Tánc

Miért ábrázolják ügyefogyottaknak az ázsiaiakat a balettben?

2018.06.06. 09:20
Ajánlom
Egy Amerikában élő filipino táncos éles hangú véleménycikket jelentetett meg, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy a klasszikus és modern balettdarabokban az ázsiai figurák rendre sematikus, sokszor nevetséges karakterekként tűnnek fel.

GettyImages-157215272-120937.jpg

A Metropolitan Opera Diótörőjének kínai karaktertáncosai (Fotó/Forrás: Bannister Corp / Getty Images Hungary)

Az elmúlt években megfigyelhető, a faji sokszínűség terén bekövetkezett balettforradalom Amerika után mára Európát is elérte, de ez leginkább a feketék reprezentációját érinti – és nem annyira a darabok témájában, mint inkább az előadók származásában hozott változásokat, vagyis több színes bőrű balett-táncos szerepel a színpadon és a médiában. Az ázsiai származású táncosok ebből a szempontból viszonylag kedvező helyzetben vannak, itthon is láthatunk kimagasló tehetségű ázsiai táncosokat. Ennek oka, hogy Ázsiában a népességszámhoz képest kevés magas szintű balettintézmény van, így sokan már nyugaton kezdik meg a tanulmányaikat, és később is itt helyezkednek el különböző társulatoknál. Ahogy azonban arra most John Peter Viernes a Dance Magazine-ban megjelentetett írásában rámutatott,

a téma szintjén az ázsiaiak alig-alig jelennek meg, vagy ha igen, akkor meglehetősen lefokozott státuszban láthatjuk őket.

A keleti figurák a romantikus balett karaktertáncaival kerültek be a kánonba az orientalizmus jegyében, de a legismertebb példa, A diótörő is erősen sztereotíp képet fest róluk a híres Kínai tánc/Tea divertissemente-ben. Hasonlóan sematikusan jelenik meg a thai kultúra a Jerome Robbins koreografálta The King and I című Broadway-balettban, ahol elrajzolták az egyébként jól dokumentált thaiföldi fejdíszeket és a zenét, ami így végül semmi hasonlóságot nem mutatott az eredeti sziámi kultúrával. De ugyanez a helyzet Peter Martins John Adams Nixon in China című operazenéjére koreografált The Chairman Dances című 1988-as darabjával is, aholbár szándéka szerint a kínai tradicionális táncokból indult ki – végül selyempizsamás kínai babákat vitt színre. Ahogy azt egy korabeli tánckritikus a The New York Times hasábjain megjegyezte:

Az ázsiaiak ábrázolása a nyugati balettszínpadokon veszélyes terep. Általában ezek a darabok nem veszik figyelembe az ázsiai nézőket, és így megsértik az ő nemzeti érzelmeiket”

– írta Anna Kisselgoff 1988-ban. Ezek az előadások megegyeznek abban, hogy dramaturgiailag Nyugat és Kelet találkozásának kontrasztját ábrázolják, és mivel ezeket általában nyugati koreográfusok követték el, a kontraszt felerősítése érdekében nem riadnak vissza az erős túlzásoktól.

GettyImages-539886652-120932.jpg

Mark Morris A diótörő koreográfiájának kínai divertissementje (Fotó/Forrás: Getty Images)

Persze volt a tánctörténetben olyan koreográfus is, aki tisztelettel fordult Ázsia felé. Maurice Béjart Irán fennállásának 2500. évfordulójára két balettet is írt, amelyeket 1971 októberében mutattak be Teheránban. A Golesztán (Rózsakert) balettet Szádi fő műve inspirálta. A másik balett a sahbánú tiszteletére, tradicionális perzsa zenére készült Farah címmel, melyben iráni zenészekkel dolgozott együtt. És persze a nagy Nyugati és Európai társulatok tele vannak kiváló ázsiai származású magántáncosokkal mint Yuan Yuan Tan, Stella Abrera, Hee Seo, Amar Ramasar, vagy Magyarországon a kazah származású Tanykpayeva Aliya, vagy a koreai születésű Kim Minjung.

Ugyanakkor – ahogy azt John Peter Viernes is nehezményezi –, alig találni olyan kortárs, ázsiai származású koreográfusokat a nagy társulatoknál, akik lehetőséget kapnának arra, hogy a keleti hagyományokat a modern nyugati balett-trendekbe integrálják. A szerény kivételt erősíti a szingapúri származású Choo San Goh, aki a nyolcvanas években a Washington Ballet rezidens koreográfusaként számos neoklasszikus balettet koreografált amerikai társulatok számára, és akivel Barysnyikov is előszeretettel dolgozik. Vagy ott van Ma Cong, aki nemrég a Broadwayen mutathatta be saját személyes történetén alapuló, M. Butterfly című darabját, ahol David Henry Hwang Pulitzer-díjas író azonos című drámájából kiindulva egy pekingi opera-énekes szemszögéből mutatta be Ázsia és a Nyugat találkozását, és a sztereotípiák mibenlétét. Ezek az alkotók adják a reményt arra az ázsiaiak számára, hogy hamarosan a faji egyenjogúság a balett témákat is eléri.

