Tánc

Nagy József: „Abból kell kiindulni, ami megadatik”

2011.10.25. 14:12
Ajánlom
A világszerte elismert alkotó, Nagy József két koreográfiáját, a Megnevezhetetlent és a Cherry-Brandyt tűzte műsorra a Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál.

- Valamelyik előadást a későbbiekben lehetősége lesz látnia a magyar közönségnek? 

- A Megnevezhetetlent talán, mivel ez egy pici, kamara jellegű darab, mindössze ötvennyolc fő fér el a nézőtéren. A fesztiválon kétszer, estefelé és késő este is játszottuk a Nemzeti Színházban, de talán visszajönnénk vele, hogy többen is megnézhessék ezt az előadást. A Cherry-Brandy nagyszínpadi produkció, komplikált műszaki feltételekkel, drágább utaztatni, így ezzel nem hiszem, hogy visszatérünk Magyarországra. 

- A Cherry-Brandy az orléans-i műhelyében, a Centre chorégraphique national d'Orléans együttesével készült, míg a Megnevezhetetlent, - bár egy francia táncosnő Anne-Sophie Lancelin a partnere az előadásban - mégis a magyarkanizsai központjának, a Nagy József Regionális Kreatív Műhelynek az égisze alatt mutatták be. A szülőföld és a lehetőséget rejtő idegen kettőssége mindig is meghatározó jelentőséggel bírt a pályáján. Mióta az orléans-i központ mellett 2007-ben megalapította a vajdasági műhelyt is, tehát két konkrét helyen van otthon, másképp éli meg a távolság, a szülőföld érzetét?

- Az életformámat keseríti ez a kétlakiság, ami érzés mögötte van, az nem változott, mindig is így éltem és dolgoztam. Egyik otthonom sem meghatározóbb a másiknál, annak ellenére, hogy Franciaországban többet tartózkodom, nem váltam francia koreográfussá, megmaradt a viszonyom, kötöttségem a hazai témákhoz, életérzéshez, mintha a Vajdaságban éltem volna. Ugyanakkor, amikor itthon vagyok Magyarkanizsán, a nem csak Franciaországban, hanem az egész világban eltöltött harminc évnek a hatása automatikusan működésbe lép. A világban tapasztalt színházi kutatások, eredmények részei az itthoni műhelymunkának is. Most azon dolgozunk, hogy a két központ egymást erősítse, mivel az a helyzet sajnos, hogy egyik sem elég erős önmagában, ahhoz hogy követni tudná az elképzeléseimet, terveimet. Az ember ilyenkor alkalmazkodik a feltételekhez. Próbálok erényt kovácsolni abból, hogy kint jobbak a technikai feltételek, itthon pedig az elmélyült munkára és az emberi kapcsolatokra koncentrálhatok.

- eltelt évek folyamán Magyarkanizsán kialakult egy közösség, helyiekkel való kapcsolat, egy szokásrend? Jól ki tudják használni a műhely épületét, beteljesíti a küldetését?

- Kialakulófélben van a magyarkanizsai munka, a műhely életének rendje, ehhez az szükségeltetnék, hogy több időt tölthessek ott, hogy jobban meg tudjam osztani, amit lehet, például más próbafolyamatokba is betekintést nyerhessek. Amikor évente egyfolytában két-három hónapot otthon vagyok, akkor tanítok. Elsősorban, színházzal foglalkozni akaró fiatalokat. És nem csak köröttem forog ez a műhely, hívok vendégeket, külföldi mestereket is, például Nina Diplát, Pina Bausch társulatának vezető táncosnőjét vagy franciaországi tanárokat. Ezeket a meghívásokat szeretném rendszeressé tenni. Jógatanfolyamot is indítottunk, ez nemcsak a színház iránt érdeklődők számára biztosít a műhelyben programot.

- Úgy tudom, most hogy pár napot Budapesten tölt, ellátogatott például a Trafó Galériába, az Álombarikád című kiállítás tárlatvezetésén vett rész. Mikor a világban utazik, hogyan tölti el egy-egy városban az időt?

