Tánc

Mi folyik a Frenák Pál Társulat boszorkánykonyhájában?

2017.10.11. 10:47
Ajánlom
Aki látott már Frenák-darabot, az hozzám hasonlóan biztosan érezte azt, hogy ami a szeme előtt történik, az a mozdulatok szintjén megragad valamit egy magasabb rendű valóságból, vagyis örökérvényű. Utána jártunk, hol születik az alkímia: a Frenák Pál Társulat HIR-O című új darabjának próbán jártunk fotós kollégámmal, ami október 11-én és 31-én látható a Müpában.

Túl sokat gondolkodtok, egy kicsit őrüljetek már meg! Olyan, mintha le lennétek öntve fertőtlenítővel...”

– nagyjából ezek voltak az első instrukciók, amiket a próbaterembe belépve elkaptam Frenák Páltól. Magam is megszeppentem ettől a kíméletlen határozottságtól, amiben mégis rengeteg kedvesség és empátia rejlett. Épp a Táncművészeti Egyetem modern szakos végzőseivel próbál Frenák Pál, akik a plafonról lelógatott, több méter hosszú bambuszrudakkal igyekeznek szimbiózisban mozogni. Ez lesz a „bambuszerdő”.

Rögtön megértem, miért lehetett azt olvasni korábban, hogy Frenák Pygmalion módjára formálja táncosait: nála nem a technikán van a hangsúly, sőt, írmagjában igyekszik irtani a felesleges, túlgondolt, „kiművelt” mozdulatokat, ehelyett az érdekli, ami a táncos személyiségének legmélyéről jön. Valljuk be, az iskola falai közül épp csak kikandikáló táncosok esetében ez rettentő nehéz, hiszen valószínűleg egy-két órával ezelőtt még épp a mozdulat megformálását kérték rajtuk számon.

A technikát most kidobhatjuk a kukába”

– mondja fáradt mosollyal Kiss Rebeka, a főiskolás táncosok egyike. „Nem a technikai része nehéz ennek a munkának, hanem belekerüni abba a hangulatba, amit Pali szeretne elérni” – teszi hozzá. Frenák Pál ezt a kíméletlenséget így indokolja: „Szeretném elérni, hogy ne önmagukat mutogassák, hanem valami mondanivalóra hívják fel a figyelmet, tehát láttassanak.Ők most belekóstolnak ebbe a világba, kapnak pár pofont, hogy rájöjjenek:

a táncban - és egyáltalán a művészetben - nem szabad racionálisan gondolkodni”.

De még mielőtt valaki azt gondolná, hogy végig feszült, fagyos hangulat uralkodik, szeretném elárulni, hogy Frenák – ahogy a darabjaiban is – a drámát mindig humorral oldja, és fordítva, tehát frappáns megjegyzésekből nincs hiány.

És hogy miért is vannak itt ők, milyen üzenet közvetítését szolgálják?

A téma Frenák Pál esetében talán még soha nem bírt ennyire konkrét társadalmi utalásokkal.

A koreográfus a hirosimai atomkatasztrófa megidézésén keresztül arra keresi a választ, hogy „képes-e társadalmunk felelősséget vállalni a közelmúlt tragikus eseményeiért, és tanulva abból kilépni a folyamatos önpusztításból?” – ahogy ő fogalmaz a próba után neki szegezett kérdéseimre. Mindehhez a japán kultúra elemeit veszi kölcsön: a darab egyrészt az ő Japánban koreográfusi ösztöndíjjal szerzett élményeiből, másrészt Alain Resnais Szerelmem, Hirosima című filmjéből inspirálódik.

Külső szemlélődőként úgy tűnik, Frenák Pál a fejében megszülető víziókat azonnal formába akarja önteni, mint egy festő, csak éppen itt a táncosok teste a vászon.

És ő valahol tényleg festő, a félkész díszletelemekből is látszik, hogy valami monumentális, mégis letisztult és harmonikus, gyönyörű színpadkép van születőben.

Mint megtudom, az előadás vizuálisan is a japán kultúra és a butoh tánc elemeit idézi meg: a főiskolások gyönyörű, pillangós kimonóban kezdik el próbálni a „pillangóerdő” motívumot, és az is kiderül, hogy az egész testük fehérre lesz lefestve, mint a butoh táncosoknak, és csak a szájuk és a mellbimbójuk lesz piros. Miközben Pali a főiskolások „pillangómozgását” finomítja, a terem másik végében Várnagy Kristóf és Maurer Milán a szólójukat próbálják, Halász Gábor és Esterházy Fanni pedig egy duót gyakorolnak, önállóan.

Butoh, a legteljesebb üresség tánca

Kapcsolódó

Butoh, a legteljesebb üresség tánca

Szeptember 26. és október 3. között rendezik meg az 5. Body.Radical Nemzetközi Előadó-művészeti Biennálét, amelyen megismerhetjük a távol-keleti előadó-művészetek legújabb irányzatait.

Az is a Frenák-munkamódszer jellegzetessége, hogy egyenrangú partnerként tekint a táncosaira és hagyja őket önállóan alkotni.

