Non Solus (Fotó/Forrás: Réthey-Prikkel Tamás)
„Olyan ez számunkra, mintha a művészeten belül olimpiai szinten kezdenénk versenyezni”
– mondta Vági Bence társulatvezető a New York-i vendégszereplés kapcsán. Az európai kortárs művészetet is reprezentáló, progresszív amerikai intézmény színvonalát jelzi, hogy olyan világsztárok darabjai voltak és vannak itt repertoáron, mint Mihail Barisnyikov vagy Pina Bausch. Mint az a sajtótájékoztatón kiderült, a BAM producere, Joseph V. Melillo öt éve kíséri figyelemmel a Recirquel fejlődési folyamatát, és bár mindig dicsérte őket, ez volt az első olyan előadás, amit színvonalban és stílusban a színház profiljához illőnek talált. Vági Bence úgy véli, ez a mérföldkőnek számító New York-i vendégszereplés azt is jelezheti, hogy kialakulóban van a társulat önálló stílusa, amit a tánc és az újcirkusz fúziója miatt cirque dance-re kereszteltek.
Az előadók elárulták, a 2015-ben készült Non Solus próbafolyamata nemcsak amiatt volt rendkívül intenzív, mert kettejükre hárul a hatvan perces előadással járó teljes mentális és fizikai terhelés, hanem azért is, mert akkor
mindössze ez a három hónap állt rendelkezésükre, hogy megtanulják egymás műfaját.
Illés Renátó a Baross Imre Artistaképzőben sajátította el a klasszikus cirkusz és a levegőakrobatika eszközkészletét, Zsíros Gábor pedig a tánc felől érkezett, mivel a Magyar Táncművészeti Egyetem elvégzése után évekig dolgozott a hazai és nemzetközi kortárs táncszcénában. Bár mindketten belekóstoltak már a másik műfajába, valójában ez a darab volt az, ahol Renátónak táncossá, Gábornak pedig artistává kellett avanzsálnia. Mindketten életük egyik legnehezebb próbafolyamatának nevezték a Non Solusra való felkészülést. „Minden előadás olyan, mintha premier lenne” – mondta Illés Renátó, Zsíros Gábor pedig elárulta, számára a legnehezebb része a mentális előkészületnek felépíteni önmagában azt az önbizalmat és felelősségtudatot, hogy az ő kezében van a másik ember élete.
Non Solus (Fotó/Forrás: Pozsonyi Roland)
A Non Solus magját a Meztelen bohóc című előadásuk záróképe jelentette, ahol Renátó és Gábor ketten vannak a színpado. Mint azt Vági Bence elárulta, ebből a képből fejlődött tovább az előadás koncepciója egy chilei sivatagban átélt mágikus naplemente hatására, ahol „jelenetről jelenetre lepörgött előtte az előadás felépítése”. A Non Solus – ami annyit tesz, ’nem egyedül’ – egy keletkezéstörténetet foglal magában: test és lélek, élő és élettelen, születés és elmúlás összefonódásáról mesél. Az előadás zenéjét Terjék Gábor szerkesztette össze három zenei irányzatból: saját, „az univerzum csendjének atmoszféráját keltő” elektronikus zenéjéből, Bach három kompozíciójából, valamint Fassang László orgonaműveiből. Az előadás kapcsán Vági Bence szövegmozaikjaival ellátott album is megjelent Réthey-Prikkel Tamás fotóiból, aki a színpad tükörfalai mögül, Iványi Árpád díszletei között örökítette meg az előadás atmoszféráját.
Vági Bence úgy fogalmazott, neki nem célja a klasszikus cirkusz egységét megbontani, és önálló stílusként hivatkozni az újcirkuszra. Szerinte minél magasabb szinten kell sajátítani a szakma alapjait, utána pedig csak az a kérdés, hogy
„megjelenik-e valami az előadóművész arcán, ami nem külső póz, hanem belülről fakadó érzelem”.
A Recirquel társulattól legközelebb a My Land című, Fringe Fesztivál-nagydíjas előadás látható a Müpában február 12-től 16-ig öt alkalommal.
(címlapkép: Réthey-Prikkel Tamás)
hírlevél
