„Olyan utazás, mintha csak egy sötét éjszakán az orosz folklór enciklopédiáját és az Újszövetséget gyorsolvasással vennénk magunkhoz, majd rádobnánk néhány gyorsító hatású drogtablettát." - fogalmazta meg a 2012-ben bemutatott Mephisto Waltz című Derevo-előadás kapcsán a Telegraph egyik kritikusa. S mégha a hasonlat túlzásnak is tűnik, és szó sincs semmilyen narkotikumról, aligha lehetne a drezdai székhelyű orosz társulat szélsőséges fizikalitását és intenzív vizualitását frappánsabban megragadni. És valóban, a Derevo bombaként robban a néző fejében, ahol jó időre elpusztít - vagy épp újrarendez - minden gondolatot. Az Anton Adasinsky vezette együttes huszonöt éve járja Európát, közben Magyarországra is számos alkalommal ellátogattak, elhozva a nagysikerű és felejthetetlen Ketzal című előadást is. A színházi találkozók sztárjává lett társulat sorra nyűgözte le a közönséget a commedia dell' arte, a tánc, a cirkusz, a pantomim és a japán butoh elemeiből építkező összművészeti alkotásaival. Színpadi jelenlétük, szerepeikkel való hibátlan azonosulásuk és a verbalitást látvánnyá alakító elbeszélésmódjuk szinte semmilyen más színházi élményhez nem hasonlítható.

Hazánkban a Bozsik Yvette Társulattal sem először dolgoznak már együtt. A Gogol Holt lelkek című művéből készült előadást, először a Művészetek Palotájában, majd a drezdai Festspielhaus Hellerau-ban bemutatva, két korábbi közös munka előzte meg. 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozás alkalmából Bíbor címmel készítettek egy szabadtéri improvizációt a Városligetben, majd ezt követte a Levity and Gravity című improvizációs műhelymunka a Merlin Színházban 2006-ban. A március 22-én látható Pokoli bálhoz Alfred Schnittke a Bolsoj Színház számára írt Esquisses című zenéje szolgált inspirációként. Schnittke, hasonlóan a Gogol Suite-hez, ebben a zenéjében is megjeleníti a Gogol-művekből ismert figurákat: Csicsikovot, a hivatalnokot, a halott jobbágyokat, a letűnt arisztokratákat és a bürokratikus tisztviselőket, akik egy furcsa bál keretében jelennek meg a műben.

A Derevo és a Bozsik Yvette Társulat egy-egy groteszk vagy megejtő figuráját felidézve, nem nehéz elképzelnünk a gogoli poémába ágyazott orosz tablót, melyben nemcsak a szentpétervári társulat, az orosz író, a szintén orosz zeneszerző Schnittke, de még az ugyancsak orosz származású Chagall is jelen van, és metszeteinek különös világa segít a darab vizuális megjelenítésében. Schnittke zenéje egyszerre grandiózus és szatirikus, ezt követi majd a színpadi változat is, melyet Anton Adasinsky rendez Bozsik Yvette koreográfiájával. Érdekes összecsengése a sorsoknak, hogy Schnittke orosz zeneszerzőként szintén Németországban élt és dolgozott hasonlóan Anton Adasinsky-hez, aki pár éve visszatért hazájába, Oroszországba, és a szentpétervári Mariinszkij Színház Diótörő című balettjében nagy sikerrel lépett fel Drosselmeier szerepében.

A Pokoli bál tehát minden egyes elemében az orosz kultúra és szimbólumrendszer egészen máig tartó vonalát rajzolja fel majd előttünk, melynek sikerére nemcsak a fent említett világhírű alkotók, de leszármazottjaik, a Derevo tagjai és velük együtt a Bozsik Yvette Társulat táncművészei nyújtanak garanciát. Ahogy pedig a Derevo-előadások kapcsán gyakran elhangzik, olyan sommásan igaz a mostani produkcióra is: „ezt egyszerűen látni kell".