- Miért éppen az Anna Karenina került táncszínpadra most a Miskolci Balett és a GG Tánc Eger közös munkája esetében?

- Kozma Attila, a Miskolci Balett művészeti vezetője keresett meg, kifejezetten erre a darabra érkezett a felkérés. Először hezitáltam a darabválasztás kapcsán, hiszen az Anna Karenina egy nagy horderejű regény és

féltem attól, hogy képes vagyok-e két felvonásba a tánc nyelvén belesűríteni mindazt, ami a műből számomra fontos.

Velekei László (Fotó/Forrás: Mészáros Mátyás)

- Milyen mozgásnyelveket használt fel a koreografálásnál?

- Táncos és koreográfus asszisztensi mivoltomból fakadóan elég sok táncstílussal találkoztam pályám során. Talán a rám legjellemzőbb a klasszikus balett és a latin-amerikai táncok stílusának egyfajta egyvelege. Természetesen, ahogy telnek az évek, és ahogy egyre több lehetőséget kapok az alkotásra, a stílusom folyamatosan változik – erre külön figyelek is. Képzettségemből fakadóan eddig több figyelmet fordítottam, a technikára, de mostanában főleg az érdekel, hogy egy prózai mű szavakkal megtöltött dialógusai hogyan alakíthatóak át, vetíthetőek rá a test mozdulataira.

- Egy ennyire ismert történet táncadaptációja milyen kihívásokat rejt magában?

- Tekintettel arra, hogy az Anna Karenina esetében a nézők többsége prekoncepciókkal, a történetszál és a végkifejlet előzetes ismeretével ül be az előadásra, így nem maga a cselekmény közlése, hanem a közlés módja válhat kifejezővé és izgalmassá. 

Emellett az is fontos, hogy az eredeti történethez hű maradjon az előadás. Ezért Csepi Alexandra dramaturggal az eddigi történetmesélésektől eltérő cselekményszálat alkottunk, úgy, hogy a regényben futó szimbólumokat is beépítettük a táncelőadásba és a koreográfiába. Így a történetbe beletettünk egy csavart: az első felvonás végén Anna meghal, a második felvonás pedig retrospektív módon az ide vezető utat mutatja be. A drámát nem egy csúcspont jelenetre akartuk fókuszálni, Anna tragédiája már akkor elindul, amikor találkozik Vronszkijjal. Szerettem volna, hogy a néző ne azzal az érzéssel menjen haza, hogy a történet befejezett, a főszereplő öngyilkos lett, mert ezzel nem tud azonosulni a néző, elidegenítjük és ítélkezésre késztetjük: megértem-e Annát vagy sem?

Azt akartam, hogy ne a végső tettén keresztül ítéljük meg, hanem önmagában és azon az úton, amin odáig eljutott.

- A Miskolci Balett és a GG Tánc Eger táncosai számára mennyiben volt új egy ilyen cselekményes táncjátékban előadóként szerepelni? Milyen felkészültséget tapasztalt részükről technikailag és előadóművészileg?

- Mindkét együttes tagjai rendkívül felkészültek, nyitottak és sok tapasztalattal rendelkezőek voltak. Emberileg és alkotóként is nagyon sokat tanultam tőlük. A próbafolyamat alatt nagyon erősen érződött rajtuk, hogy szoros kapcsolatban vannak az „anyaszínházaikkal” – hiszen színházi előadásokban is fellépnek – ezért a karakterépítések már az első próbákon el tudtak kezdődni. Személyiségük színessége és eltérő technikai virtuozitásuk folyamatosan inspiráltak és formálták a készülő darabot.

Anna Karenina

- Kik játsszák a főbb szerepeket és mit érdemes róluk tudni?

- Mivel egyszerre két együttes fogja táncolni egy évad alatt, így még izgalmasabbá vált az alkotói folyamat: egyszerre hat főszereplőm van, hiszen Miskolcon a Miskolci Balett szólistái, Egerben az GG Tánc Eger szólistái táncolják a főszerepeket. Így el voltam kényeztetve, hiszen mozdulataim mindenkin egy picit másképp alakultak át, egyfajta alkotóközösség alakult ki, ahogy próbáltuk a darabot. Eddig a miskolci premieren vagyunk túl, ott Kovalszki Boglárka (Anna), Dragos Dániel (Vronszkij) és Lukács Ádám (Karenin) táncolták el a történetet. Bogi és Dani fiatal tehetségek, akiket Ádám érettsége foglalt keretbe. És ez még inkább életre keltette az előadást.

- Önt mi foglalkoztatja elsősorban ebben a történetben?

 - Alkotásaim fókuszában legtöbbször az emberi érzelmek és azok mozgatórugói állnak. Tolsztoj terjedelmes regényéhez is ezzel a szűrővel nyúltam: lecsupaszítva a cselekményt Annára és Vronszkijra helyeztem a hangsúlyt, szerelmük és boldogságkeresésük (és ezek sikertelensége) kerül a táncjáték középpontjába.

- Miért fontosak az ehhez hasonló koprodukciók?

- Azt gondolom, hogy a Miskolci Balett és a GG Tánc Eger összefogása példaértékű a magyar táncművészetben. Jó látni, hogy két eltérő stílusú együttes ennyire összhangban együtt tud dolgozni. Egymás iránt végtelen tisztelettel voltak és hagyták, hogy minden egyes táncos hatással legyen a másikra. Mindenkinek fontos volt a véleménye, érzéseik és tapasztalataik.