében valósult meg. Ezt az állítást már-már intim vallomásokkal is alátámasztották úgy szóban, mint szuggesztív koreográfiák formájában.

Mi a kortárs tánc és hol vagyok ebben én?

Mi a kortárs tánc és hol vagyok ebben én?

Ezzel a címmel tartanak interaktív előadást a Magyar Táncművészeti Egyetem modern szakirányos hallgatói Dr. Lőrinc Katalin vezetésével február 24-én 19:30-tól a Pesti Vigadóban, a Budapest Táncfesztivál részeként. Az előadásról Dr. Lőrinc Katalin árult el részleteket.

Lőrinc Katalin:

Lőrinc Katalin: "Nekem ez egy nagyon jó játék volt!"

A Graham technika és a modern tánc módszertanának pedagógusa táncművészként, táncszakíróként és koreográfusként is ismert. A legújabb szerepkör sem áll tőle messze, most mégis kevésbé szokványos oldalával ismerkedhetünk meg. A Lépésről lépésre című musicalben színészként debütál, a növendékek balettmesterét alakítja. Szerepéről, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen folyó mozgásképzésről kérdeztük Lőrinc Katalint.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Könyv

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.
Vizuál

Már biztos: mozifilm lesz a Downton Abbey-ből

Hosszú találgatás után most megerősítették, hogy filmváltozat készül az angol sorozatból. A hírek szerint az eredeti szereplőgárda tagjai is visszatérnek.
Klasszikus

A minimalista zene már 1797-ben létezett

Ismerősen cseng Anton Reicha neve? Ugye, hogy nem. Épp ezért döntött úgy Ivan Ilić zongoraművész, hogy a videósorozatban mutatja be ennek a cseh-francia zeneszerzőnek az életét.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc videó

Amikor a tánc találkozik a jelnyelvvel

Frenák Pál már rég kitalálta a kettő házasítását, sőt saját formanyelve egyik alapkövévé avatta, de itt egészen más, sokkal konkrétabb formában láthatjuk a találkozásukat.
Tánc ajánló

Csipkerózsika nővé válik

A Coincidance Társulat legújabb előadása, az Aurora egy olyan Csipkerózsika történet, amely Gyulai Júlia koreográfiájával a nővé válás univerzális történetét meséli el egy korántsem mindennapi táncelőadás formájában.
Tánc cirkusz

Elefántfürdetéssel indul a Cirkuszok Éjszakája

Idén is elefántfürdetéssel indul szombaton Balatonlellén a Cirkuszok Éjszakája. Az országos sorozat keretében a Magyar Nemzeti Cirkusz, a Richter Flórián Cirkusz, a Fővárosi Nagycirkusz, az Exit Cirkusz és az Eötvös Cirkusz várja különleges programokkal a közönséget.
Tánc recirquel társulat

Ukrán artisták, anyaföld és elemelkedés a Recirquel új előadásában

Idén is meghívást kapott a világ legnagyobb előadó-művészeti fesztiváljára a Recirquel. Ezúttal a Vági Bence által rendezett, hét világklasszis ukrán artistát felvonultató My Land című előadást viszi a társulat.
Tánc gyász

Elhunyt a Macskák koreográfusa

Gillian Lynne, 92 éves brit művész vasárnap este halt meg a londoni Princess Grace kórházban - közölte Twitter-üzenetben férje, Peter Land színész.