Tánc

Miért ábrázolják ügyefogyottaknak az ázsiaiakat a balettben?

2018.06.06. 09:20
Ajánlom
Egy Amerikában élő filipino táncos éles hangú véleménycikket jelentetett meg, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy a klasszikus és modern balettdarabokban az ázsiai figurák rendre sematikus, sokszor nevetséges karakterekként tűnnek fel.

GettyImages-157215272-120937.jpg

A Metropolitan Opera Diótörőjének kínai karaktertáncosai (Fotó/Forrás: Bannister Corp / Getty Images Hungary)

Az elmúlt években megfigyelhető, a faji sokszínűség terén bekövetkezett balettforradalom Amerika után mára Európát is elérte, de ez leginkább a feketék reprezentációját érinti – és nem annyira a darabok témájában, mint inkább az előadók származásában hozott változásokat, vagyis több színes bőrű balett-táncos szerepel a színpadon és a médiában. Az ázsiai származású táncosok ebből a szempontból viszonylag kedvező helyzetben vannak, itthon is láthatunk kimagasló tehetségű ázsiai táncosokat. Ennek oka, hogy Ázsiában a népességszámhoz képest kevés magas szintű balettintézmény van, így sokan már nyugaton kezdik meg a tanulmányaikat, és később is itt helyezkednek el különböző társulatoknál. Ahogy azonban arra most John Peter Viernes a Dance Magazine-ban megjelentetett írásában rámutatott,

a téma szintjén az ázsiaiak alig-alig jelennek meg, vagy ha igen, akkor meglehetősen lefokozott státuszban láthatjuk őket.

A keleti figurák a romantikus balett karaktertáncaival kerültek be a kánonba az orientalizmus jegyében, de a legismertebb példa, A diótörő is erősen sztereotíp képet fest róluk a híres Kínai tánc/Tea divertissemente-ben. Hasonlóan sematikusan jelenik meg a thai kultúra a Jerome Robbins koreografálta The King and I című Broadway-balettban, ahol elrajzolták az egyébként jól dokumentált thaiföldi fejdíszeket és a zenét, ami így végül semmi hasonlóságot nem mutatott az eredeti sziámi kultúrával. De ugyanez a helyzet Peter Martins John Adams Nixon in China című operazenéjére koreografált The Chairman Dances című 1988-as darabjával is, aholbár szándéka szerint a kínai tradicionális táncokból indult ki – végül selyempizsamás kínai babákat vitt színre. Ahogy azt egy korabeli tánckritikus a The New York Times hasábjain megjegyezte:

Az ázsiaiak ábrázolása a nyugati balettszínpadokon veszélyes terep. Általában ezek a darabok nem veszik figyelembe az ázsiai nézőket, és így megsértik az ő nemzeti érzelmeiket”

– írta Anna Kisselgoff 1988-ban. Ezek az előadások megegyeznek abban, hogy dramaturgiailag Nyugat és Kelet találkozásának kontrasztját ábrázolják, és mivel ezeket általában nyugati koreográfusok követték el, a kontraszt felerősítése érdekében nem riadnak vissza az erős túlzásoktól.

GettyImages-539886652-120932.jpg

Mark Morris A diótörő koreográfiájának kínai divertissementje (Fotó/Forrás: Getty Images)

Persze volt a tánctörténetben olyan koreográfus is, aki tisztelettel fordult Ázsia felé. Maurice Béjart Irán fennállásának 2500. évfordulójára két balettet is írt, amelyeket 1971 októberében mutattak be Teheránban. A Golesztán (Rózsakert) balettet Szádi fő műve inspirálta. A másik balett a sahbánú tiszteletére, tradicionális perzsa zenére készült Farah címmel, melyben iráni zenészekkel dolgozott együtt. És persze a nagy Nyugati és Európai társulatok tele vannak kiváló ázsiai származású magántáncosokkal mint Yuan Yuan Tan, Stella Abrera, Hee Seo, Amar Ramasar, vagy Magyarországon a kazah származású Tanykpayeva Aliya, vagy a koreai születésű Kim Minjung.

