Tánc

Miért ábrázolják ügyefogyottaknak az ázsiaiakat a balettben?

2018.06.06. 09:20
Ajánlom
Egy Amerikában élő filipino táncos éles hangú véleménycikket jelentetett meg, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy a klasszikus és modern balettdarabokban az ázsiai figurák rendre sematikus, sokszor nevetséges karakterekként tűnnek fel.

GettyImages-157215272-120937.jpg

A Metropolitan Opera Diótörőjének kínai karaktertáncosai (Fotó/Forrás: Bannister Corp / Getty Images Hungary)

Az elmúlt években megfigyelhető, a faji sokszínűség terén bekövetkezett balettforradalom Amerika után mára Európát is elérte, de ez leginkább a feketék reprezentációját érinti – és nem annyira a darabok témájában, mint inkább az előadók származásában hozott változásokat, vagyis több színes bőrű balett-táncos szerepel a színpadon és a médiában. Az ázsiai származású táncosok ebből a szempontból viszonylag kedvező helyzetben vannak, itthon is láthatunk kimagasló tehetségű ázsiai táncosokat. Ennek oka, hogy Ázsiában a népességszámhoz képest kevés magas szintű balettintézmény van, így sokan már nyugaton kezdik meg a tanulmányaikat, és később is itt helyezkednek el különböző társulatoknál. Ahogy azonban arra most John Peter Viernes a Dance Magazine-ban megjelentetett írásában rámutatott,

a téma szintjén az ázsiaiak alig-alig jelennek meg, vagy ha igen, akkor meglehetősen lefokozott státuszban láthatjuk őket.

A keleti figurák a romantikus balett karaktertáncaival kerültek be a kánonba az orientalizmus jegyében, de a legismertebb példa, A diótörő is erősen sztereotíp képet fest róluk a híres Kínai tánc/Tea divertissemente-ben. Hasonlóan sematikusan jelenik meg a thai kultúra a Jerome Robbins koreografálta The King and I című Broadway-balettban, ahol elrajzolták az egyébként jól dokumentált thaiföldi fejdíszeket és a zenét, ami így végül semmi hasonlóságot nem mutatott az eredeti sziámi kultúrával. De ugyanez a helyzet Peter Martins John Adams Nixon in China című operazenéjére koreografált The Chairman Dances című 1988-as darabjával is, aholbár szándéka szerint a kínai tradicionális táncokból indult ki – végül selyempizsamás kínai babákat vitt színre. Ahogy azt egy korabeli tánckritikus a The New York Times hasábjain megjegyezte:

Az ázsiaiak ábrázolása a nyugati balettszínpadokon veszélyes terep. Általában ezek a darabok nem veszik figyelembe az ázsiai nézőket, és így megsértik az ő nemzeti érzelmeiket”

– írta Anna Kisselgoff 1988-ban. Ezek az előadások megegyeznek abban, hogy dramaturgiailag Nyugat és Kelet találkozásának kontrasztját ábrázolják, és mivel ezeket általában nyugati koreográfusok követték el, a kontraszt felerősítése érdekében nem riadnak vissza az erős túlzásoktól.

GettyImages-539886652-120932.jpg

Mark Morris A diótörő koreográfiájának kínai divertissementje (Fotó/Forrás: Getty Images)

Persze volt a tánctörténetben olyan koreográfus is, aki tisztelettel fordult Ázsia felé. Maurice Béjart Irán fennállásának 2500. évfordulójára két balettet is írt, amelyeket 1971 októberében mutattak be Teheránban. A Golesztán (Rózsakert) balettet Szádi fő műve inspirálta. A másik balett a sahbánú tiszteletére, tradicionális perzsa zenére készült Farah címmel, melyben iráni zenészekkel dolgozott együtt. És persze a nagy Nyugati és Európai társulatok tele vannak kiváló ázsiai származású magántáncosokkal mint Yuan Yuan Tan, Stella Abrera, Hee Seo, Amar Ramasar, vagy Magyarországon a kazah származású Tanykpayeva Aliya, vagy a koreai születésű Kim Minjung.

