Juronics Tamás az évad társulatának választott Szegedi Kortárs Balett élén ezúttal egy, a tánc műfajától szokatlan témához nyúlt: a környezetét kizsákmányoló emberiség problémájához.

Lassan közhelynek tűnik a környezetvédelem fontosságának megemlítése, miközben a kozmikus időszámítás szerint másodperceink vannak hátra ezen a csöpp bolygón. Juronics Tamás a lengyel Góreczki zenéjére koreografált valódi táncdrámát, hiszen ez a zene az alapvető létkérdések felvetésére sarkallja a hallgatót. Végig akarjuk-e nézni szenvtelenül saját vesztünket a kanapén ülve a tévében, vagy felállunk, hogy fordítsunk egyet sorsunkon?

Szegedi Kortárs Balett (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia)

Kálmán Eszter új bemutatója - Bercsényi Péter és Dányi Viktória közreműködésével - a báb és a tánc összekapcsolásával kísérletezik játékos formában.

Milyen kihívásokkal kerülhet szembe egy táncos, ha fizikai korlátait keresi? Az élő anyag képességeinek vannak határai. Az élettelen báb ezzel szemben a bábos kezében nagyszerű táncos lehet, rivalizálva az élő test lehetőségeivel. A hattyúk tava mesei motívumait is felhasználó előadásban egymással versengve alkotnak kreatív egységet a báb és a test, a bábos és a táncos, mígnem eltűnnek a határok élő és élettelen között.

Kámán Eszter: A tó

 Feledi János nem először koreografál költészeti inspirációra: Psyché című Weöres-táncinterpretációja után itt az azonos című Pilinszky-kötet gondolatiságát megjelenítő Szálkák.

A koreográfus előadásával arra kérdez rá, mit üzen nekünk a 21. században az egyik legkeresztényebb költőnk? Pilinszky 1972-es kötetével új korszakot nyitott életművében: a világról való apokaliptikus látomás helyébe az emberi lét eseményeibe való belenyugvás, került. Feledi is arra biztat az ő verseinek megjelenítésén keresztül, hogy merjük észrevenni a jót, higgyünk magunkban, abban, hogy előrébb jutunk, ha szeretettel viszonyulunk egymáshoz.

Feledi Project: Szálkák (Fotó/Forrás: Szigetiphoto)

Októberben Seregi László első igazi, három felvonásos nagybalettje kerül a Magyar Nemzeti Balett repertoárjának középpontjába.

Az i. e. 74 körüli Római Birodalomban játszódó, Spartacus című előadás egy csapásra mérföldkő lett a magyar táncéletben. Generációk sora élvezi 1968 óta a történelmi témájú koreográfiát, amely az ókori rabszolgalázadás történetét dolgozza fel úgy, hogy a harc és a versengés helyett az emberi érzelmekről, és az elnyomásról beszél. „A téma örök amíg embereket nyúznak, ölnek, igazságtalanul bántanak, és vannak emberek, akik kitörni vágynak” - fogalmazott az előadás örök aktualitásával kapcsolatban Seregi László.

Spartacus