Tánc

Nem engedi, hogy elkényelmesedj

2016.06.02. 08:17
Ajánlom
Marcio Canabarro része volt az egyik legfontosabb brazil tánctársulatnak, de 2011 óta a Hodworksben is táncol – itt találkozott Molnár Csabával is, akivel együtt kezdtek el dolgozni a Tropical Escape című Lábán-díjas produkción is. Ősszel pedig ő lesz az egyik táncosa a nemzetközi hírű koreográfus, Meg Stuart szenzációsnak ígérkező VIOLET című előadásának a Trafóban. Mit gondol a magyar táncosok sajátosságának? Milyen a brazil kortárs tánc színtér? Milyen irányba mennek tovább? Erről és még sok másról beszélgettünk a táncos-koreográfus-jelmeztervezővel.

- Szociális kommunikáció szakon végeztél Brazíliában, a kortárs tánc már előtte is érdekelt, vagy csak utána lett része az életednek?

- Igazából a történet ennél kicsit bonyolultabb. A tánc már egészen kicsi koromtól kezdve vonzott, de valamiért sokáig nem engedtem neki. Gimnáziumban ugyan részt vettem pár táncórán, de semmi több. Aztán ahogy említetted, jelentkeztem szociális kommunikáció szakra és a kortárs tánc lényegében azután lett része az életemnek, hogy lediplomáztam. Rengeteg véletlen folytán kerültem fel a színpadra és valahol ironikus is az egész –

először a különféle médiumokat tanulmányoztam, majd a táncon keresztül én is az lettem.

Tropical Escape

Tropical Escape (Fotó/Forrás: Schiller Kata)

- Tagja voltál a Porto Alegréhez köthető Experimentális Tánctársulat első generációjának. Milyen volt akkoriban a színtér és miben változott azóta?

- Így igaz, nagyon korán bekerültem a társulatba, ami amúgy a mai napig aktív. Szokásuk például, hogy ingyenes órákat tartanak olyanoknak, akik másképp valószínűleg nem kerülnének kapcsolatba a tánccal. Csoportokra osztják őket és a művészet és a tánc különböző területeiről előadásokat tartanak nekik. Úgy gondolom, hogy ez pedig megváltoztatta azt, ahogy a különböző művészeti formákhoz hozzáálltak, ezáltal pedig a társulat kinevelt egy készségesebb, értőbb befogadói réteget. Persze nem mindenkiből lett táncos, aki bekerült a csoportok valamelyikébe, de akkor is. Sokakat, köztük engem is ráébresztettek arra, hogy ez lehet az ember szakmája is, hogy folyamatosan képeznünk kell magunkat. Hogy mi változott azóta? Dél-Brazília és Porto Alegre környékén egyre több egyetemen oktatnak táncot például. Persze akadémikusabb hozzáállással, mint a társulat tette. Sokat változott az is, hogy mit értenek a brazilok kortárs tánc címén: az én időmben még főleg a fizikai színházat jelentette, Pina Bausch (német koreográfus, tanár és táncos, a modern tánc egyik legfontosabb egyénisége) például egy állandóan visszatérő referenciapont volt. Manapság viszont az emberek nemcsak tájékozottabbak a tánc különböző formáit illetően, de jobban tisztában vannak a gyökereivel is, értik, hogy miért csináljuk és hogyan kapcsolódik a szociális igényeinkhez.

- Dolgoztál már többek közt jelmeztervezőként, táncosként és koreográfusként is. Melyiket szereted a legjobban, melyikben tudsz a leginkább kiteljesedni?

- A táncban. Nagyon mozgékony embernek tartom magam, bizonyos értelemben a mozgáson keresztül tudok értelmezni dolgokat. Ha nem mozoghatok, nem is értem a körülöttem lévő világot.

