- Immáron nem a Honvéd Táncegyüttesnek, hanem a Magyar Nemzeti Táncegyüttesnek a művészeti vezetője. Miért történt névváltoztatás? Ennek csak praktikus okai vannak, vagy küldetésük, feladatkörük is megváltozik ettől?

- A művészi munka, az ars poetica változatlan és folyamatos. A Honvéd Együttes 65 éve a magyar kultúra központjában dolgozik. Én 2012 óta lettem művészeti vezetője az együttesnek, 1991-től voltam művészeti vezetője és igazgatója a Budapest Táncegyüttesnek, ami 2007-ben betagozódott a Honvéd Együttesbe. Mikor Bolvári-Takács Gábor lett az új ügyvezető, ő kinevezett engem művészeti vezetőnek a Honvéd Együttes élére. Ez az ernyő szervezet, a Honvéd Együttes nem változik, ez marad az anya együttesünk, de a Honvéd Táncszínház nevet közösen, nagyon magas fórumokig egybe hangzóan úgy gondoltuk, hogy megváltoztatjuk. Külföldi turnék kapcsán is fölmerült a kérdés, hogy Army Art Ensemble elnevezés mennyiben fedi azt a művészi munkát, vagyis a magyar tánc és zenei anyanyelv hagyományának megőrzését és megismertetését a világban, amit mi végzünk. Ezért kértem a minisztériumi segítséget, és a szakmai kollégákat a névváltoztatásra. Persze a Honvéd Táncszínház egy nagyon bejáratott, befuttatott név és szerettük, de külföldön nem tudják hova tenni, nem értik, hogy egyenruhába járunk, vagy hogyan kapcsolódunk a katonasághoz? Ezért a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, azaz National Dance Ensemble névre kértem a változtatást. Másrészt nem csak a Magyar Honvédség, hanem az Emberi Erőforrások Minisztériuma is több száz millióval támogatja a munkánkat. Ennek ellenére jó kapcsolatunk van a honvédséggel, 80 előadásnyi kurzust tartunk az év folyamán, azt a művészi munkát, amit a honvédség igényel tőlünk, természetesen ellátjuk.

- Pontosan milyen művészi munkát igényel a honvédség? Előadásokat tartanak, vagy esetleg táncházat is szerveznek a katonáknak?

- Azokba a laktanyákba, vagy klubokba, ahová igényli a haderő, ellátogatunk. A Strausz Kálmán karigazgató úr vezette Honvéd Férfikarral, akiknek a neve változatlan marad, a társadalmi eseményeken is helytállunk.

- A Honvéd Táncegyüttes eddig is Magyarország legnagyobb létszámú, 40 fővel dolgozó hivatalos néptáncegyüttese volt. Már 2012-ben nemzeti minősítést kapott. A névváltoztatással megváltozik az együttes helyzete a magyar néptánc palettán? A Magyar Állami Népi Együttessel milyen a viszonyuk?

- A viszonyunkat a másik hivatásos együtteshez nem befolyásolja a név, eddig is, ezután is teljesen különálló munkát végzünk. A névváltoztatás nem a rivalizálás miatt született meg, hanem a munkánk leképezése. Ezzel mi is részt kérünk abból a magyar, nemzeti, bartóki útból, amit akár az Állami Népi Együttes vagy a Tímár Sándor vezette Csillagszemű Táncegyüttes is magáénak tekint. A népművészetből kiinduló, archív anyagokat felhasználó együttesi munkából úgy érzem, hogy a Honvéd Táncszínház is ugyanúgy kiveszi a részét. Az általam létrehozott repertoár nagyon erősen az autentikus anyagokhoz, Martin György és munkatársai gyűjtéseihez kötődik. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes név azokat a korszakokat is jobban leírja, amelyek az együttes életében voltak: Szabó Iván alapította 1949-ben, Molnár István is volt művészeti vezetője, itt dolgozott Horváth Ádám, itt indult a pályája Seregi Lászlónak, Novák Ferenc komoly szakmai munkáját is itt végezte. Számtalan olyan művész dolgozott itt, akik nagyon magas szintre emelték a magyar kultúrában a táncot, a néptáncot. A történelmi tablóinkban, mesedarabjainkban ma is folklórral dolgozunk, a 20-30 estét betöltő repertoárunk egy nemzeti táncegyüttesnek megfelelő. És talán egy újabb korszak kezdődik a Magyar Nemzeti Táncegyüttes elnevezéssel. A Magyar Állami Népi Együttessel ellentétben, akik a Hagyományok Házán belül dolgoznak, nekünk nincs saját színháztermünk mégis mi is 120-130 műsort játszunk évente, köszönhető ez jórészt állandó befogadóhelyünknek, együttműködő partnerünknek a Nemzeti Táncszínháznak, amely csodálatos környezetben, a turisták által is előszeretettel látogatott Budai Várban található.

- A névváltoztatás után az első jelentős turnéjuk a 2010. július 16-17-én a Szegedi Szabadtéri Játékokon bemutatott Székely Dózsa György című tánckrónika újbóli előadás sorozata. A Dóm téren, Magyarország legnagyobb színpadán rendezte meg Novák Péter címszereplésével az előadást, ekkor Európa több országából is érkeztek táncosok a produkcióba. Mennyiben kellett átdolgozni, mennyiben marad nagyszabású a játék a mostani turnéra?

