Tánc

Mi köze volt Picassónak a baletthoz?

2018.01.25. 09:54
Ajánlom
Nemcsak jelmez- és díszlettervezője volt annak az Orosz Balettnak, ami Szergej Gyagilev vezetése alatt avantgárd szellemben gondolta újra a műfajt, de feleségül is vette a társulat balerináját, Olga Koklovát.
Szergej Gyagilev

Szergej Gyagilev (Fotó/Forrás: Wikimedia)

Az Orosz Balett (Ballet Russes) első, 1909-es évadát a színek és formák kavalkádja jellemezte. Szinte köszönő viszonyban sem volt ez a látványvilág azzal a tütükkel és halvány színekkel játszó romantikus balettal, amit Degas halhatatlanná tett festményein néhány évtizeddel korábban.

Szergej Gyagilev célja az volt, hogy újraírja ezt az idealizált balett-képet: a műfajt a gyerekek és idős emberek szórakozási formájából a cselekvő értelmiség modern, életszerű művészeti formájává akarta emelni.

Gyagilev egy szélesebb művészeti kontextusban gondolkodott, lévén igazi művészetpártoló mecénás, kultúraszervező impresszárió volt. Előbb a Mir isszkusztva (A művészet világa) néven művészeti kört és avantgárd folyóiratot indított 1899-ben, valamint hangversenyeket rendezett, és kiállításokon mutatta be az orosz közönség előtt a kortárs külföldi képzőművészetet. Később pedig

Gyagilev, az Orosz Balett megalapítója

Kapcsolódó

Gyagilev, az Orosz Balett megalapítója

1929. augusztus 19-én hunyt el Szergej Pavlovics Gyagilev az orosz művészetek mecénása, a balettművészetet forradalmasító Orosz Balett megszervezője. Társulata a század első harmadában, Európában és tengeren túlon is a balett- és táncművészet egyik legmeghatározóbb színfoltja volt.

Párizsba tette át székhelyét, ahol a cári balett táncos-koreográfusával, Mihail Fokinnal együtt alapították meg az Orosz balett társulatát a szentpétervári Mariinszkij Színház és a moszkvai Nagyszínház táncosaiból.

Gyagilev a megszokottól eltérően nem színházi portfólió alapján választotta ki az előadások díszlet- és jelmeztervezőit, hanem kiállításokra járt, és ott kereste az egyéni látásmódú alkotókat. Így történt, hogy Goncsarovát - az orosz népművészetet a futurizmussal ötvöző avantgárd művésznőt megbízta az 1914-es Le Coq d'Or című előadás megtervezésével, miután látta az ő retrospektív kiállítását. De Joan Miróval is azután került kapcsolatba és hívta meg a Rómeó és Júlia háttérfestőjének és jelmeztervezőjének, miután látta munkáit egy szürrealista kiállításon a Montmarte szomszédságában. Matisse is bekerült az Orosz Balett bűvkörébe: ő egy papírkivágásos technikát alkalmazott az 1920-as Le Chant du Rossignol című produkcióban, de Dalí és  Braque is kipróbálta magát a társulat díszlet- és jelmeztervezőjeként. Különösen vonzó volt a képzőművészek számára, hogy ezek a díszletek- és jelmezek a legtöbbször mindössze egy évadra szóltak – ez ösztönzőleg hatott rájuk, mivel nem nyomta őket az örökérvényű alkotások létrehozásának súlya, viszont bátran kísérletezhettek. Emellett a koreográfusok névsora is impozáns volt, akik között ott tudhatjuk Massine-t, Lifart, és Balanchine-t is.