- Számomra úgy tűnik, hogy nagyon erősen kötődsz Magyarországhoz. Tagja vagy a Hodworksnak, Molnár Csabával pedig az Eclipse után pedig ismét együtt dolgoztatok, a Tropical Escapen.

- Az egész akkor indult, mikor Salzburgba költöztem, hogy a SEAD-en (Salzburg Experimental Academy of Dance, avagy Salzburgi Experimentális Táncakadémia) tanuljak. Ott rengeteg magyar osztálytársam volt, valamint egy tanárom is, Rózsavölgyi Zsuzsa, aki szintén táncol és rendez. Aztán 2011 környékén, mikor lediplomáztam, a Hodworks épp egy férfi táncost keresett és rengeteg barátom rámírt, hogy mindenképp jelentkezzek. Utánanéztem a társulatnak és azonnal szerelmes lettem a munkáikba, így nagyon boldog voltam, mikor a meghallgatások után engem választottak. Így kerültem először Magyarországra és azt hiszem, elég szerencsésnek vallhatom magam, mert hamar kiépült egy nagyon inspiráló baráti köröm itt.

A tánc segít önmagadhoz kapcsolódni"

Rózsavölgyi Zsuzsa június 3-án mutatja be a Trafóban Medúza című koreográfiáját a SEAD 21 táncosával. Erről kérdeztük őt. 

- Mi fogott meg anno a Hodworks darabjaiban?

- Szeretem, ahogy Adrienn (Hód, a társulat alapítója), illetve mi, a társulat többi tagja keverjük a koncepciózusságot és a provokációt, mármint van mit nézni az előadáson és utána van miről beszélni, de ugyanakkor az egész nagyon fizikai is. Szóval

nemcsak dialógust tudok kezdeni valamiről a táncon keresztül, hanem érzékelem is őket a testemmel, teljesen más érzés így létezni.

Ráadásul sokat improvizálunk, ami szerintem mind koreográfusként, mind táncosként fontos, mert így tanulsz meg egyre többet magadról, a körülötted lévő dolgokhoz való viszonyodról, ezáltal pedig fejlődsz és friss maradsz – a nyomás, ami rád nehezedik egy színpadi improvizáció során, nem engedi, hogy elkényelmesedj.

"Mi nem a szexualitást provokáljuk"

Hód Adriennt nemrég a Grace című koreográfiájáról kérdeztük, amiben Marcio is táncol. Interjúnkban többek között a színpadi meztelenség témáját feszegettük.

- Ki tudnál emelni valamit, ami szerinted a magyar táncosok és a színtér sajátossága?

- Azt hiszem, egészen különleges testetek van.

Ezt azért mondom, mert minden magyar táncos, akivel csak találkoztam, elképesztően jó volt. De tényleg, akárhova mész, bármilyen országba, ha ott találsz egy magyar táncost, biztos lehetsz benne, hogy hihetetlenül jól táncol. Nem tudom, hogy ez mennyire kapcsolódik a néptáncos gyökereitekhez, de mindenesetre hamar felfigyeltem rá. A másik pedig – ez lehet, hogy hatalmas hülyeség, szóval nyugodtan cáfolj meg, de úgy érzem, hogy mivel a nyelvetek, ahogy felépítitek a mondanivalótokat nagyon komplex, ezért a gondolkodásotok is az. Ettől pedig van egy olyan mélység bennetek, ameddig ha nem is jutok le mindig, abszolút tudok értékelni.

- A Csabával közös új darabotokat, a Tropical Escape-et úgy írtátok le, mint „a mocskos álmok tanulmányát”.