Ugyanakkor – ahogy azt John Peter Viernes is nehezményezi –, alig találni olyan kortárs, ázsiai származású koreográfusokat a nagy társulatoknál, akik lehetőséget kapnának arra, hogy a keleti hagyományokat a modern nyugati balett-trendekbe integrálják. A szerény kivételt erősíti a szingapúri származású Choo San Goh, aki a nyolcvanas években a Washington Ballet rezidens koreográfusaként számos neoklasszikus balettet koreografált amerikai társulatok számára, és akivel Barysnyikov is előszeretettel dolgozik. Vagy ott van Ma Cong, aki nemrég a Broadwayen mutathatta be saját személyes történetén alapuló, M. Butterfly című darabját, ahol David Henry Hwang Pulitzer-díjas író azonos című drámájából kiindulva egy pekingi opera-énekes szemszögéből mutatta be Ázsia és a Nyugat találkozását, és a sztereotípiák mibenlétét. Ezek az alkotók adják a reményt arra az ázsiaiak számára, hogy hamarosan a faji egyenjogúság a balett témákat is eléri.

Afroamerikai történetek a balett nyelvén elmesélve

Kapcsolódó

Afroamerikai történetek a balett nyelvén elmesélve

Jeremy McQueen színesbőrű koreográfus újabb nagy lépést tett a klasszikus baletten belüli sokszínűségért: elhatározta, hogy olyan történeteket visz színre a balett nyelvén, amelyek az afroamerikaiak lelkéről szólnak.

Megváltozhat-e a balett színe?

Megváltozhat-e a balett színe?

A balett színe a fehér – ez egy olyan sztereotípia, amit eszünkbe sem jut megkérdőjelezni, pedig miért ne táncolhatná fekete, vagy - ne adj Isten- roma balerina a Hattyúk tavát? Utánajártunk a jelenségnek.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Balogh Ádám Erasmus-naplója: Véletlenek játéka

Balogh Ádám Erasmus-ösztöndíjjal tanulhat Hannoverben. A Figaro hasábjain beszámolt róla, hogy miként talált rá barátaira, és minek köszönhető, hogy megszerette a sushit.
Vizuál

Liv Ullmann, Ingmar Bergman múzsája 80 éves

December 16-án ünnepli nyolcvanadik születésnapját Liv Ullmann, Ingmar Bergman svéd rendező kedvenc - norvég - színésznője, több filmjének főszereplője. 
Klasszikus

A Kodály-módszer ezer arca mögött egyetlen lényeg rejlik: az ember

A világ számos országában alkalmazott Kodály-módszer nemzetközi útjáról, megbecsültségéről és eredményességéről szól a Kodály mindenkié című dokumentumfilm.
Klasszikus

Idén is Presser Gábor és az Amadinda búcsúztatja az óévet a Zeneakadémián

Immár tizennyolcadik alkalommal tart közös szilveszteri koncertet az Amadinda Ütőegyüttes és Presser Gábor. Vendégük ezúttal Falusi Mariann.
Vizuál

Apánk és Atyánk nyomában - megnéztük Az Úr hangját

Pálfi György hosszú idő után ismét nagyköltségvetésű filmet forgatott - Az Úr hangja egyedi világdráma családi krimi-sci-fi köntösben. A filmet december 20-tól vetítik a mozik.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc kritika

Az arany középút utópiája

Duda Éva vállaltan nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a jelenkor társadalmi, ökológiai és politikai helyzetére szeretett volna reflektálni egy elvont jelrendszeren, a tánc nyelvén az Utópia című új darabjában.
Tánc interjú

„Nem pusztán aktuálpolitika” – Angelus Iván a kortárstánc képzés beszüntetéséről

A Budapest Kortárstánc Főiskola intézményalapító rektora a táncművész alapképzés és tanár mesterképzés megszüntetésével kapcsolatban árult el részleteket.
Tánc ajánló

Ezekben a feldolgozásokban láthatod idén A diótörőt

Vannak, akik számára nem telhet el az adventi időszak Csajkovszkij klasszikusa nélkül. Nekik igyekszünk segíteni gyűjtésünkkel.
Tánc hír

„Egy független szellemi műhelyt veszít az ország” – A Lábán Rudolf-díj kuratóriumának közleménye

A Budapest Kortárstánc Főiskola képzéseinek megszűnése kapcsán adott ki közleményt az elismert tánckritikusokból álló bizottság.
Tánc magazin

300 szólóval ünneplik Merce Cunninghamet

Jövő áprilisban Londonban, New Yorkban és Los Angelesben is nagyszabású előadással ünneplik a formabontó koreográfus 100. születésnapját, amit streamelni is fognak a világhálón keresztül.