Tánc

Nem érdekel, amit már egyszer megcsináltam

2009.08.20. 05:35
Ajánlom
Az interjú előtt nem sokkal érkezett vissza Hód Adrienn a shaolin faluból, a Budapest Tánciskola táborából, ahol évek óta tanít.

- Szereted a tanítást?

- Nagyon. Sokáig kortárstánc-technikát tanítottam, de az, hogy megmutassak egy mozdulatot, és pontosan elemezve megtanítsam, mostanában kevésbé érdekel, inkább úgynevezett „kreatív tánccal" foglalkozom, azaz egyszerű játékszabályokon keresztül improvizálunk. Absztrakt irányba indulunk el, megnézzük, hogy ezeket a szabályokat követve hogyan mozdul meg a test, aztán megnyitjuk a játékot, és kapcsolódásokat, helyzeteket teremtünk. Ilyenkor már elmozdulunk a szabályoktól, és valami új születik.

- Kik azok, akik tanítványokból váltak alkotótársakká?

- Garai Júlia a legfixebb csapattag, de ő nem tanítvány, hanem még évfolyamtársam volt annak idején, Vass Imre a Kapcsolódjunk és bömböltessük-nél szállt be, Biczók Anna a Mit kezdjünk a testünkkel című darabnál érkezett.

- Úgy tűnik, szereted a kockázatos váltásokat a pályádon. Egészen a Fészekig én azt gondoltam, téged elsősorban a formák érdekelnek, majd elkezdődött egy sokkal dekonstruktívabb, ironikusabb korszakod.

- A Képregény, a Domi, a Requiem, az Arborétum periódusában sokkal inkább az absztraktabb formavilág érdekelt, később áthelyeződtek a hangsúlyok. Fontossá vált, hogy ki az, aki táncol, hogy a test mit fejez ki igazán, később behoztam a szöveget is az előadásaimba, zenészeket kerestem, elkezdett érdekelni, hogyan viselkednek az emberek különböző helyzetekben. Furcsa, de a korábbi, absztraktabb látásmódom a Supra Hitsben visszaköszön, persze más körítésben, hiszen az soha nem érdekel, amit egyszer már megcsináltam. Az sem, amit egyszer már más koreográfustól láttam. Szeretem újra es újra tisztán kezdeni, elfelejteni, amit már tudtam, "amatőrként" állni az alkotáshoz, újraértelmezni a dolgokat. Nem félek, mert ezzel eddig csak nyertem, nekem így megy csak.

- Hogyan zajlanak nálad a próbák?

- Egy előadás mindig olyan lesz, mint amilyen a próbafolyamat volt. Az én dolgom a próbákon az, hogy a táncosok és a zenészek szabadnak érezzék magukat. Ha ez sikerül, nekem csak figyelnem kell. Én türelmes vagyok, rábízom magam az időre: ha kell, hagyom, hogy egy improvizációs folyamat akár két óráig is eltartson, ugyanis kell idő ahhoz, hogy egy táncos el tudjon szakadni a bevált megoldásaitól. Mizsei Zoltánnal, aki a Betonlótusz óta dolgozik velem zeneszerzőként, hasonlóképpen dolgozunk. Nekem mostanában az a legnehezebb, hogy úgy érzem, egyszerűen nem tudok lekötni dolgokat, nem érdekel az, hogy a saját mozgásomat betanítsam a táncosoknak. Egyszer még talán élvezném viszontlátni a mozdulataimat, de már másodszor untatna. Persze nem zárok ki semmit, nem kötöm meg a gondolataimat, a folyamatos változásban hiszek.

- Az új darabod, a Supra Hits sokkal kötöttebb. Azt is unod?

- Á, dehogy! Ez a darab arra emlékeztet, ahogyan tanítok: minden etűd egy-egy alapvető mozgássort jár végig, hogy mit jelent az ugrás, a séta, a forgás... Persze ezeket az egyszerű elemeket kontextusba helyezem, a diszkóra, a társastáncra, a revüre vagy akár a body builderek mozgására reflektálva.

- Tudatosan billented át ebben a darabodban a táncot a magaskultúrától a mainstream felé?

- Igen, ez egy tudatos játék. Ennek része a táncosok megjelenése is: tudtam, hogy a színpadon kivételesen nem civil embereket akarok látni személyes jelenléttel, mint a korábbi darabjaimban. Konkrét testeket akartam. A bemutató előtt kicsivel rájöttem, hogy ibizás hangulatú, lebarnult fiúkat-lányokat szeretnék látni: ezt a bőrszínt leginkább szoláriummal vagy a body builderek, társastáncosok által használt testfestékkel lehet elérni. Érdekes volt, hogy ez a megjelenés minden közvetlenséget, finomságot levett az előadókról, maradtak az érzelem nélküli, tökéletes testek.