- Kíváncsi vagyok. Ilyenkor mikor van két előadás között egy napom, igyekszem feltérképezni, hogy mi történik abban a közegben, ahol éppen vagyok. Több program is van, és nem tudok választani, most a Trafóba mentem, de rendszeresen ellátogatok könyvtárakba is. Estére a fesztivál programjából válogattam. William Kentridge és a Handspring Puppet Company Woyzeck előadásán gondolkoztam, de végül Szelevényi Ákos és Gildas Etevenard koncertje mellett döntöttem.

- A kortárs alkotók közül, kik azok, akiknek a munkásságát nyomon követi, becsüli és esetleg szívesen dolgozott, vagy dolgozna velük együtt?

- Ez kényes kérdés, mert azokkal a művészekkel, akiket becsülök, nem feltétlenül érzem úgy, hogy együtt is kell dolgoznom. Eddig elsősorban nem a színházi alkotókkal való együttműködés, hanem a társművészetek képviselőivel való találkozás, közös munka érdekelt. Például ilyen volt a Paso Doble című előadásunk Miquel Barcelo katalán képzőművésszel. Az ő művészetét nagyra értékeltem, különleges kihívás volt a két munkatapasztalatot egybe tapasztani, testünkkel formálni meg egy közös képet. A zenészekkel való állandó közös munka adja magát. Most a nagy kérdés számomra a film és a film viszonya a színházhoz.

- Képzőművészként is alkot. Mikor talál időt a rajzolásra? Azon túl, hogy a színpadon is rajzol, ez a tevékenység milyen szorosan kötődik a gyakran képzőművészeti ihletésű előadásaihoz?

- A színpadi munkáimtól függetlenül is rendszeresen rajzolok, fényképezek, vagy installációkat készítek. Ez a párhuzamos munka segíti a színházi gondolkodáshoz elengedhetetlen vizuális érzékenység fenntartását. Számomra nagyon fontos a színpadképek megszerkesztése. Az előadásokhoz viszont nem készítek komolyabb rajzokat, néhány hevenyészett vázlat elég, és rögtön életnagyságú teret építünk, abban próbálunk.

- A Megnevezhetetlen című előadása egyértelműen képzőművészeti ihletésű, a nézőpontokkal, színekkel, fényekkel, árnyékokkal játszik, rajzol a színpadon. De azon túl, hogy képzőművészeti kiindulópontú, a színpad precíz működése inkább kézműves, jó értelemben vett barkács munkát dicsér. Egy minden falában játékosságot rejtő varázsdobozban találkozik, intim közegben mozog együtt egy férfi és egy nő.

- A színpadkép megtervezése minden rendezésemben az én feladatom, a Megnezezhetetlen esetében helyi, vajdasági mesteremberek segítettek a díszlet megépítésében. Ez a nagy különbség az egyéni, magányos képzőművészeti alkotás és asztalosokkal együtt végzet közösségi díszletkészítés között. A színház mindig csapatmunka, a közös tudás szolgál egy ügyet.

- Említette, hogy mostanában a film érdekli.

- Igen, most ez foglalkoztat. Először esszé jellegű, dokumentarista elemekkel megtűzdelt rövidfilmeket akarok készíteni. Különböző témákról lesz szó emberekről, sorsokról, tájakról, kulturális hagyatékokról a Vajdaságban, de a Kárpát-medencében is, később szélesíteni fogom a kört. Ezek az én megfigyeléseim lesznek, azok a képek, jelenségek és témák, amire érzékeny vagyok.

- Beszélgetésünk elején említette, hogy az orléans-i és a magyarkanizsai központ közösen biztosított lehetőségei sem kielégítőek az ön számára. Alkalmazkodnia kell a körülményekhez. Ez az alkalmazkodás határozza meg a jövőt?

- A jelenlegi anyagi támogatása a két műhelynek sem elegendő, összetéve sem. Franciaországban is megszorítások vannak, nem csak idehaza. Megoldást kell találni, nem szabad ábrándozni, hogy mi lenne jó, mik volnának az ideális feltételek, hanem abból kell kiindulni, ami megadatik, és abból kell a maximumot kihozni. Ezt tükrözi a Megnevezhetetlen című bemutatónk is. Úgy tűnik a jövőben technikailag egyszerű, és mozgékony előadásokat kell készíteni, hogy mindenhova el tudjunk jutni velük.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

