Egy regény adaptációja

Érdekes helyzet állt elő, amikor a fiatal kínai táncos és koreográfus, Yabin Wang eldöntötte, táncdrámaként dolgozza föl Bi Feiyu regényét. Merthogy a kötet, amely pillanatok alatt meghódította a világot, és tévésorozatoktól a játékfilmig tartó skálán láthattuk viszont, a hagyományos kínai opera világában játszódik.

Nagy és szélsőséges érzelmek, féltékenység, szerelem, tehetség és elutasítottság egyaránt helyet kapnak a The Moon Opera történetében. Ennek ellenére komoly bátorság kellett ahhoz, hogy táncdráma is szülessen a műből. Tökéletesen jelzi ezt, hogy a hivatalos bemutató után a kínai kritikusok egyöntetűen azt írták, messze meghaladta várakozásaikat a mű, amely tökéletes harmóniában olvasztja egybe a modern és tradicionális tánc elemeit.

Yabin Wang szerint Bi a főhősben olyan alakot teremtett, akit akár egyenesen róla is mintázhatott volna. ennek a mély azonosulásnak is köszönhető, hogy hazájában Yabin Wang verzióját azzal dicsérték, hogy hasonlatos az akupunktúrához:

The Moon Opera

Áldozatok emlékére

„Csoda volt, hogy táncolni kezdtem, csoda volt, hogy milyen műhelybe cseppentem. A legnagyobb csoda az, hogy találkoztam a néptánccal, annak drámai erejével, hatalmas szótárával. Boldog vagyok, ha sikerült belőle olyan mondatokat is összeraknom, amelyek talán csak az enyémek.”  Így nyilatkozott néhány évvel ezelőtt életéről Foltin Jolán Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas táncművész, koreográfus.

Most ismét láthatjuk, hogy a néptánc segítségével mi mindent tud kifejezni. Személyes érintettség és nagyon erős olvasmányélmény egyaránt alapja új táncdrámájának, melyet Elmúlik címmel láthat a közönség. A történet a kitelepítések idejébe visz vissza minket, amikor szokás szerint az egyszerű emberek – svábok, bukovinai székelyek, felvidéki magyarok– a politika áldozatai. Kit „malenkij robotra” visznek, és nem tudhatja, hazatér-e valaha, kit elüldöznek otthonából, és úgy kell elhagynia mindenét, hogy azt sem tudja, hol fog élni ezután.

A cselekmény három tételében ünnepi pillanatokat látunk – mondja Foltin Jolán –, a sváboknál esküvőre készülődnek, a bukovinai székelyeknél a karácsonyt várják, a felvidéki magyaroknál húsvétkor járunk. Az ünnepek szépségét megzavarja a rettegés és a félelem, az otthonok és a szülőföld kényszerű elhagyása. Az a bizonyos olvasmány-élmény Balogh Robert Schvab evangiliom című kötete, a cím is innen, ómama meséiből származik.

Minden elmúlik. Öröm, bánat, nagyöröm, nagybánat. Meg kell tanulni elfogadni. Elmúlik.”

A választott irodalmi szövegeket kiváló színészek, molnár Piroska és Tóth Ildikó tolmácsolják. A táncosok a Bihari János táncegyüttes tagjai. Az sem titok, hogy a koreográfus személyesen is érintett: ebben a munkájában férje családjának történetét dolgozza fel. Táncdrámáját az ő emléküknek és a közönségnek ajánlja szeretettel.

Klasszikus alapokon

Az egyik legrégebbi orosz operaház, az 1833-ban alapított szentpétervári Mihajlovszkij Színház balettegyüttese egyszerre képviseli a tradicionális orosz tánckultúrát és az innovatív szemléletű mozgásművészetet. Néhány éve izgalmas változások kezdődtek a szentpétervári társulat életében. Az igazgató, aki sikeres vállalkozó, elhatározta, hogy időt, energiát és pénzt nem kímélve ismét a világ élvonalába vezeti a társulatot. Ehhez az orosz balett ismert sztárjait szerződtette. Nem kis felzúdulást okozott ezzel, ugyanis a szovjetunió felbomlása után ez volt az első eset, hogy a moszkvai Bolsoj társulatából vezető táncosok önszántukból távoztak, ráadásul nem külföldre. Ezek a művészek hangsúlyozták, hogy nem az anyagi érdek ösztönözte őket, hanem a kihívás, ugyanis ígéretet kaptak arra, hogy új eszközökkel, új darabokkal kísérletezhetnek. Ezt erősítette, hogy a menedzser szakmai igazgatónak Nacho Duato világhírű spanyol táncos-koreográfust kérte föl.

Mihajlovszkij Balett

Sok más híres koreográfushoz hasonlóan a valenciában született Duato is sikeres táncos volt. 1980-ban a stockholmi Cullberg Balettben kezdte pályafutását, majd egy évvel később már a Holland táncszínház tagja lett. Hamar elkezdte koreográfusi munkáját is, mindjárt első produkciója nagy sikert aratott, többek között Kölnben kapott első díjat. Későbbi munkáiért Stuttgartban és szülőhazájában, Spanyolországban is jelentős nemzetközi elismeréseket vehetett át. 2011-ben fogadta el a szentpétervári felkérést. Érkezésekor Duato nem titkolta az újságírók előtt:

A spanyol művész úgy vélekedett, hogy az orosz balett-társulatok érezhetően igyekeznek leszakadni a klasszikus repertoárról, de az, hogy a modern tánc, a minimalizmus ugyanúgy sajátjuk legyen, csak hosszú munka eredménye lehet. A feladatot megkönnyítette, hogy a fiatal táncosok nagy érdeklődést mutattak a korszerű mozgásformák iránt, ugyanakkor az orosz, sőt a nemzetközi közönség egy része is ragaszkodik a kétségtelenül erős hagyományokhoz.

Azóta igazolta az élet Duato optimizmusát, miszerint a táncosok rendkívül tehetségesek, gyorsan tanulnak, csak arra van szükség, hogy valaki elhitesse velük, szabadon mozoghatnak és kifejezhetik személyiségüket a tánc által. A Néva-parti városban a koreográfus első premierje a Without Words és a Duende volt. Az előadást – kiegészítve a szintén számos díjat elnyert Na Floresta című résszel – világszerte nagy sikerrel játsszák, és most a tavaszi Fesztivál keretében a Müpa közönsége is megismerheti.