- Igen. Tudod, Csabával nagyon jó barátok vagyunk – szóval az egész úgy kezdődött, hogy elmentünk a stúdiónkba, nem kifejezetten azért, hogy elkezdjünk valamin dolgozni, inkább csak hogy időt töltsünk együtt. Nevettünk magunkon és mindenféle dolog szóba jött közöttünk, amikhez próbáltunk valamiféle módon kapcsolódni. Többek között megosztottuk egymással a maszturbációs fantáziáinkat is és elkezdtünk azon gondolkodni, hogy kulturális szempontból mi befolyásolja ezeket: hogy milyen környezetben nőttünk fel? Hogy milyen neveltetést kaptunk? Miért a férfiak, miért nem a nők? Miért éppen egy férfi, miért nem kettő? Aztán persze kinevettük magunkat és egymást, miközben elkezdett összeállni a darab koncepciója is, amelyben olyan kérdések is szerepek játszottak, hogy mi számít egzotikusnak és miért. Én brazil vagyok, ő pedig szlovák-magyar, szóval sokat beszélgettünk arról is, hogy ez alapján melyikünknek milyen kulturális beállítottsággal kéne rendelkeznie. Szóval lényegében szórakoztunk és igyekeztünk az ember azon képességét használni, hogy el tud képzelni különböző alternatív valóságokat.

Tropical Escape

Tropical Escape

- A Tropical Escape egy másik fő jellemzője, hogy megpróbál kapcsolatot teremteni olyan művészek munkásságával, amelyek nem csak alkotásként, hanem egyfajta életformakánt is beazonosíthatók. Például a multi-skilled drag queen előadók és az underground queer performansz kultúra.

- Emlékszem, sokat beszéltünk azokról a dolgokról, amiket be akartunk építeni a Tropical Escapebe, amikről beszélni akartunk. Ennek kapcsán pedig felvetődött bennünk a kérdés, hogy hogyan tudnánk kapcsolatot teremteni velük és igazolni a létét, az őrületét mondjuk annak, hogy két férfi hempereg egymáson a King Kong-zenéjére? Én nagyon szeretem a történelmet, főleg a művészettörténetet és úgy érzem, hogy például a queer performansz kultúra öröksége feledésbe merült, ezért elkezdtem összekapcsolni azzal, amit csináltunk, ez a kutatás pedig egybevágott egy másikkal, ami a saját gyökereinkre fókuszált. Mert ugyanakkor mi is megpróbáltuk megtalálni a saját történelmünket, a saját örökségünket, hogy hogyan fejlődött ki a saját esztétikánk? Ezeket pedig próbáltuk valahogy átadni a közönségnek is, hogy

nem vagyunk őrültek, ennek megvannak a maga gyökerei és még ha zavar is, ha ilyesmit látsz, legalább beszélhetsz róla.

- A Tropical Escape óta pedig elkészültetek a legújabb darabotokkal, a Winter Journey-val.

- Igen. Érdekes folyamat volt, mert nem volt annyi időnk az egészre, mint a Tropical Escape esetében, szóval rengeteg kávét és sört ittunk a munka alatt. Nagyon foglalkoztatnak mindkettőnket a vizuális művészetek, és az is, hogy mi csináljuk meg a darab minden részletét, mi varrjuk a kosztümöket, készítsük a díszleteket, stb. Emiatt pedig már régi ötletünk volt egy olyan előadás, ami egy kiállítótérben zajlik. Ennek kapcsán igyekeztük elképzelni, hogy milyen is lehet az, mikor a nézők nagyon közel vannak hozzánk, elvégre egy galériában semmi sem választ el minket tőlük, a darab alig pár centire tőlük kap helyet. Inkább egy új kísérletnek és nem egy új darabnak mondanám az egészet, mindenképp egy kihívás lesz számunkra, hiszen még nem csináltunk hasonlót. Szóval még én sem tudom, mi fog történni!