80 éves korában elhunyt Bartalus Ilona zenepedagógus, karvezető

Az Artisjus-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével kitüntetett zenepedagógust, karvezetőt, a Duna Televízió egykori főszerkesztőjét és zenei vezetőjét hosszan tartó betegség után, 81. életévében érte a halál.
Jazz/World

Vers és elektronika a költészet napján – páros interjú Pátkai Rozinával és Fenyvesi Mártonnal

Elektronika teszi emlékezetessé Pátkai Rozina új lemezén a magyar verseket. Elektronikai eszközökre Fenyvesi Mártonnak is szüksége van, aki az utóbbi időben hangmérnökként és producerként legalább annyit dolgozott, mint gitárosként. Az életben egy párt alkotnak, kézenfekvő volt, hogy együtt ültetjük őket mikrofon elé.
Klasszikus

A legendák köztünk élnek – Búcsú Orczi Géza előadóművésztől

Az Artisjus-díjas ütő- és pengetős hangszeres művész április 9-én, 65 éves korában hunyt el. Orczi Géza hangszerkészítő mesterként és restaurátorként is tevékenykedett, halálával kifejezhetetlen űrt hagy maga után.
Könyv

Szállj költemény – Kortárs költemények, katonás színészek előadásában

A Katona öt színművésze, Ónodi Eszter, Pálmai Anna, Rezes Judit, Tasnádi Bence és Vizi Dávid mondják el kedvenc kortárs költőik egy-egy versét a költészet napja alkalmából.
Vizuál

Látogatás a Pokolban: bűnökről született alkotások kerültek kirakatba

A Dante-emlékévet is elhalványítja a pandémia, ám a Kispont Galéria most az utcáról megtekinthető kirakatkiállítással dolgozza fel Dante Pokol című művét.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc videó

Duda Éva: „Az ember megérzi, hogy mire való”

2020 novemberében online programsorozatot indított a TEDX, melynek Szabadság? Másképp című konferenciáján olyan nők és férfiak kaptak megszólalási lehetőséget, akik munkájukkal, hivatásukkal vagy küldetéstudatukkal példát mutatnak másoknak. Duda Éva – aki Test-Tánc-Alkotás címmel tartott rövid előadást – a táncban rejlő lehetőségekről és a mozdulat szabadságáról beszélt. Az előadás most bárki számára megtekinthető.
Tánc videó

Megható táncfilmet készített a járvány miatt bezárt színházakról az Impermanence Táncegyüttes

A színház kulisszái mögé kalauzolja a nézőt Roseanna Anderson, Joshua Ben-Tovim, az Impermanence Táncegyüttes és a Birmingham Royal Ballet filmje, az Empty Stage (Üres Színpad). Az alig ötperces alkotás tiszteletadás és fohász azokért a művészekért, akik a mindennapokban élő előadásokban dolgoznak.
Tánc hír

Óriási sikerrel debütált Virginia Woolf klasszikusa a Moszkvai Nagyszínházban

Virginia Woolf halálának 80. évfordulójára emlékezve a Moszkvai Nagyszínház műsorára tűzte az írónő Orlando című regénye alapján készült balettet, melyet a közönség kitörő ovációval fogadott.
Tánc hír

Jó ügyért streamel a miskolci színház

A Rózsa és Ibolya című mesebalett április 17-i közvetítésének bevételét Horváth Renátó gyógykezelésére ajánlja fel a Miskolci Nemzeti Színház. A táncművész 2019-ben bénult le egy gerincvelő gyulladás következményeként, rehabilitációja azóta is tart.
Tánc magazin

„Tata csak egy van, bár lenne belőle több!” – Egykori tanítványai köszöntik a 90 éves Novák Ferenc Tatát

Nevét mindenki végtelen szeretettel és nagy tisztelettel ejti ki. Példakép, akihez igazodunk, de közben mégis elérhető, közvetlen, egy közülünk. A táncházmozgalom legendás alakja, Novák Ferenc, vagy ahogy mindenki hívja, Tata, március 27-én tölti be kerek, 90. születésnapját. A jeles esemény alkalmából a Fidelio három egykori tanítvány köszöntő sorait osztja meg, akiket pályájuk alakulása elsodort régi együttesüktől, ám Tatához és a tőle kapott tanításhoz máig hűek maradtak. Isten éltessen, Tata!