- Kosár...

- Kosár?! A darabban is szerepel, de számomra nincs túl sok jelentősége. Azon kívül, hogy reggel azzal megyünk bevásárolni, nem jut eszembe semmi. Egyike azon ritka dolgoknak, amik azt jelentik, amik.

- Ösvény...

- Az fontos. Tulajdonképpen a munkamódszerünk is azt támasztja alá, hogy úton kell lenni. Olyan folyamaton megyünk végig az előadás elkészítése során, amelyben nem arra figyelünk elsősorban, hogy mi lesz az előadás vége. Gyakorlatilag menet közben kell, hogy megfejtsük az előadást, hogy kísérletezzünk, keresgéljünk, és olyan utakra tévedjünk, ahol még nem jártunk. Ezért az első hónapok nagyon nehezek, mert sok a tapogatózás. Később egyre inkább kitisztul, hogy miről is fog szólni. Aztán van a munkafolyamatnak egy olyan fázisa, amikor annyi minden alakult már ki, hogy szinte elkezd az előadás visszabeszélni, elkezdi önmagát formálni, akkor már csak hozzádolgozunk ahhoz, ami felé elindult. Az előadásban pedig Piroskának fontos az ösvény, amelyen az erdőben végig kell mennie. Itt nálunk az erdő a tudattalannak az a része, ahol egy serdülőfélben lévő lány világtól és férfiaktól való félelme összeütközésbe kerül a világra és a férfiakra való kíváncsiságával. A félelem és a kíváncsiság egyszerre van jelen, az egyik vonzza, a másik taszítja, az erdő tulajdonképpen ezt a tudattalanban rejlő konfliktust jelképezi.

- Belépés...

- A belépés pillanata Piroskának fontos. Nekünk már nem, mert beléptünk azzal, hogy megszülettünk. Már rajta vagyunk az ösvényen, bár a darab készítése során volt egy olyan fázis, amikor úgy éreztem, letévedtem a saját utamról. Általában kis helyen, magunkban dolgozunk, így érezhető az alkotás szabadsága. Az igazi szabadság azt jelenti, hogy megértjük, mi a dolgunk a világban, mit kell tennünk, és képesek vagyunk meg is tenni. Ez a mostani munka nagyon nagyléptékű, sok ember vesz részt benne: volt egy olyan pillanat, amikor ez meg is rettentett. Ijedtemben elkezdtem olyan módszerekkel dolgozni, ahogy azelőtt sohasem. Nem is működött semmi. Aztán volt egy szünet, amikor rájöttem, hogy azért, mert ez nagyobb szabású előadás lesz, nem kell másképp dolgoznom, mint egyébként. Így aztán visszatértem az ösvényemre. Piroskánál pedig arról van szó, hogy be kell lépnie az erdőbe, rá kell lépnie a saját ösvényére, és nem mindegy, hogy ezt mikor teszi meg.

- Labirintus...

- A labirintus sokat jelent nekem, sokat foglalkoztam vele korábbi előadásaimban, de itt és most nem releváns. A labirintusban nem lehet eltévedni, az út minden esetben Minótauruszhoz vezet, akivel meg kell küzdeni. Az útvesztőben lehet bolyongani, tévelyegni, annak nincs középpontja. De mind a kettő mesterséges, emberek által épített csapda. Az erdő viszont természetes, valóságos, mindenkire érvényes belső rengeteg, a tudattalannak az átláthatatlan, kiismerhetetlen, néha félelmetes, de hallatlan izgalmas helye, része az ember személyiségének.

- Taszítás...

- Szerintem két olyan állapot van, ami gúzsba kötheti az embert: a félelem és a harag. Ezekkel meg kell birkózni, és tudni kell kezelni őket. A taszítás egy spontán ellenérzés, ami gyakran mégis előítéleteken alapszik. Ha azt mondjuk, hogy "jött a gonosz farkas", ezzel egy az egyben elintéztük a farkasokat gonoszaknak. A darabban a vadász az ítélő, aki tudja, vagy tudni véli, mi a jó és mi a rossz. Számára a farkasok mind rosszak, tehát kivétel nélkül mindegyiket le kell lőni. Nálunk hét farkas van, mind férfiak, vannak köztük jók és gonoszak, bár egyikük sem ítélhető meg feketén-fehéren. Kicsit hadilábon állok a mesék szimbolikájával, azzal, hogy bizonyos állatok egyértelműen jelentenek bizonyos tulajdonságokat. Ez felületes általánosítás. Nem lenne jó útravaló egy serdülő lánynak, ha azt sugallnánk, hogy minden férfi gonosz, és fusson el előlük.

- Törvény...

- Törvényből is többféle van. Vannak a belső törvények, amelyek útmutatást adhatnak és vannak a társadalmi, civilizációs törvények, amelyekre szükségük van az embereknek, hogy békében éljenek. Az erdőben farkastörvények uralkodnak. Piroska pedig egy olyan életszakaszban van, a serdülőkorban, ahol a régi törvények már nem érvényesek, az újakat pedig még nem tudja a magáénak. Tanácstalan, meg kell találnia az újabb szabályokat, kapcsolódásokat, feje tetejére áll számára a világ. Ezért is olyan nehéz a kamaszkor, mert évekig tart, míg a belső világot a talpára lehet állítani. A vadász pedig a darabunkban egy önjelölt hatalomosztó, aki a klasszikus mesében a védelmező, gondoskodó, apaszerű figura, itt azonban a saját vélt igazát, törvényét érvényesíti a puskájával.

- Lány, mama, nagymama...

- Van egy teljesen természetes meg nem értés az anyuka és a lány között, és van egy szimpátia a nagymama és az unoka között. Nem véletlen, hogy Piroskának a nagymamához kell elmenni az erdőbe. Ott találja meg a nőiességet, amire kíváncsi. Az anyuka nem tudja megosztani vele, mert ő maga még azt éli, viszont a nagymama már túl van a nőiesség megőrzéséért való görcsös küzdelmen. És így lett a legigazibb nő. Az erőben, a farkasok közt lakik, akik bármikor meglátogathatják.

- Gyerekelőadás...

- Eredetileg azt akartam, és részben sikerülni is fog, hogy mind a kettőben szinte ugyanaz történik meg, csak más hangsúlyokkal. Például az éhségnek lehet két értelmezése, az étvágy és a szexuális éhség, ebben a mesében mind a kettő ott van. A felnőtt előadásban ez az éhség a kislány szexuális ébredése, a férfiakra való kíváncsisága, a gyerekelőadásban megmaradunk annál, hogy a farkasok, ha éhesek, enniük kell. Apró gesztusokon múlik, hogy melyik irányba tolódik a dolog. De mindkét előadásban ugyanúgy meg fogjuk szavaztatni a nézőkkel, hogy szerintük melyik a gonosz farkas.

- Középpont...

- Az előadás középpontja csak a munka legvégén lesz meg. Most sűrűsödik, alakul, de még nagyon sok fölösleges anyag van benne. A meglévő témák mind mutatnak valamilyen irányba, de a szabadságot, a nyitottságot végig meg kell tartanunk, az utolsó pillanatig.

- Szeptember 26...

- Akkor lesz a bemutató. Előtte egy nappal lesz az anyukám születésnapja, két nappal utána a lányom születésnapja. Ez jut még eszembe róla.

- Szeptember 27...

- ... akkor lesz a gyerekdarab bemutatója...

- ... és egy nap múlva a lányod születésnapja.

- Igen, a tizedik.