Pali sokszor azt mondja, neki teljesen mindegy, hogy mit csinálunk, csak őszinte legyen és folyamatosan fenntartsa a néző figyelmét”

– ezt már Halász Gábor mondja, aki most koreográfusasszisztensként is dolgozik a produkcióban. Hozzáteszi: „Nagyon sok előmunkát elvégzünk, persze a végén Pali dönti el, hogy az ötleteinknek van-e létjogosultsága. Általában a funkcionális mozdulatokat tartja meg, és minden, ami díszítő manír, az megy a kukába. Nagyon jó szeme van ahhoz, hogy észrevegye, amikor gondolkozunk, mert az tilos!”

Maurer Milánhoz fordulok, aki szintén társkoreográfusként vesz részt az előadás létrehozásában. Ő a frenáki kétéltű-táncos egyik mintapéldánya, az eddigi előadásokban rengeteg időt töltött a levegőben. Amikor megkérdezem, mennyire otthonos közeg számára ez, azt feleli:

Én jobban érzem magam a levegőben, mint a földön, mert ott csak egyetlen biztos pontod van: saját magad”.

Egy gúla alakú fémszerkezetre mutat, ezen fog "bűvészkedni" 6 méter magasan, illetve bambuszon, ahogyan a többiek is. Nézem őket, ahogyan ezeket a hatalmas bambuszrudakat próbálják megszelídíteni, és csodálom, hogy tudnak egyszerre figyelni a saját és a tárgy mozgására-mozgatására is. Frenák Pál elárulja, hogy

ez a legveszélyesebb eszköz, amivel a társulat eddig dolgozott, mert nagyon könnyen eltalálhatja őket.

„A bambusz az általunk kialakított struktúrákban folyamatos mozgásban van, ami a táncosoktól fokozott figyelmet követel. Fontos, hogy az egész előadást végigkíséri ennek a lét-anyagnak a spirális mozgása. Ezzel is azt próbáljuk érzékeltetni, hogy bármit is tesz az emberiség, nem fog tudni ellenszegülni a természetnek” – árulja el a bambusz előadásban betöltött szimbolikus jelentőségéről. És hogy miért ez a sok japán utalás? Valahol mindebben Kazuo Ohno, a butoh tánc alapítójának szelleme köszön vissza, akivel Frenák Pál személyesen is találkozott. Megható, ahogy róla mesél: „94 éves volt, amikor én találkoztam vele. Ő egy hatalmas művész, és pontosan érezte, hogy nekem nincs mit mondania. Ez volt a legnagyobb tanítása:

»én nem tehetek érted semmit«. Úgy mondta el, hogy nem mondott semmit. Befogadott, átölelt, ezzel átadta a tudást”.

- mondja sietve, és már megy is tovább. Sok dolga van, még meg kell fogalmaznia a megfogalmazhatatlant. 

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Zenés színház

Oszvald Marika: „Semmi ok az aggodalomra, jó idők járnak az operettre”

A Halhatatlanok Társulatának tagja, Kossuth- és Jászai-díjas, és cigánykerekeiről azok is ismerik, akik nem járnak operettbe. Oszvald Marika a budavári gálakoncertről, és arról is beszélt, hogy kell-e félteni az operett műfaját.
Klasszikus

Ők a King’s Singers új tagjai

A következő évtől Edward Button kontratenor és Nick Ashby basszbariton a legendás énekegyüttes új tagjaiként állnak színpadra.
Klasszikus

Molnár Anna rangos kortárs zenei fesztiválon énekel Darmstadtban

A magyar énekesnő Eötvös Péter és Balogh Máté műveit adja elő az Internationale Freienkurse für Neue Musik fesztiválon.
Klasszikus

Fidelio Klasszik: Koncertektől hangos kastélyok és várak

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása július 21-én lesz hallható a 92.1-en.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc videó

Amikor a tánc találkozik a jelnyelvvel

Frenák Pál már rég kitalálta a kettő házasítását, sőt saját formanyelve egyik alapkövévé avatta, de itt egészen más, sokkal konkrétabb formában láthatjuk a találkozásukat.
Tánc ajánló

Csipkerózsika nővé válik

A Coincidance Társulat legújabb előadása, az Aurora egy olyan Csipkerózsika történet, amely Gyulai Júlia koreográfiájával a nővé válás univerzális történetét meséli el egy korántsem mindennapi táncelőadás formájában.
Tánc cirkusz

Elefántfürdetéssel indul a Cirkuszok Éjszakája

Idén is elefántfürdetéssel indul szombaton Balatonlellén a Cirkuszok Éjszakája. Az országos sorozat keretében a Magyar Nemzeti Cirkusz, a Richter Flórián Cirkusz, a Fővárosi Nagycirkusz, az Exit Cirkusz és az Eötvös Cirkusz várja különleges programokkal a közönséget.
Tánc recirquel társulat

Ukrán artisták, anyaföld és elemelkedés a Recirquel új előadásában

Idén is meghívást kapott a világ legnagyobb előadó-művészeti fesztiváljára a Recirquel. Ezúttal a Vági Bence által rendezett, hét világklasszis ukrán artistát felvonultató My Land című előadást viszi a társulat.
Tánc gyász

Elhunyt a Macskák koreográfusa

Gillian Lynne, 92 éves brit művész vasárnap este halt meg a londoni Princess Grace kórházban - közölte Twitter-üzenetben férje, Peter Land színész.