- Mi is ez az Étoile-díj?
- Az Operaház 2012-ben alapított vándordíja ez, egy porcelánhattyú fakeretben. A Párizsi Opera mintája alapján jött a név, és az étoile szó ott lesz a nevem mellett. Természetesen nagyon örülök az elismerésnek, jólesett.
- Hogyan léptél a táncos pályára?
- Hét-nyolcéves koromban elég sokat jártam a családommal és az iskolával is az Erkel Színházba, ahol akkor olyan balettek mentek, mint A diótörő, a Sylvia vagy a Coppélia. Beleszerettem a zenébe és a táncba, nagyon tetszett a balett eleganciája. Egyértelmű volt, hogy ezt kell választanom. Örülök, hogy a családom mindig mellettem állt.
- Mikor jöttek az első sikerek?
- Azt hiszem, hogy életemben először néptánccal léptem színpadra, talán éppen az apósom, Brieber János koreográfiájában. Aztán táncoltam A diótörőben, kiskoncerteken és II. évfolyamosként már külföldre, Svájcba is eljutottam Dvorszky mesternő révén. Jártam nemzetközi kurzusokra, versenyekre, de igazán sosem voltam versenyző típus, jó helyezéseket kaptam, első mégsem lettem sehol. Ugyanis ha láttam, hogy vannak nálam jobbak, akkor ez inkább blokkolt, semmint doppingolt volna, viszont ettől nem keseredtem el soha.
- Kik azok a mesterek, akik hatottak rád?
- Kronológiai szempontból Dvorszky Erzsébetet kell elsőként említenem, mert mindig rajtam tartotta a fél szemét. A Simon Mottrammal eltöltött három és fél év igen fontos számomra, mert remek balettórákat tartott és elég szabadon kezelt bennünket. Dózsa Imrének nagyon sokat köszönhetek, mert kedvelt és sok lehetőséget adott, de emberileg nem tudtam közel kerülni hozzá, mert talán túlzottan is távolságtartó volt. Felnézek rá és nagyon tisztelem Szőnyi Nórát, ugyanis ő volt a párhuzamos lány évfolyam mestere, így sokat dolgoztunk együtt.
Amikor bekerültem az Operába, akkor ifj. Nagy Zoltán vett a szárnyai alá, mert látta bennem a lehetséges utódot. Sok apróságot javasolt, amiket akkor nem érezhettem, mert még nem volt meg a kellő rutinom. Ezek főleg a partneri munkát és az erőm beosztását szolgálták. Kiváló mester Ivan Cavallari, akitől az Anyegin Lenszkijét tanultam be. A Mayerlingben nagyon nagy segítséget kaptam Szakály Györgytől, ugyanis Rudolf trónörökös szerepét tőle tanultam meg, mert akkor az angol betanítók már nem voltak itt. Volf Katalinnal való munkám során mindig a precizitás és a könnyed elegancia került előtérbe. Élmény volt Tim Couchmannel dolgozni A napfény természetének a próbáin. Külföldiekkel mindig öröm dolgozni, mert sokkal koncentráltabbak és célravezetőbbek az instrukcióik, mint több balettmesterünknek.
- Miért érzed így?
- Nálunk kevés az olyan ember, aki képes úgy átadni egy-egy szerepet, hogy közben meghagyja a szabadságomat. Talán azt is mondhatnám, hogy nincs igazán hagyománya vagy hiányzik az önzetlenség. A külföldiek sokkal pontosabban tanítják be a lépésanyagot, emellett sokkal több energiát fordítanak egy szerep kidolgozására.
- Sikeresnek érzed magad?
- Igen, sikeres vagyok. Szinte mindent eltáncolhattam, ami nekem való. Néha természetesen eszembe jut, hogy mi lett volna, ha külföldön építettem volna karriert. Például Hamburgban vagy Stuttgartban el tudtam volna képzelni magamat. Talán két fontos dolog hiányzik még. Az egyik, hogy legyenek olyan szakemberek a társulatban, akik segítenek a fizikai kondíciónkat megtartani, így talán kevesebbet sérülnék. Másrészt szeretném tudni legalább terv szintjén egy évadra előre, hogy mit fogok táncolni.
- Milyen szerep jöhet még?
- Minden kihívás, ami új, és vágyom is az új feladatokra, mert fejlődést jelentenek. Ősszel jön majd az Anyegin, amelyben idén már a címszerepet fogom táncolni. Szívesen táncolnám Neumeiertől vagy Ashtontól A kaméliás hölgyet, Béjart Tűzmadarát vagy MacMillantől des Grieux-t a Manonból.
- Kikkel szeretsz táncolni?
- Kezdetben sokat táncoltam Radinya Dacéval, Boros Ildikóval, Anna Tsygankovával, amíg el nem ment Hollandiába, az elmúlt három-négy évben pedig szinte mindig Kozmér Alexandrával léptem színpadra. Vele nagyon jól kijövök a színpadon és a civil életben is, most nyáron együtt tanítottunk Görögországban.
- Miért nem láthattunk a Don Quijotéban tavasszal?
- Úgy volt, hogy a tavalyi évadban sok újdonság lesz: Manon, A hattyúk tava és a Don Quijote, mindez három hónapon belül. Kértem, hogy ha lehet, akkor inkább az első kettőt szeretném táncolni. Közben többször változott a műsorterv, az első két darab elmaradt, s végül kimaradtam a Don Quijotéból is. Nagy tanulság ez számomra, máskor megfontoltabb leszek.
- Rólad azt szokták mondani, hogy tipikus danseur noble vagy, azaz az ideális herceg. Mit gondolsz erről?
- Valójában nálunk nem megy annyi klasszikus nagybalett, így nem tarthatom magamat hercegnek. Évek óta nem játsszuk A hattyúk tavát, a Csipkerózsikát, A diótörő meg számomra mindössze másfél felvonás...
- Milyen koreográfiákat kedvelsz?
- Lehetnek neoklasszikusok vagy modernek is, de fontosak a szép vonalak és az, hogy látsszon a testen, hogy megvan a klasszikus iskolázottság. Örülök, hogy idén jön a Petit Mort Kyliántól. Szeretném még egyszer a Mayerlinget eltáncolni, mert most sokkal érettebb vagyok.
- Mi kapcsol ki?
- Nagyon szeretek utazni, persze kisgyerekkel ez nem egyszerű. A zenehallgatás szintén pihentet, bemelegítéskor, az autóban mindig szól valami jó zene. Szeretem a kreatív, manuális munkákat, szívesen tervezgetek. Nem vagyok ezermester, de összerakok bútort, le is festem, ha kell. Legutóbb Blanka lányom szobáját alakítottuk át egy kicsit.
- Nemrég nagy öröm lrt...
- Igen, szeptemberben megszületett a második gyerekünk, egy kisfiú, Bertalan. Sok izgalom vár ránk, a lányom óvodába megy, nekem meg kezdődik az új évad. Igazi táncos família a családunk, hiszen a feleségem, Brieber Éva is táncosnő, sőt az ő szülei is ezen a pályán vannak, és már látom Blankánál, hogy fellelkesül, ha balettet lát.