- Az elmúlt másfél hónapban milyen intézkedéseket tett az átszerveződő intézményben?

- Megismerkedtem a munkatársakkal és most már átlátom a belső működést is. A legsürgetőbb feladatom jelenleg a stáb helyreállítása, a korábban távozó munkatársak helyére meg kell találni azokat az új szakembereket, akikkel jól és stabilan tudunk majd együtt dolgozni. Jelenleg a kommunikációs csoport vezetőjét keressük, mert azon a részen érezzük legerősebben a hiányt. Ezen kívül a Műhely Alapítvánnyal, ami eddig szintén a házban működött, úgy egyeztünk meg, hogy januártól az újonnan nyílt Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban találunk nekik helyet. Viszont továbbra is szeretnék velük szakmai kapcsolatot ápolni, közös pedagógiai és műhelymunkákat szervezni, amire még a hely szűke miatt pillanatnyilag nincs lehetőség.

- Milyen szerkezeti változásokat tervez a házban annak érdekében, hogy az említett műhelymunkák megvalósulhassanak?

- Már korábban is mindenki számára egyértelmű volt, hogy itt a teret át kell alakítani a további működéshez, én pedig ennek kezdek most neki. A Trafó bővítéséről szóló terveket újra és újra átbeszéljük a stábbal, hogy minél testre szabottabb változatot dolgozzunk ki. Több helyszínt is érintenek a változások, az egyik a harmadik emeleti terasz beépítése, a másik a raktár- és irodahelyiségek kibővítése, valamint egy tanácskozóterem kialakítása. A legnagyobb szabású átalakítás az előteret érinti majd: az utcai terasszal közösen nagyobb befogadóteret és hozzá tartozó éttermet szeretnék összenyitni. Rengeteg színházban megfordultam már a világ különböző pontjain, és az volt a személyes tapasztalatom, hogy olyan színházi tér működik a legjobban, ahol ügyesen van kitalálva  a közösségi helyiség. Meg kell teremteni a nézőknek azt a helyszínt, ahol az előadások előtt és után ehetnek, ihatnak, akár találkozhatnak a fellépőkkel, beszélgethetnek a látottakról. Így jobban rá tudnak hangolódni a produkcióra és automatikusan kitágul az előadásra szánt idő. Erre nekem jó példa a lausanne-i Vidy Színház, ahol olyan, mintha először az éttermet építették volna meg és utána tervezték volna köré a színházat. A térátalakításokon kívül egy mindenki számára nyitott kortárs művészeti archívumot akarok létesíteni, mert a Trafó már így is sok rendszerezésre váró, érdekes anyaggal rendelkezik, amihez én egyéb külföldi dokumentumokkal tudnék hozzájárulni. A Trafó Galéria egyelőre megmarad, Fenyvesi Áron lesz továbbra is a vezetője, de hosszútávon arra törekszem, hogy az egész teret vizuális kiállítóhelyként kezeljük.

- Nem jelent nehézséget, hogy az elmúlt időszakban csak egyszeri hazalátogatások és vendégjátékok alkalmával tudott megnézni magyar előadásokat?

- Azért nem egy teljesen másik földrészről érkeztem. Nehéz feladatról van szó, de nem lehetetlen, mivel nagyon sok együttest ismerek, és összehasonlítva a francia független szférával, a mennyiség itt sem annyira számottevő, ideértve a határon túli együtteseket is, hogy ne lehessen rövid időn belül megismerni őket és a repertoárt.

- A Trafóval párhuzamosan Ön továbbra is az orléans-i Nemzeti Koreográfiai Központ vezetője is. Logisztikailag hogyan tudja kivitelezni a feladatok ellátását?

- Ebben az első fázisban különösen úgy érzem, hogy a kettő inkább erősíti, mint sem gyengíti egymást. Azért van szükségem egy biztos, állandó és erős stábra, hogy időben jól be tudjam osztani a teendőket, és a belső működés zökkenőmentes legyen. Jelenleg fele-fele időben tudok itthon és kint, Franciaországban tartózkodni, ami nem jelenti azt, hogy amikor kint vagyok, akkor ne szerveznék ide is együtteseket. Nekem gyakorlatilag nincs szabadnapom, de mivel én mindig ilyen tempóban éltem és dolgoztam, ezért ez nem jelent problémát. Tulajdonképpen a francia központ sem tudta maradéktalanul kihasználni az energiáimat, sok olyan periódus volt, amikor inkább képzőművészettel foglalkoztam, hogy kitöltsem az időt. Másrészt az a tény segítheti a Trafó jövőjét, hogy a kinti intézményben is dolgozom független társulatokkal, ők pedig megfelelő koprodukciós partnerek lehetnek a Trafóban fellépő magyar társulatok számára, sőt, a kinti próbatermek is rendelkezésre állnak. Az orléans-i Koreográfiai Központ ráadásul tagja a nagy koreográfiai központok szervezetének is, tehát igazán sokfele vezet az út. Ezt azért tartom különösen fontosnak, mert igenis meg kell mérettetnünk nemzetközi szinten. Például a Krétakörnek sikerült olyan minőséget teremteni és olyan kapcsolatokat kialakítani, hogy nemzetközileg is jelen legyenek a színházi palettán.

- Mindenképpen Gyurival közösen szerettem volna folytatni a munkát, ő pedig elfogadta a felkérést. Most egy új pozíciót igyekszem megszervezni számára, amihez a közeljövőben tárgyalásokat folytatok az önkormányzattal. De a feladatokról és részletekről még korai lenne beszélni.

- Hogyan tudja szponzori értelemben segíteni a függetleneket?

- Most kezdeményeztem a felvételemet a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) tagjai közé, valamint Gulyás Mártonnal, Kulcsár Viktóriával és Zubek Adriennel közösen pályázatot is nyújtottunk be az elnökségi tisztségre. Ezen keresztül is szeretném minél jobban megismerni a független társulatokat, és segíteni ezt a szférát. Nyilván illúzió lenne azt hinni, hogy egyik napról a másikra megnyílnak a csapok, és minden pénzügyi probléma megoldódik. De ha több forrásból rakjuk össze a fedezetet, akkor biztos, hogy nagyobb eséllyel finanszírozhatjuk a működést. A FESZ-en belül tervezzük és támogatjuk a menedzserképzést és a kommunikációs szakemberek továbbképzését. Valamint a támogatásoknál - mint mindig - a személyes kapcsolatok is jelentős szerepet játszanak, én pedig remélem, hogy a saját ismeretségeimen keresztül hozzájárulhatok a finanszírozáshoz.

- Milyen társulatokra, vendégelőadásokra számíthatunk januártól a Trafóban?

- Barda Bea művészeti vezetővel megfeszített munkát végzünk, hogy a szezon elején összerakjuk a néhány hónappal később következő programot, ebbe a munkába vontam be Szabó Gyurit is. Hazai együttesekkel, így többek között a Hodworks-szel, a Frenák Pál Társulattal, a Bloom Dance Collective-vel, a Forte Társulattal, az Artussal és a Duda Éva Társulattal tervezünk együttműködni, ők tehát valószínűleg fellépnek majd a tavaszi félévben. Külföldről főleg francia együtteseket hívok meg: a Théâtre du Radeau, azaz Tutaj Színház, akik még sosem jártak Magyarországon és az egyik legizgalmasabb színházi műhely, valószínűleg ellátogat hozzánk. Ők áprilisig érnek rá, most szervezem a fellépésüket, de jön májusban Maguy Marin társulata és a Preljocaj is.