Tánc

Negatív Éden

2007.10.05. 00:00
Ajánlom
Úgy tűnik nekem, hogy vannak a (kortárs tánc)színháznak olyan előadói, társulatai, amelyekhez nem lehet valamifajta pátosz, valamifajta pozitívnak tartott előítélet nélkül közeledni. Erről persze "tehet" az adott előadó és/vagy társulat, ám a kritikusi elfogultság közmegegyezéses hangoztatása nagyon leszűkítheti nemcsak a befogadás, hanem akár az alkotás kereteit is.

Fotó: Dusa Gábor

Nagy József magyarországi fellépéseit mintha ez a szent áhítat kísérné. Azaz, ha ő, vagy társulata lép színre, csak a roppant elvont, metafizikus értelmezéseknek, bonyolult elméleti fejtegetéseknek lenne létjogosultsága. Ezt természetesen generálta az a nagyon szigorú, szinte minden darabjában domináló fekete-fehér világ, az a kérlelhetetlen következetesség, amellyel emberi alaphelyzeteket vagy éppen az ember szélsőséges kiszolgáltatottságát megjeleníti. Humora is sokszor nagyon áttételes, intellektuális humor, amelynek élvezéséhez nagyon fontos a kontextus minél pontosabb értése.

Legutóbbi trafóbeli fellépésére egy 2004-es darab, az Éden felújítását hozta. A színpadkép minimalizmusa, és a nagyon kevés, de nagyon hangsúlyos kellék használata nagyon koncentrálttá tette a látványt. Az élőzene, a színpadon oldalt helyet kapó Dél-alföldi Szaxofonegyüttes és a jazzt mindezzel társító Szelevényi Ákos fizikai jelenléte is fontos része volt a hatás, a kompozíció egészének. A szituációk egymásutánja teljesen absztrakt módon befogadhatónak tűnt, ám furcsa mód, mégis narratívvá válik az előadás. Nemcsak attól, hogy a műsorfüzetet elolvasva megtudhattuk, hogy a "darab kiindulópontjául egy olyan költő sorsa szolgál, aki otthonától távol, hosszú évekig arról álmodik, hogy hazatér, és amikor ez a vágya teljesül, hazaérve börtönbe kerül…", hanem a darabban elhangzó szövegek óhatatlanul elmozdítanak az elbeszélés, a történetelvűség irányába.

Bár ezek a szövegek nem hagyományos értelemben egybefüggő, értelmes szövegek, ám rituális, ima-jellegű monotóniájuk, stilisztikájuk mégis csak erős jelentésképző szereppel bír.
Egy emberi szenvedéstörténet kísérőszövegei lesznek, amely szenvedéstörténet az európai keresztény kultúra alapvető passiójára vonatkoztatható vissza. Mindez egyértelművé teheti, hogy az előadás kellőképpen és egyenletesen nyomasztó, gyakorlatilag végig nincs feloldás a téma és a megjelenítés súlyossága alól. Az előadásnak sok képe, részlete valóban szinte megrendítően szép és erőteljes hatású. Például a nyitóképben a szálfákkal bevonuló férfitáncosok, vagy a férfiakat a hátukon bevonszoló nők jelenete, vagy az előrenyúló színpadnyelvre helyezett hatosa a táncosoknak, vagy az arcát besározó idős férfi látványa és monológja. Ám e sok részlet - szépség egészében mégis egy olyan értelemben nehezen befogadható, nyomasztó előadást hozott létre, amelynek az emléke nem feltétlenül felemelő. És ezt most nem kifejezetten a témára, hanem magára az előadásra értem.

(2007. október 2. 20:00 Trafó –Nagy József &JEL Színház: Éden (Apocrif codex))

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Wagner istenek nélkül – kritikaszemle a bayreuthi Ringről

Bár eredetileg 2020-ra tervezték, a pandémia miatt csak idén találkozhatott a közönség Valentin Schwarz osztrák rendező új Ring-produkciójával. A közönség részéről heves elutasítással fogadott előadásoknak a sajtó erényeit és hibáit is kiemelte.
Zenés színház

Jégkristály nyár közepén

Gálakoncerten lépett a közönség elé a 2013-as Operalia-győzelme óta nemzetközi hírnévnek örvendő szoprán, Aida Garifullina. Az énekesnő augusztus 2-án a Margitszigeti Színházban tartott koncertjén népszerű áriákat és kevésbé ismert darabokat is megszólaltatott.
Klasszikus

Mozarttal járja körül a Balatont a Concerto Budapest

A Jupiter szimfónia, a Varázsfuvola-nyitány, a Kis éji zene, a Serenata notturna, a klarinétverseny, az Üvegharmonika-kvintett, a D-dúr és az F-dúr divertimento is megszólal azokon a hangversenyeken, amelyeket a Concerto Budapest rendez augusztus 11-14. között, nyolc balatoni helyszínen.
Színház

Tizedszer is Színházi Szemle a Városmajorban

A közönség és a szakma által is kedvelt és elismert Városmajori Színházi Szemle versenyprogramja idén kibővült: augusztus 27. és szeptember 10. között hét nagyszerű vidéki és határon túli, valamint egy fővárosi, független előadás mutatkozik be a budapesti közönségnek.
Zenés színház

Inspiráló és felejthetetlen előadásnak ígérkezik az Attila

Attila legendáját, történelmünk ezen apró, sokszor bizonyára teljesen félreértelmezett darabkáját augusztus 12-én és 14-én a jövő köntösébe csomagolva tárja nézői elé a Margitszigeti Színház. Az alkotói folyamatról a címszerepet alakító Bretz Gábor és az Odabellát megtestesítő Maria Agresta mesélt.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Tánc hír

Erdély legnagyobb kulturális fesztiválján lép fel a Székesfehérvári Balett Színház

A társulat meghívást kapott a 13. Kolozsvári Magyar Napokra, előadásuk, a Fantomfájdalom augusztus 16-án lesz látható.
Tánc galéria

Balett-táncosok a 20. századi Magyarország utcáin – GALÉRIA

A balett a 16. század óta rendkívül népszerű színpadi forma, amely folyamatosan elvarázsolja a közönséget: a légies, kecses mozgás mindig csodálat övezte.
Tánc ajánló

Bartók parasztdalai táncban és jazzben elmesélve

Feledi János táncművész és Oláh Dezső jazz-zongorista együttműködése nem újkeletű, immár a harmadik közös munkájukra készülnek a Nemzeti Táncszínház szabadtéri fesztiválján, a TáncParkon. A július 22-én bemutatásra kerülő Esszencia című jazz táncesten közreműködik a Nemzeti Színház színművésze, Szűcs Nelli is.
Tánc ajánló

Carmina Burana a Maribori Balett előadásában a Margitszigeten

A Carmina Burana július 1-jén kerül színpadra a Margitszigeten. Tüzes, letisztult, lélegzetelállító. Két kultikus darab modern feldolgozásával indul az idei szezon második hónapja a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a Maribori Szlovén Nemzeti Színház Balettegyüttesének előadásában.
Tánc interjú

„Jelentősége van az időnek” – interjú Barta Dórával

Miközben a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban sikerrel mutatták be a Bánk bán-rendezését, Barta Dóra márciusban átvehette a Seregi László-díjat. A kitüntetésről, a tánc és az opera kapcsolatáról, valamint a fiatal táncosgeneráció lehetőségeiről is beszélgettünk.