Pablo Picassót is nagyon inspirálta ez a fajta komplex alkotási metódus. Összesen hat balettjukhoz tervezett díszletet és/vagy jelmezt. Első, és egyik legfontosabb közös munkájuk az 1917-ben bemutatott Parade volt, amiben a koreográfiát Léonide Massine készítette, a librettót pedig Cocteau írta Eric Satie Trois morceaux en forme de poire című művére. A darab egy cirkuszi világot fest meg: két bohócfigura, egy szundikáló Kolombina (commedia dell arte karakter), egy vidám nápolyi tengerész, egy gitáron játszó torréro és egy csúcsos sapkát viselő csillagszemü lány szerepelt benne.

A nap, amikor unikornisok táncoltak a balettszínpadon

Kapcsolódó

A nap, amikor unikornisok táncoltak a balettszínpadon

A popkultúra aktuális címerállatai már egy 1953-as balettban is szerepet kaptak Jean Cocteau jóvoltából, aki elképesztő dolgokat álmodott balettszínpadra.

A cirkuszi témához Picasso erősen kubista jelmezeket és háttérfestést alkalmazott. A díszlet elkészítésében egy kis, római marionettszínház kartondoboz dekorációja inspirálta,  a végeredmény pedig egy élénk színekkel és formákkal játszó, minden ízében formabontó látványvilág lett. Bár a kritika elismerően szólt mind a vizualitásról, mind pedig Eric Satie zenéjéről és Massine koreográfiájáról, a balettet alig néhányszor adták elő – Gyagilev ezt úgy indokolta:

A Parade a legértékesebb borom, amit különleges alkalmakra tartogatok”.

Az utókor pedig ezt az előadást a kubizmus színpadi megtestesüléseként tartja számon. Picasso díszleteivel és jelmezeivel valóban megelőzte korát, és máig progresszívnek hatnak ezek az alkotások. Apollinaire, aki szintén közreműködött a Parade létrehozásában, Picasso terveit „egyfajta szürrealizmusként” írta le, mindezt három évvel azelőtt, hogy a szürrealizmus mint művészeti irányzat elkezdődött volna Párizsban.

Pablo Picasso sapkában a Parade díszletfestőivel 1917-ben

Pablo Picasso sapkában a Parade díszletfestőivel 1917-ben (Fotó/Forrás: wikimedia)

A festő még szorosabbra fűzte kapcsolatát a balettal, amikor a társulattal együtt Rómába költözött, és megismerkedett Olga Koklova orosz balerinával, akit 1918-ban feleségül is vett.
A nő, akit Picasso imádott megfesteni

Kapcsolódó

A nő, akit Picasso imádott megfesteni

Száz éve, 1917 februárjában találkozott először Pablo Picasso és első felesége, Olga Koklova ukrán balett-táncos, akit legtöbbször örökített meg képein a festő. A párizsi Pablo Picasso Múzeum most neki szentel kiállítást.

Egészen Olga 1955-ben bekövetkezett haláláig házasok is voltak annak ellenére, hogy a 20-as években eltávolodtak egymástól, amikor Picasso 1927-ben beleszeretett, és viszonyt kezdett  Marie-Thérese Walterrel. A nála 28 évvel fiatalabb nő terhes lett, Olga pedig 1935-ben benyújtotta a válókeresetet, de a vagyon feletti viták miatt sohasem váltak el hivatalosan. Mindenesetre Picasso egyetlen nőt sem festett meg annyiszor, mint őt: több, mint 350 portrét festett róla.

Pablo Picasso festménye Olgáról - Olga karosszékben, 1917.

Pablo Picasso festménye Olgáról - Olga karosszékben, 1917. (Fotó/Forrás: wikimedia)

Picasso soron következő balettmunkája az 1919-es Háromszögletű kalap (Le Tricorne) volt, amit szintén Massine koreografált Manuel de Falla zeneművére a spanyol néptáncból és kultúráról inspirálódva. Ezt az előadást Budapesten is bemutatták 1928-ban, bár nem Massine, hanem munkatársa, Albert Gaubier tanította be azt az Operaház balett-társulatának, és maga táncolta az egyik főszerepet. Picasso ezután 1920-ban a Massine Pulcinella című, Sztravinszkij zenére készült balettjének jelmezeit tervezte. Ezt követte 1921-ben a spanyol néptáncokon alapuló Cuadro Flamenco jelmezeinek megtervezése, majd 1924-ben a Le train Bleu című Nizsinszkij-balett díszletfestése. 

