Tánc

Műszaki szakemberből sztárkoreográfus

2016.05.02. 17:27
Ajánlom
A holland koreográfus, Arno Schuitemaker nem készült művésznek. De aztán egy furcsa véletlen nyomán mégis az lett. Az azonban nem véletlen, hogy ma ő az egyik legismertebb kortárs táncművész, aki darabjaival lerombolja a néző és a táncos közötti határokat, összemossa a különböző érzékszervek felől érkező ingereket. Magyarországra először While We Strive című darabjával érkezik május 5-6-án, ennek kapcsán beszélgetett vele a Trafó munkatársa.

- A delfti műszaki egyetem mesterszakán végeztél, mégis kortárs tánccal foglalkozol.

- A fordulópont talán az volt, amikor az egyetemi éveim alatt – pusztán a véletlenek összjátékaként – láttam egy kortárs tánc előadást. Előtte nem láttam egyet sem, de akkor és ott azonnal beleszerettem. De még így is eltelt két év, mire pályát váltottam. Miután lediplomáztam, elkezdtem azon gondolkodni, hogy mit is szeretnék valójában csinálni, és rájöttem, hogy a tánc tesz igazán boldoggá. Szóval ismét beiratkoztam az egyetemre, de akkor már kortárs táncot tanultam.

Arno Schuitmaker

Arno Schuitmaker (Fotó/Forrás: Martijn Kappers)

- A darabjaid egyik központi témája a közönség és a táncosok közötti kapcsolat, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz, és hogyan lehet eltörölni az őket elválasztó határokat.

- Koreográfusként hamar rájöttem, hogy az előadások egyik legfontosabb eleme számomra az, hogy mindenki – a táncosok és a nézők is – ugyanakkor vannak ugyanabban a térben. Szóval valamit kezdeni akartam ezzel a lehetőséggel.

Más művészeti ágazatokban nincs meg az, hogy ugyanakkor és ugyanabban a térben él meg mindenki mindent.

Amikor ezt felismertem, elkezdtem beépíteni a darabjaimba: a táncosok nem csak táncolnak, tudatában vannak ennek, és annak is, hogy a közönség nézi őket közben, és a néző is úgy érzi, hogy valóban jelen van, nem csak szimpla megfigyelő. Számomra ez az egyik legfontosabb eleme a darabjaimnak.

While We Strive

While We Strive

- Az I Is An Other című darabodban te is táncolsz, ráadásul magadat alakítod, egy koreográfust. Hogy jött ez az ötlet?

- Elég nehéz volt, alapvetően nem is vállalnám be újra, de úgy éreztem annál a darabnál, hogy ahhoz, hogy egy új perspektívát tudjak mutatni a közönségnek a tekintetben, hogy hogyan nézzenek egy táncosra, nekem is táncolnom kell, mint koreográfus. Szimplán azért, mert e pozíciómban félúton vagyok a közönség és a fellépők között.

Lényegében a közönség fókuszát a koreográfus lencséjén át a táncosokra tudom irányítani. 

Nem csak érdekes élmény volt, de szükségesnek is gondoltam ahhoz, hogy kialakuljon egy másfajta kapcsolat a közönség és a táncosok között.

While We Strive

While We Strive

- Később visszatértél ehhez a darabhoz a Together_till the enddel, illetve az egyik leghíresebb darabodnak, a The Fifteenth Project-nek is van egy tizenöt perces duett-verziója. Gyakran térsz vissza a saját munkáidhoz ihletért?

- Szeretek visszatérni a korábbi munkáimhoz; nem mindegyikhez, de pár korábbihoz igen, mert így folyamatosan csiszolódik a saját darabjaimhoz való hozzáállásom, valamint izgalmas kihívás, hogy hogyan tudom másképp megközelíteni ugyanazt a témát. A Together_till the enden különösen szerettem dolgozni – érdekes volt „kilépni” a darabból és egy duettet koreografálni belőle. Ráadásul így lehetőségem nyílt olyan dolgokra, amikre táncos-koreográfusként nem. A komponistámat és a fénytervezőket megkértem, hogy gondolják újra a hangot és a világítást – szóval az egész csapat egyfajta kollektívaként dolgozta fel az I Is An Other-t. Ez pedig nem csak élvezetes és kihívásokkal teli, de erősíti a darabhoz való kapcsolatomat is, amelyből a következő majd profitál.

- Egy másik darabod, az EXIT azt az igényt járja körül, hogy kiszakadjunk a mindennapi valóságból és rutinból. Ehhez kapcsolódva, mit gondolsz a különböző virtuális valóságok térnyeréséről?

- Itt szeretnék visszautalni arra, amit az előbb mondtam neked, hogy szeretem, hogy ha a darabjaimnál a közönség és a táncosok is azt érzik, hogy jelen vannak. Itt és most. Ennek az érzésnek olyan energiái vannak, ami a virtuális valóságokból teljesen hiányzik, ez az egyik része a dolognak. A másik, hogy a koreográfiáimnak van egy nagyon erős fizikai, testi vetülete és folyamatosan azt keresem, hogy azt az élményt, amit a táncosaim átélnek, hogyan tudom átadni a közönségnek – hogy fizikailag is bevonva érezzék magukat. Néha sikerül, néha nem, de ezt mindig észreveszem. Általában a közönség mögött szoktam állni az előadások alatt, így hátulról látom őket, és néha együtt mozognak a táncosokkal. Ez a fajta fizikai kapcsolat pedig – akár tudatában vagy ennek, akár nem – nagyon erőssé teszi azt a fajta kommunikációt, amit csinálok. Az online világoktól ezt nem kapod meg. Azt hiszem ezért is akarok a virtuálistól eltérő világokat létrehozni a munkáimmal.