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Dragomán György parádés egyperces novellában reflektált az SZFE ügyére

A József Attila-díjas író szerint nem biztos, hogy célravezető egy exezredest kinevezni az egyetem kancellári pozíciójára. Amúgy meg ki tudja, lehet, hogy én értem félre az egyperces novellát.
Színház

Lábnyomot kaptak a Halhatatlanok Társulatának új tagjai

Szombat délelőtt újabb lábnyomokkal gazdagodott a Pesti Broadway az Operettszínház előtt. Az 1996-ban alapított Halhatatlanok Társulata öt év kihagyás után választott új tagokat még májusban, most pedig ünnepélyes keretek között avatták fel a díj részeként fémbe öntött lábnyomokat.
Klasszikus

Márta emlékére játszik Kurtág György

Az új felvételen Mozart-mű hallható.
Színház

A Minisztérium továbbra sem reagál az SZFE-s hallgatók követeléseire

Hétfő reggelre megmozdulást szerveztek az SZFE-s hallgatók az Innovációs és Technológiai Minisztérium Szemere utcai épülete elé. A helyszínválasztás nem véletlen: ugyanis a Minisztérium közbeavatkozásával lehetne csak feloldani az egyetemi polgárság és a kuratórium között kialakult helyzetet. A tüntetésen a diákok mellett közel harminc ismert színházi és filmes alkotó kampányolt az autonóm felsőoktatás mellett.
Színház

Blokád alá került az SZFE Rákóczi úti épülete is

Miután Szarka Gábor pénteken előrehozott őszi szünetet rendelt el és hat órára ki akarta üríttetni a Vas és a Szentkirályi utcai épületet, a diákok sajtótájékoztatójával egy időben több hallgató átvonult az SZFE Rákóczi úti campusához, hogy ott védje a termeket.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc interjú

Mintha különböző játszmákon száguldoznánk végig

A PR-Evolution társulat legújabb előadása szituációkon, emberi játszmákon száguld végig, hogy a végén megtalálja a kiutat és a tanulható szeretet, az Agapé egyes állomásait. Nemes Zsófiával, a PR-Evolution Dance Company vezetőjével Péli Nagy Kata beszélgetett.
Tánc ajánló

Egy ősi jegesmedve is megjelenik a Recirquel legújabb előadásában

A Solus Amor időtlen térben kutatja a szeretet rétegeit. A monumentális légi balettben egy hatalmas jegesmedve-báb is feltűnik, ami a West Enden nagy sikerrel játszott War Horse című produkció élethű lóbábjait is készítő bábtervező, Janni Younge munkája.
Tánc magazin

70 éve a tánc szolgálatában

1950. október 14-én Állami Balett Intézetként nyitotta meg kapuit a mai Magyar Táncművészeti Egyetem. Az intézmény fennállása óta számos változás történt, a képzés mára a táncművészet teljes műfaji spektrumát lefedi. A különleges évfordulóról egy előadás keretében emlékeznek meg a Nemzeti Táncszínházban.
Tánc kult50

Társadalmi krízistánc – Duda Éva a Kult50-ben

Csodaország első ránézésre a legjobb hely, ahol elképzelhetjük az életünket: itt minden a mi szórakozásunkat szolgálja, és bármi megtörténhet, amire vágyunk. Ez azonban csak illúzió. A felszín alatt káosz uralkodik, a világ velejéig romlott. Természetesen nem véletlen, hogy a szociálisan érzékeny, kritikus gondolkodású Duda Éva éppen 2019-ben döntött úgy, hogy táncba ülteti ezt a témát.
Tánc interjú

„El lehet mondani az igazságot úgy, hogy ne fájjon” – Beszélgetés Keleti Évával

A Teréz körút egyik csodálatos bérházának klasszikus polgári lakásában ülünk Keleti Éva Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotográfussal. Otthona középpontjában az az óriási asztal áll, ami mellett minden vasárnap összegyűltek a család idősei és fiataljai, máskor pedig a hatvanas-hetvenes évek legnagyobb színészei, táncművészei, rendezői és koreográfusai foglaltak helyet. Ezekben a szobákban töltötte utolsó karácsonyát Róna Viktor, innen rohant át Keleti Éva segíteni, amikor a közelben lakó Orosz Adél hazatért újszülöttjével.