Tánc

Mihályi Gábor: Nem mehetünk el a változó világ mellett

2010.10.04. 13:38
Ajánlom
A tíz éve bemutatott, százas szériát megért Naplegenda a Magyar Állami Népi Együttes történetének egyik legsikeresebb előadása. A Mihályi Gábor vezette csapat új produkciója, az Álomidő, melyet október 6-án mutatnak be a Művészetek Palotájában, folytatása is meg nem is a nagy sikerű Naplegendának.

- Mi a Naplegenda sikerének titka?

- A Naplegenda története 1998-ra nyúlik vissza, amikor az Állami Népi Együttes művészeti tanácsa lehetőséget adott: ha bárhol a világban látok valami izgalmas, modern, a hagyományos kultúrát mégis előtérben tartó fogalmazásmódot, ami adaptálható a mi viszonyainkra, azt idehaza megvalósítsam. Tudtam, hogy Londonban hatalmas sikerrel megy egy előadás, a Riverdance, és azt is tudtam, hogy egy kiváló, magyar és bolgár gyökerekkel is rendelkező zenész, Nikola Parov ebben a produkcióban muzsikál. Kiutaztam Angliába, és nagy hatást tett rám a Riverdance, mert az első verzió, amit én láttam, a tradíciót tiszteletben tartó, egyáltalán nem közönséghajhász, nem műanyagízű produkció volt. Éjszakánként tervezgettünk Nikolával, és azt gondoltuk, hogy a mi Kárpát-medencei népi kultúránk még inkább alkalmas arra, hogy abból egy ehhez hasonló előadás szülessen. Először is találtunk tehát egy jó műfajt, azután Nikola remek zenét készített, amely nemcsak a Balkán, de Ázsia felé is kitekint. Nagyon fontos a technikai körítés, a mai világnak megfelelő effektusokat létrehozó, a dramatrugiát követő, mégsem olcsó megoldásokra játszó látványvilág; az asszociációkra, érzelmi és gondolati váltásokra, nem pedig verbálisan követhető cselekményre alapozó koreográfia; és természetesen a kiváló táncosok, akik nagy hittel, tudással és átéléssel közvetítik az alkotói szándékot.

- Az előadás változatlan formában érte meg a századik előadást?

- A bemutatót követő néhány előadás tapasztalatai alapján az egész produkciót kis mértékben érintő, mégis fontos dramaturgiai változtatások történtek. Két koreográfia helyet cserélt, sűrűsödtek, rövidültek a jelenetek, de alapvető változások nem történtek. Tíz év alatt természetesen cserélődtek a szereplők is, de a jelenlegi táncosok nagyjából fele ott volt már az előadás születésénél.

- A színpadon mennyi szabadsága lehet egy néptáncosnak?

- A hagyományban természetes az improvizáció, így ha autentikusak és egyben korszerűek akarunk lenni, az improvizációt is beemeljük a munkánkba, hiszen a táncosok egyénisége nagyon fontos, és ez az improvizáció által tud kiteljesedni. A próbafolyamat kezdetén nincsen komoly koreográfusi kényszer a táncosokon, azonban természetesen a koreográfus motiválja, inspirálja a szereplőket, és egyidejűleg mederben is tartja a mozgásötleteiket. A Naplegenda műfajában, egy bizonyos alkotói fázis után már nincs helye az improvizációnak, hiszen nagy formákkal és az egyöntetűségre törekedve dolgozunk.  

- A Naplegenda bevált receptjét követi az új bemutató, az Álomidő is?

- A Naplegenda erényeit értelemszerűen újra alkalmazni szeretnénk, hiszen ezek egyben a műfaj sajátosságai is, de az eltelt tíz év új utakat is kijelölt. Nem mehetünk el a változó világ mellett: felnőtt egy új generáció, amely a televízió, a klipek, a kortárs színház és tánc egészen más világán szocializálódott. Ha azt akarjuk, hogy a tradicionális kultúra ezt a réteget is megérintse, haladnunk kell a korral, át- és megélhetővé kell tennünk ezt a kultúrát azok számára is, akiknek egy hagyományos színpadra állítás esetleg távolibb, idegenebb. Az ilyen előadások jó alkalmat kínálnak erre, mint ahogyan a Naplegenda példája is bizonyította: a Naplegenda-rajongók idővel a néptánc kedvelőivé is váltak, időről időre találkozhattam velük az Állami Népi Együttes más előadásain.

- Az Álomidő a Művészetek Palotájával koprodukcióban készül.