- Valóban az Emberi Erőforrások Minisztériumának segítségével egy erdélyi turnéra indultunk, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes nevet talán egy ilyen előadás sorozattal is könnyebb lesz bevezetni. Nagy sikerrel két estén négyezer-négyezer ember előtt mutattuk be Szegeden a tánckrónikát egy nemzetközi tánctalálkozó keretében, így csatlakoztak hozzánk európai előadók. A Nemzeti Táncszínházzal együttműködve a Művészetek Palotájában négy éve ápoljuk, életben tartjuk ezt az előadást, amelyet a kisebb színpadra át is dolgoztunk. Szarka Tamás zenéjére, Vincze Zsuzsa forgatókönyvével, Tóth Kázmér díszletével és a Dóm téren látható előadáshoz mérhető, nagyszabású kétrészes táncprodukcióval indultunk most útra. A teljes létszám, húsz pár táncol, sőt Sepsiszentgyörgyön a Székely Vágtán 30 lovas is bekapcsolódik a játékba, valamint további táncosok csatlakoznak a háromszéki együttesből. A Margitszigeten Bán Teodóra igazgatónő jóvoltából a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttessel dolgozunk majd együtt. Nagyon örülök, hogy idén újra lesz a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon tematikus, dramatikus néptánc előadás.

- Épp 4 évvel a bemutató után, és ami még érdekesebb épp 500 évvel Dózsa György szörnyű kivégzése után indul az erdélyi turné. Milyen fogadtatást, hangulatokat vár ettől az utazástól?

- Temesváron kezdtünk, ahol 500 évvel ezelőtt szinte napra pontosan megtörtént a kivégzés. Dózsa Györgyről mindannyian tanulunk az iskolában, számos magyar költő megénekelte Petőfitől Ady-ig mindenki fontos történelmi pillanatnak tekintette a parasztháborút. Bár az elmúlt évszázadokban mindig valamiféle politikához próbálták kapcsolni Dózsa személyét, a tetteit, a halálát, ez a darab, a tánckrónika elkerül minden politikai skatulyát. Sokkal inkább a koreográfiára, a kárpát-medencei tánchagyományokra, a szerb, magyar, horvát, román táncok bemutatására, a középkori tánckultúra felelevenítésére koncentrálunk, nem is a nemzetté válás utáni időszak táncait, a verbunkos stílust láthatják, hanem a korábbi ugrós kultúrát, azt a lüktetést és erőt, amelyben még a népek együtt indultak a török ellen. Dózsa tépelődésére, Pálfy Piroskával, a szegedi főbíró lányával való szerelmére, a katarzis élményű megtorlásra, a csata- és párbajjelenetekre, Bakócz Tamás megjelenésére, a keresztes háború kezdetére, a kereszt felvételére helyezzük a hangsúlyt, ez mind-mind olyan pillanat, ami nagyon szép drámai táncszínházi lehetőséget hordoz magában. Novák Péter kiváló alakítást nyújt a címszerepben, jól táncol, jól énekel, a prózai szerepet nagyon jól megfogalmazza és rajta kívül is komoly szereposztást láthatnak a nézők Kertész Péter és Oberfrank Pál Bakócz szerepében, Fekete Zsuzsanna a női főszerepben. Én remélem, hogy szeretettel fogadnak minket, mert nem először megyünk Erdélybe. Tavaly ötvenötezer ember látta az István a királyt Kolozsváron és remélem, hogy a Dózsa tánckrónikára is szép számban jönnek el a nézők. Tehát Temesváron kezdtünk, a Székely Vágtán Sepsiszentgyörgyön, Veszprémben, Nyíregyházán folytatjuk, de megyünk, mint említettem Kolozsvárra, Szekszárdra, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon is bemutatkozunk Budapesten, majd Szabadkán fejezzük majd be a Dózsa tánckrónika nyári előadássorozatát. Majd ősszel, novemberben búcsúzunk az 500. évfordulótól, az Erkel Színházban két előadást tartunk.

- A Székely Dózsa György előadásain túl a nyáron és a következő évad elején milyen további produkciók lesznek láthatók a Magyar Nemzeti Táncegyüttestől?

- Augusztus 5-én a Nemzeti Táncszínházban a Karmelita Udvarban lépünk majd fel az Élő Martin Archívum - Kalotaszeg című műsorunkkal, ezzel is tisztelegve a nagyszerű tudós életműve és a székely, román és cigány zenei és táncos adatközlőkhagyománya előtt. Majd szintén augusztus elején megyünk Jászberénybe a Csángó Fesztiválra. Folyamatosan dolgozunk a nyár hátralévő részében is, ősszel pedig várjuk az Erkel Színházban a Dózsa előadásokat és megyünk Törökországba októberközepén. Nem árulok el titkot egy újabb nagy munkára is vállalkozunk Vidnyánszky Attilával a Nemzeti Színház igazgatójával aKörhintát fogjuk elkészíteni, társrendezőként veszek részt a munkában. Vincze Zsuzsa írta át a történetet egy táncos-prózai bemutatóvá. Tehát a Magyar Nemzeti Táncegyüttes a Nemzeti Színházban fog február 20-án új bemutatóval jelentkezni. Nagyon várom ezeket a felelősségteljes munkákat.