Ugyanakkor – ahogy azt John Peter Viernes is nehezményezi –, alig találni olyan kortárs, ázsiai származású koreográfusokat a nagy társulatoknál, akik lehetőséget kapnának arra, hogy a keleti hagyományokat a modern nyugati balett-trendekbe integrálják. A szerény kivételt erősíti a szingapúri származású Choo San Goh, aki a nyolcvanas években a Washington Ballet rezidens koreográfusaként számos neoklasszikus balettet koreografált amerikai társulatok számára, és akivel Barysnyikov is előszeretettel dolgozik. Vagy ott van Ma Cong, aki nemrég a Broadwayen mutathatta be saját személyes történetén alapuló, M. Butterfly című darabját, ahol David Henry Hwang Pulitzer-díjas író azonos című drámájából kiindulva egy pekingi opera-énekes szemszögéből mutatta be Ázsia és a Nyugat találkozását, és a sztereotípiák mibenlétét. Ezek az alkotók adják a reményt arra az ázsiaiak számára, hogy hamarosan a faji egyenjogúság a balett témákat is eléri.

Afroamerikai történetek a balett nyelvén elmesélve

Kapcsolódó

Afroamerikai történetek a balett nyelvén elmesélve

Jeremy McQueen színesbőrű koreográfus újabb nagy lépést tett a klasszikus baletten belüli sokszínűségért: elhatározta, hogy olyan történeteket visz színre a balett nyelvén, amelyek az afroamerikaiak lelkéről szólnak.

Megváltozhat-e a balett színe?

Megváltozhat-e a balett színe?

A balett színe a fehér – ez egy olyan sztereotípia, amit eszünkbe sem jut megkérdőjelezni, pedig miért ne táncolhatná fekete, vagy - ne adj Isten- roma balerina a Hattyúk tavát? Utánajártunk a jelenségnek.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

„Egy karmesternek szüksége van lábra, amin áll”

Felnőtt egy generáció, amely saját bőrén tapasztalhatta meg, mi is Wagner művészetében a téboly és a bűvölet – köszönhetően Fischer Ádámnak.
Színház

Nincsenek skatulyái – Simon Zoltán

A fiatal színművész éveken át vizilabdázott, férfias testalkata, erős egyénisége mégis skatulyázás nélkül teszi lehetővé számára különböző figurák megformálását a színpadon.
Vizuál

Libanoni Oscar-jelölt film, új Sorrentino, Pawlikowski és Farhadi - kezdődnek a Mozinet Filmnapok

Enyedi Ildikó, Nemes Jeles László, Paulo Sorrentino, Asghar Farhadi, Pawel Pawlikowski, Penélope Cruz, Javier Bardem - néhány név azok közül a művészek közül, akiknek filmjeit megcsodálhatjuk a 8. Mozinet Filmnapok vetítésein, szombattól kedd estig országszerte az art mozik hálózatában.
Színház

Nem provokál, mégis provokatív – Fekete Ádám

Az a fajta művészi és emberi szabadság az alapja ma is minden munkájának, amit a Táp Színháznál tanult. Fekete Ádám a KULT50-ben megjelent portréja.
Színház

„Megismertem, mik a határaim” – Zoltán Áron

Úgy véli, minden fiatal színésznek hasznára válna, ha néhány évet egy vidéki színháznál töltene el. Jelenleg a Vígszínház társulatát erősíti, ahol jobbnál jobb szerepek találták meg.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc interjú

Vági Bence: „A My Land sikere az egész társulat sikere”

A Recirquel legújabb produkciójában hét ukrán artistával dolgozott Vági Bence társulatvezető. A My Land című produkció a kritikusok véleménye alapján a legjobb előadás volt a világ legnagyobb művészeti fesztiválján, az Edinburg Fringe Festivalon, a napokban pedig a magyar közönség is láthatja a formabontó produkciót a Müpában, a CAFe Budapest programjában.
Tánc interjú

Szabó György: "A mai magyar kultúra menekül a politikából"

A Trafó művészeti vezetőjeként Szabó György húsz éve keresi nyughatatlanul a mindenkori kortárs művészet legjobbjait, hogy a magyar közönség számára kinyíljon a világ. A huszadik, ünnepi évad kapcsán beszélgettünk a jelenlegi trendekről.
Tánc kult50

Vérében van a koreográfiai elegancia

A minőségbe vetett hit, szenvedély és elszántság kíséri pályáján. Bodor Johanna táncművész és koreográfus a KULT50-ben megjelent portréja.
Tánc ajánló

A növényi létezést kutatja új darabjában Góbi Rita

A Reptében című, Lábán Rudolf-díjas előadása után ismét antropomorf „szereplőkön”, ezúttal a virágok viselkedésén keresztül vizsgálja az emberi létezés ősállapotát a táncos-koreográfus Góbi Rita társulatával.
Tánc cirque du soleil

A Cirque du Soleil új produkciójában Lionel Messi életét dolgozza fel

A világ egyik legjobb focistájának tartott argentin Lionel Messiről készíti új produkcióját a kanadai Cirque du Soleil társulata.