Afroamerikai történetek a balett nyelvén elmesélve

Kapcsolódó

Afroamerikai történetek a balett nyelvén elmesélve

Jeremy McQueen színesbőrű koreográfus újabb nagy lépést tett a klasszikus baletten belüli sokszínűségért: elhatározta, hogy olyan történeteket visz színre a balett nyelvén, amelyek az afroamerikaiak lelkéről szólnak.

Megváltozhat-e a balett színe?

Megváltozhat-e a balett színe?

A balett színe a fehér – ez egy olyan sztereotípia, amit eszünkbe sem jut megkérdőjelezni, pedig miért ne táncolhatná fekete, vagy - ne adj Isten- roma balerina a Hattyúk tavát? Utánajártunk a jelenségnek.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Könyv

Aki az irodalommal csalta meg az orvostudományt – 120 éve hunyt el Anton Pavlovics Csehov

1904. július 15-én hunyt el az egyik legnagyobb orosz író, Anton Pavlovics Csehov, aki drámáival és más prózai szövegeivel egyaránt megújította a modern irodalmat. A művész életéről tíz pontban emlékezünk meg.
Könyv

Ismét nagy színészek tolmácsolásában hallgathatunk verseket a kisföldalattin

Július 15. és július 21. között ismét klasszikus és kortárs versek szólalnak meg a Millenniumi Földalatti Vasút állomásain a Vers a peronon programsorozatban.
Színház

Lábnyomok előttem és mögöttem – beszélgetés Bérczes Lászlóval

Tavaly jelent meg Kötőszavak címmel Bérczes László könyve, amiben a szerző ezúttal magáról ír. A kötet apropójából ültünk le beszélgetni a Jászai-díjas rendezővel.
Színház

Kálid Artúr kapta idén a Kőszegi Várszínház Hollósi Frigyes-díját

A színművész a Hyppolit, a lakáj címszerepében nyújtott teljesítményéért érdemelte ki az elismerést, amelyről a közönség szavazatai döntöttek. Az előadás ősztől a dunaújvárosi Bartók Színház műsorán lesz látható.
Vizuál

Játéktól a mesterségig – népi kézműves kiállítás nyílt a Hagyományok Házában

A Hagyományok Háza egyedülálló tárlattal várja a látogatókat Játéktól a mesterségig címmel, amely a népi kézműves szakképzések végzős hallgatóinak vizsgaremekeit mutatja be, szeptember 25-éig.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Tánc hír

19 év után visszatér a legendás IDMC Nemzetközi Táncworkshop

Idén augusztusban egy négynapos warm-up eseménnyel tér vissza a rendezvény, amelynek során visszaemlékező beszélgetésen, nemzetközi hírű művészek kurzusain és előadásain vehetnek részt az érdeklődők a margitszigeti Kristály Színtérben augusztus 5. és 8. között.
Tánc hír

Először nyert magyar művész a világhírű balettversenyen

Június 25-én este adták át a moszkvai székhelyű Benois de la Danse díjait. Férfi táncos kategóriájában Balázsi Gergő Ármin a verseny története során első magyarként megosztott első díjban részesült.
Tánc ajánló

Nyáresti táncelőadások és interaktív programok a TáncParkban

A Nemzeti Táncszínház a Millenárisra költözése óta, minden év júliusában a parkba költözik. Az alkalmi színpadon kilenc napon át, estéről-estére váltják egymást az együttesek.
Tánc ajánló

A Duna Művészegyüttes legvirtuózabb koreográfiáiból válogat a Nemzeti Táncszínház Táncparkjában

Július 12-én 20:30-tól Buda legnagyobb, ikonikus rendezvényhelyszínén, a Millenárison lép fel Duna fergeteges című válogatásműsorával a Duna Művészegyüttes.
Tánc magazin

Villanásnyi ragyogás – végzős balettművész hallgatók vizsgaelőadásán jártunk

Június 11-én tartotta a Magyar Táncművészeti Egyetem a táncművész alapképzési szak klasszikus balett szakirány hallgatóinak előzetes vizsgakoncert-előadását a Nemzeti Táncszínházban, míg a tényleges vizsgakoncertre június 23-án kerül sor a Magyar Állami Operaházban.