A Tűzmadár az egyetemes tánctörténet egyik legtöbbször megkoreografált zeneműve. Az egyfelvonásos, három képbe komponált balettzenét Stravinsky mindössze huszonnyolc esztendősen írta, s e műve egy csapásra Európa-szerte ismertté tette a nevét. Az ősrégi eredetű orosz népmeséken, misztikus történeteken alapuló mű születésénél ott találunk valakit, aki kora kulturális életének egyik legmeghatározóbb alakja volt, a neve: Szergej Gyagilev.

Az orosz impresszárió, a legendás Les Ballets Russes megalapítója éles szeme, kitűnő ízlése nélkül a világhírű Stravinsky sorsa bizonyosan másképp alakul: Gyagilev bizalma, szinte látnoki képességei a huszonéves komponista pályáját alapvetően meghatározták. A Tűzmadár megalkotására ő kérte fel honfitársát (érdekesség, hogy eredetileg Anatolij Ljadov zeneszerző-karnagynak, az orosz népzene avatott kutatójának szánta a megbízást), miután egy koncerten megismerkedett alkotásaival. Stravinsky hagyományos orosz és kortárs nyugati jegyekben egyaránt gazdag művet komponált az alig egy évvel korábban alakult, s rövid idő alatt elképesztő ismertségre szert tett tánctársulatnak.

A Gyagilev-együttes diadalra vitte a fiatal szerző kompozícióját, a Tűzmadár remekművekben bővelkedő repertoárjuk egyik legünnepeltebb darabja lett. Az 1910. június 26-án, a párizsi operában bemutatott alkotás is Gyagilev társulatával jutott el először hazánkba: a Les Ballets Russes 1912. december 27-én, a Magyar Királyi Operaházban adta elő. A mű librettóját és koreográfiáját egy másik fiatal, alkotói pályáját három évvel korábban elkezdő zseni, az akkor harminc esztendős Mihail Fokin jegyezte. A díszletet Alekszandr Golovin, a jelmezeket ugyancsak ő, illetve a kora vizuális kultúráját alapjaiban átformáló Leon Bakszt tervezték. A balett első hazai bemutatójára több mint fél évszázaddal később került sor: a Magyar Állami Operaház 1966 júniusában tűzte műsorára.

"A Tűzmadarat eleve a Fesztivál Színház színpadára koreografáltam ez év elején. Ebben a műben is nagyon fontos volt számomra a zene és a színpadi látvány egységének megteremtése. A kalitkába zárt lányok története, akiket a Tűzmadár megment fogságukból, az én életem története is" - fogalmaz Bozsik Yvette, rámutatva, hogy milyen erős, személyes szálakkal is kötődik az egyetemes táncművészet e számtalanszor színre vitt, nagy történetéhez.

Bozsik, aki először tizenkét éve, a Katona József Színházban készített Stravinsky-alkotást (az 1913-as, ugyancsak legendás előadásként halhatatlanná lett Tavaszi áldozatot) nem akármilyen nagyságok nyomdokaiba lépett, mikor ez év elején bemutatta a maga variánsát. Adolf Bolm (1945), George Balanchine (1949), Serge Lifar (1954) és Maurice Béjart (1970) - csak néhány szerző és évszám a Tűzmadár feldolgozásainak történetéből. Bozsik Yvette több sajátos és munkásságára jellemző csavarral állította színpadra a maga Tűzmadarát, ennek az előadásnak a jelmezeit Bozóki Mara, díszletét Khell Zsolt tervezte.

És ha már történetet emlegetünk, álljon itt röviden a Tűzmadár meséje: az Iván cárevics által, egy vadászaton foglyul ejtett, bűvös madár szabadságáért cserébe egy tollát adja oda. Ha Iván bajba kerül, csak meg kell lengetnie az arany tollat, s a Tűzmadár ott terem, hogy segítsen. A toll hamarosan előkerül: a cárevics beleszeret a Világszép királykisasszonyba, akit tizenkét társnőjével együtt Kascsej, a gonosz varázsló tart rabságban. Iván hívja a bűvös madarat, kinek aranyló ragyogásától a varázsló és szörnyekből, démonokból álló kísérete megriad és szétszéled. A történetet az önfeledt öröm képe zárja: a megszabadult Királykisasszony és Iván cárevics, hódoló alattvalóik előtt egybekelnek.

"Stravinsky szerzeményei első hallásra disszonanciát és diszharmóniát hordozhatnak, számomra többszöri hallásra mégis rendkívül rituálisak és harmonikusak. Már az Operaházi ősbemutatókor nagy vágyam volt, hogy a Menyegzőt egy igazi élő kórus kísérje, de sajnos ez az álmom nem vált valóra. A Menyegző igazi helyét a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában nyerte el, ahol a színpad és a nézőtér viszonya sokkal intimebb, közvetlenebb, mint az Operaházban. Khell Zsolt grandiózus díszlete szintén kiválóan funkcionál ebben a térben" - fogalmaz Bozsik Yvette.

A 2009-ben a Lábán Rudolf-díjjal elismert Menyegző a koreográfus egyik legnagyobb hatású, pompás látványvilággal színre vitt alkotása. Stravinsky e kompozícióját ugyancsak a táncművészet egyik alapműveként tartjuk számon. Az eredeti, francia címen Les Noces-ként közismert alkotás négy, szikár képben (A kontyolás, A vőlegény háza, A menyasszony indulása, Az ünnep) egy orosz parasztlakodalom jeleneteit mutatja be. A Menyegzőt (melynek librettóját is Stravinsky jegyezte) 1923 júniusában, a párizsi Gaité-Lyrique városi színházban vitte színre ugyancsak Gyagilev társulata. A monumentális, közel félszáz táncosra készült előadás koreográfusa Broniszlava Nizsinszka, a világ talán legismertebb táncosa-táncalkotója, Vaclav Nizsinszkij húga volt, kinek e munkáját főműveként tartja számon a tánctörténet. Érdekesség, hogy Stravinsky e darabját még 1914-ben kezdte el komponálni, s az végleges formáját csak kilenc évvel később nyerte el.

Bozsik alkotásának - mely távolról sem egy Nizsinszka-hommage, bár nem mentes ilyen tárgyú utalásoktól - látványvilága (melyhez a díszlet mellett Velich Rita jelmezei is hozzájárulnak) a zenére reflektálva a férfi és a női princípium megjelenítését tükrözi. Stilizált rítusaival egy szinte személytelenné szabályozott esküvőt mutat be. Szikár, letisztult, egyszerre sejtelmesen ijesztő és nemesen rideg világot mutat. „Kíváncsiság és feloldódás, a két nem kétségbeesett vonzódása egymáshoz az egybekelés mindent elsöprő harmóniájában." Bozsik munkásságát tekintve, e mű „táncosabb" opusainak egyik legmarkánsabb, legjelentékenyebb darabja.

2011. december 30. 19:00 - Művészetek Palotája - Fesztivál Színház

Bozsik Yvette Társulat: Stravinsky-est

Tűzmadár
Zene: Stravinsky
J.: Bozóki Mara
D.: Khell Zsolt
Fény: Pető József

Menyegző
Zene: Stravinsky
J.: Velich Rita
D.: Khell Zsolt
Fény: Pető József

Kor.: Bozsik Yvette