- Május 5-én és 6-án a While We Strive című darabod lesz látható a Trafóban, de tudod már, hogy merre tovább?

Igen! Az igazat megvallva már javában dolgozom a következő darabomon, amit szeptemberben mutatnak majd be. Nem kifejezetten a While We Strive újragondolása, hanem inkább az azt követő lépés. A While We Strive-ban a hang kap nagyon fontos szerepet, az egész darabon egy komponistával együtt kezdtem el dolgozni. A hangok több helyről szólnak majd, mint egy átlagdarabban: a táncosok kezében lesznek Bluetooth-hangszórók, amik a mozgás hatására különböző hangokat adnak ki. Ráadásul nem csak a közönséggel szemben lesznek hangszórók, hanem mögöttük is, mintha tényleg körbevennék őket a hangok. Érdekes volt egy komponistával elkezdeni dolgozni, mert normál esetben a táncosokkal kezdjük el a munkát, és ő csak később csatlakozik be. Szóval mondhatni megfordítottam a keletkezési sorrendet, és a következő darabommal ugyanezt szeretném, csak most a fénytervezőkkel kezdeném. Sőt, igazából nem is kell a feltételes mód, mert két hete már együtt dolgozunk. A darab alapját a mozgás vizuális érzékelése adja majd, és remélem, sikerül egy ehhez passzoló, különleges vizuális világot megalkotnunk.

kapcsolj.be!

Olvasd el a teljes interjút a Trafó blogján ide kattintva!

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Szabadon hozzáférhető Sára Sándor hét emblematikus filmje

A közelmúltban elhunyt Sára Sándor emléke előtt tisztelegve, hét emblematikus filmjét mától 20 napon át szabadon elérhetővé teszi a Magyar Nemzeti Filmalap.
Klasszikus

RENDKÍVÜLI: Ázsiai turnéra indulunk a Concerto Budapesttel

Három nagyvárosba, Bangkokba, Fucsouba és Sanghajba kísérjük el a világhírű magyar szimfonikus zenekart, amely többek között Bartók mesterművével, a Concertóval a bőröndben utazik.
Zenés színház

A János vitéz az Operettszínházban – negyven év után

Kacsóh Pongrác daljátéka, a János vitéz novemberben tér vissza a Budapesti Operettszínház színpadára. Szeptember 30-án sajtónyilvános olvasópróbával vette kezdetét a munka, ahol számos érdekesség kiderült az előadásról és az alkotógárdáról.
Klasszikus

Kicsoda Hildur Guðnadóttir, a Joker zeneszerzője?

Egy nő a férfidominálta zeneszerzőszakmában, aki a Chernobyl után a Joker eredeti filmzenéjével új színt hoz a film világába.
Zenés színház

A punktól az opera felé – Kérdések és válaszok az operajátszásról

Új sorozat indult az Opera Magazinban, amelyben a színházi szakma képviselői beszélnek arról, szerintük hogyan érdemes operát játszani, mitől jó egy előadás, valamint mivel lehet megszólítani a fiatalokat és megtartani az idősebbeket. Az első részben Kiss Eszter Veronika és Fáy Miklós kritikusokat kérdezték.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc ajánló

Megmentenek minket a lájkok a katasztrófáktól? – Jön a Duda Éva Társulat jubileumi előadása

November 4-én és 5-én új bemutatóval, harsány fináléval ünnepli tizedik évfordulóját a Duda Éva Társulat. A Wonderland című darabot a Trafóban játsszák majd. A jubileum kapcsán pedig azt is elárulták, mik voltak a legfontosabb pillanatai az elmúlt tíz évnek.
Tánc ajánló

Sztravinszkij katonája kortárs táncosan mozdul meg

A PR-Evolution Dance Company ezúttal A katona történetét, Sztravinszkij táncos mesejátékát adaptálja kortárs táncszínpadra. Az előadás október 11-én beavató táncszínházi programként debütál, később kerül a felnőttközönség elé.
Tánc collective dope

Mi történik, ha egy kortárs táncost összeszabadítunk egy breaktáncossal?

A szabadságuk összeadódik. A Collective Dope (D)open your move elnevezésű, október 4-ei estjén a kortárs- és az urban táncszcéna találkozott és lépett egyással reakcióba, amiből teljesen új, életképes minőségek születtek.
Tánc portré

A tökéletességre törekszik – Balázsi Gergő Ármin

Nemcsak szerepeiben kiváló danseur noble, a való életben is hercegi magasztosságot áraszt a Magyar Nemzeti Balett vezető szólistája, Balázsi Gergő Ármin, aki fiatal kora ellenére elismerések egész sorával büszkélkedhet. A Junior Prima Díj eddigi kemény munkáját és kitartását igazolja vissza.
Tánc a létezés eufóriája

Cuhorka Emese: "Az érdekel, hogy mit jelent belakni a testemet"

Fahidi Éva kilencvenéves holokauszt-túlélő mellett Cuhorka Emese a főszereplője annak a Sóvirág című előadásnak, amelynek a próbafolyamatát rögzíti A létezés eufóriája című, többszörösen díjazott dokumentumfilm. A kortárs táncos Emesével arról beszélgettünk, hogyan élte meg ezt a sajátos próbafolyamatot, és miként kezdett el prózai előadásokban dolgozni.