Ezután Picasso kapcsolata egy időre megszakadt a balettal,  mivel 1929-ben, Gyagilev halálával feloszlott az Orosz balett. Ezzel lezárult a század egyik legjelentősebb társulatának húszéves sikertörténete, amiben Picassónak is elvitathatalan érdeme volt. 

Picasso azonban ezután is vállalt még néhány színházi munkát.  1946-ban Roland Petit (A randevú) Le Rendez-vous című előadásának látványtervéért felelt, amit a Ballets des Champs-Élysées mutatott be. Picasso utolsó színpadi tervét Serge Lifar Ikarosz (Icare) című koreográfiájának 1962-es felújításához készítette el. 

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Kurtág és a történelem angyala

Zenetörténeti jelentőségű eseménynek számított Kurtág György első operájának premierje 2018. november 15-én. A Samuel Beckett Fin de partie (Végjáték) című drámájából komponált operát a milánói Scalában mutatták be. Fazekas Gergely zenetörténész, a Zeneakadémia tanára a műről készülő dokumentumfilm forgatócsoportjának tagjaként jelen volt. Kifaggattuk.
Jazz/World

A 88 éves Omara Portuondo fogja beragyogni a tavaszt

A Buena Vista Social Club egykori énekese, a kubai Edith Piafnak is nevezett örökifjú díva május 18-án és 19-én két koncertet is ad a MOM Sportban, Last Kiss turnéja keretében.
Zenés színház

Trianonról szóló zenés művet keres az Operettszínház

A trianoni békeszerződés aláírásának körülményeit és az ebből származó veszteségek megismertetését és feldolgozását szolgáló zenés színpadi mű megírására hirdet alkotói pályázatot a Budapesti Operettszínház.
Könyv

Radnóti üzenetet küldött a Messengeren: Vesd le ruhádat, már esik is kinn ;)

Magyar költők verseinek részletei kerülnek plakátokra. Segít vajon a modernizálás a fiatalok irodalmi érdeklődésének felkeltésében?

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc kritika

Aki vállalja a tehetetlenségét, az nevetségessé válik?

A minden előadásához új formanyelvet kereső Tünet Együttes ezúttal magáról beszélt A tünetegyüttes című performanszában, amihez csak egyetlen út kínálkozott: az őszinteség.
Tánc ajánló

A Tünet Együttes bemutatja, hogy működik ma egy független társulat

Február 18-án és 19-én a Trafóklubban szembesít a Tünet Együttes a következő kérdésekkel: Hová tart a független színház? Mi közünk van ehhez nekünk, nézőknek? Régen minden jobb volt?
Tánc

Most már ilyen is van: férfi spicc-cipő

A nemi egyenlőség kérdése a balettet is utolérte: egyre több férfi vágyik új magasságokba, néhányan már spicc-re is felmerészkednek.
Tánc galéria

Gyárépületből lett a tánc új otthona – Bejártuk a Nemzeti Táncszínház frissen átadott épületét

A Nemzeti Táncszínház Millenárison található új épületének exkluzív sajtóbejárásán azt is megtudtuk, hogyan lesz valami szupermodern és korszerű annak ellenére, hogy „régi”.
Tánc interjú

"Leonard Cohen jelen van velünk az egész előadás során"

A Les Ballets Jazz de Montréal együttese egyike a 2019-es Budapest Táncfesztivál külföldi fellépőinek. Dance Me című előadásuk kapcsán Louis Robitaille-t, a társulat művészeti vezetőjét kértük, hogy meséljen Leonard Cohen és a társulat különleges kapcsolatáról és a produkció létrehozásáról.