Kezdetektől szoros a kapcsolat a Müpa, a Hagyományok Háza és ezáltal a Magyar Állami Népi Együttes között. Ez a színház Magyarország talán legfontosabb játszóhelye. A szélesebb közönség felé való nyitás számunkra fontos eszköze, hogy az előadásainkat a Művészetek Palotájában is játszhatjuk. Ám az együttműködésünk ezen is túlmutat, hiszen produkcióink közül a Bartók-trilógia második részét, a Labirintust anyagilag támogatta a Müpa, és most az Álomidőt is közös produkcióként állítjuk színpadra.

- Az Álomidő több alkotó, koreográfus közös alkotása. Milyen formában zajlik a csapatmunka?

- A próbafolyamat elején írtam egy vázlatos szinopszist, Amelynek lényege, hogy az Álomidőben az alkotók álmai elevenednek meg: egy általunk megélt vagy megéltnek hitt világ, mely egyben a tradícióhoz, a múlt titkaihoz, a jelen sokszínűségéhez való viszonyunkat is feltárja. Miután megállapodtunk abban, hogy ez a téma, irány, gondolatiság rendben van, készítettem egy jelenetkiosztást, amely már dramaturgiailag szervezte az előadást. Ezután Nikola elkészítette néhány jelenet zenei vázlatát: vagy én választottam zenét, amit Nikola továbbdolgozott, vagy ő hozott újabb ajánlatokat a szinopszis alapján, vagyis többszöri és többirányú beavatkozások után állt össze a teljes jelenetsor. Összesen hat koreográfus jegyzi az Álomidőt, nemcsak azért, hogy a műsor gazdag és sokszínű legyen, hanem azért is, mert az Állami Népi Együttes nem lehet egyetlen ember privilégiuma. Nyitni kell a fiatal, feltörekvő, tehetséges koreográfusok felé, és igyekszem is lehetőséget adni azoknak, akikről úgy gondolom, adott időben kisebb-nagyobb feladatokkal helyük van az Állami Népi Együttesben.

- Mennyire látod vonzó hivatásnak a néptáncot a fiatalok körében?

- Az utánpótlással nincsen baj. Kialakult a művészeti iskolák rendszere, sok helyen zajlik néptáncoktatás, a Táncművészeti Főiskola is rendszeresen bocsát ki tehetséges növendékeket, de nagy segítség az amatőr néptáncmozgalom is - innen is sokan érkeznek hivatásos néptáncosi pályára. Hogy vonzó-e ez a hivatás: igen is meg nem is. Egyrészt azzal foglalkozik az ember, amit szeret, másrészt a közalkalmazotti státuszból következően gyalázatosak a fizetések, sokszor nem is nagyon értem, a táncosaim miféle stratégiával élik az életüket.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Vizuál

Makulátlan pálya - a színész, akinek minden filmjét Oscarra jelölték

Marlon Brando? Daniel Day-Lewis? Esetleg Jack Nicholson? Valószínűleg ők ugranak be először, ha minden idők legjobb színészére gondolunk. Pedig a legtökéletesebb filmográfiája valószínűleg John Cazale-nak volt - ehhez azonban sajnos korai halála is hozzájárult.
Vizuál

Száz év magyar plakátjai a Magyar Nemzeti Múzeumban

Sör és vetőmag plakátok, színházi és politikai hirdetések is megtalálhatóak a Tolongó idők című időszaki kiállításon.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc győri balett

Győrben bepótolhatja az elszalasztott tánceseményeket

14. alkalommal rendezik meg a Magyar Táncfesztivált és negyedszer a gyermek táncfesztivált Győrben mától egészen vasárnapig.
Tánc balett

40 évesen Júliát táncolni? Nem lehetetlen!

Kenneth MacMillan Rómeó és Júlia-koreográfiájának címszerepében debütál New Yorkban a 40 éves ragyogó szépség, Stella Abrera.
Tánc videó

Szergej Polunyinnak az őrület is jól áll, de még mennyire

A szupersztár balett-táncost ezúttal egy ikonikus brit divatfotós, filmkészítő Rankin kérte fel közös munkára, amiből egy igen erős anyag született.
Tánc simkó beatrix

A Simkó-Grecsó páros hozta el a Tánc Fesztiválja fődíját

A Frenák Pál Társulat és a Pécsi Balett is két-két díjat kapott a veszprémi tánctalálkozó után – írta meg a szinhaz.hu.
Tánc balett

Miért ábrázolják ügyefogyottaknak az ázsiaiakat a balettben?

Egy Amerikában élő filipino táncos éles hangú véleménycikket jelentetett meg, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy a klasszikus és modern balettdarabokban az ázsiai figurák rendre sematikus, sokszor nevetséges karakterekként tűnnek fel.