- A slágerekből álló zenei válogatás is más, mint az élő zene, amit a korábbi darabjaidban megszokhattuk. Ezek a te kedvenceid?

- Igen, ezek az én kedvenceim közül valók: David Bowie, a Korn, a Talk Talk... ezekre a zenékre szoktam tanítani. Nagyon jó rájuk táncolni.

- Én ezt egy erős és szellemes darabnak tartom. Mi lesz most vele, átveszi valamelyik színház?

- A színházak nem nagyon ajánlkoznak: mint mindig, én próbálok meg utánajárni a lehetőségeknek, talán a Gödörben mehet majd. Annyira nem vagyok megijedve, ha valamit nagyon akarok, azt úgyis mindig végigcsinálom.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Elzavarták a Szent Márk térről a festményeit áruló Banksy-t

A Biennále miatt május eleje óta az egész művészvilág Velencére figyel, mégis mindenki elsiklott az ismert street artist felbukkanása felett. Pontosabban elsétált mellette, ahogy ez a most posztolt videójából kiderül.
Vizuál

13 éves magyar fiú nyert díjat Cannes-ban

Százados Ábel mobiltelefonnal forgatott kisfilmjéért nyerte el a Legígéretesebb Fiatal Filmes díját a rangos francia filmfesztiválon.
Tánc

„Ha valaki harisnyában is férfi tud maradni, az igazán férfi”

Balázsi Gergő Ármin, a Magyar Nemzeti Balett szólistája kapta a Tánc Világnapján Az évad legjobb férfi balettművésze-díjat. Ennek apropóján kérdeztük őt hivatásról, szerepálmokról, stresszkezelésről.
Színház

Tiltakozik a Kritikus Céh az állami támogatások elosztása miatt, veszélyben az Átrium

A Katona és az Örkény Színház nem ad be pályázatot idén az NKA-hoz új produkció létrehozására, hogy ezzel segítse a független és befogadó színházak pénzhez jutását. Közben a Színházi Kritikusok Céhe arról ír, mind a szakma, mind a közönség lehetőségei kárt szenved a pénzosztók döntése nyomán. - CIKKÜNK FRISSÜLT!
Vizuál

Egy kis napfény – Budapesti életképek 1945–1949

Budán még javában zajlott az ostrom, amikor Pesten már megnyílt az első mozi, a következő napon megindult az első villamosjárat, majd Buda felszabadulása után öt nappal fogadta vendégeit az első kávéház is. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának munkatársai ezúttal az 1945 és 1949 közötti néhány békés évből válogattak fotókat.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc ajánló

A tánc majd’ összes alműfaját felsorakoztatja a Magyar Táncfesztivál

Balett, néptánc, kortárs tánc, sőt tánc-cirkusz is lesz június 17. és 22. között Győrben, a Magyar Táncfesztiválon, amihez idén is hozzákapcsolódik a Gyermek Táncfesztivál.
Tánc interjú

„Ha valaki harisnyában is férfi tud maradni, az igazán férfi”

Balázsi Gergő Ármin, a Magyar Nemzeti Balett szólistája kapta a Tánc Világnapján Az évad legjobb férfi balettművésze-díjat. Ennek apropóján kérdeztük őt hivatásról, szerepálmokról, stresszkezelésről.
Tánc videó

A videó, ami után soha többé nem mondod azt, hogy a balett unalmas

A Hongkong Balett alapításának 40. évfordulójára készült videó minden balettal kapcsolatos negatív sztereotípiával leszámol.
Tánc ajánló

A kiégett szerelemmel szembesít az izraeliek könyörtelen táncelőadása

Sharon Eyal legújabb koreográfiájában, a Love Chapter 2-ban azt az élményt foglalja táncba, amikor a szerelem már csak egy „utóbetegség, miután már minden elveszett”. Az előadás három alkalommal látható a Trafóban május 24. és 26. között.
Tánc magazin

Száz éve született Margot Fonteyn, aki Nurejevvel karöltve forradalmasította a balettet

1919. május 18-án született Margot Fonteyn, a brit Royal Ballet prímabalerinája, akit egy Nurejevvel közös előadása után 89-szer tapsolt vissza a közönség, és aki börtönben is ült.