Az utóbbi években az extrém hajlékonyság lett a „normális”, amiben bizony nagy szerepet játszik a közösségi média, ahol valami látványosat kell mutatni a követőknek, ismerősöknek. Ugyanakkor a balettversenyeken is érmekkel jutalmazzák a már-már cirkuszi mutatványnak is beillő penchéket és développékat. De milyen előnyei és milyen kockázatai vannak ennek?
Mik a kockázatok?
A New York City Ballet fizikoterápiás programjának vezetője, Marika Molnar szerint a táncosoknak kerülniük kellene a statikus nyújtást, vagyis a 30 másodpercnél hosszabban kitartott extrém nyújtópózokat. A térd és a csípő védelmét szolgáló szalagok ugyanis elveszthetik rugalmasságukat a túlnyújtástól. Molnar állítása szerint ilyenkor a combcsont olyan káros szögben és olyan erővel nyomódik bele a medencecsontba, ami porcleválást okozhat.
Dr. William Hamilton New York-i ortopédorvos, aki gyakran dolgozik táncosokkal, szintén azt mondja, hogy a hipermobil, vagyis túl laza ízületekkel rendelkező táncosok hajlamosak túlfeszíteni saját határaikat. Arra figyelmeztet, hogy nekik is nagyon oda kell figyelniük, hogy meddig tartják ki ezeket a pózokat. A porcleválás kockázata mellett ugyanis a laza ízületű táncosoknál fennáll annak a veszélye is, hogy elvesztik a stabilitásukat.
Jól néz ki, de semmi értelme?
Ne felejtsük el, hogy a balett-táncosoknak nemcsak magasra kell tudniuk emelni lábukat, de ugrásokat és forgásokat is szépen kell tudni kivitelezni egy-egy high battement esetén például. Ehhez pedig legalább annyira elengedhetetlen a stabilitás, az erő és a koordináció, mint a hajlékonyság. Molnar megjegyzi:
hacsak nem a cirkuszban dolgozol, nem kell extrém pozíciókba vágnod magad, hiszen azok nem funkcionálnak a balettban”.
Hozzáteszi: „Minden olyan nyújtás, ami 20 másodpercnél tovább tart - legyen az extrém vagy sem – az ugrások magasságának csökkenését okozhatja. Fontos, hogy a táncosok megértsék ezt a közvetlen összefüggést”.
Türelem rózsát terem
Szerencsére biztonságosabb út is kínálkozik a kívánt hajlékonyság eléréséhez, ez pedig a nyújtást megelőző alapos bemelegítés. Molnar azt mondja: „A nyújtás nem bemelegítés. A futás, vagy más bemelegítő gyakorlatok elengedhetetlenek egy streching óra előtt is, de jól jöhet a pilatesból ismert százas gyakorlat is, ami a gyors ki-belégzéssel edzi a hasizmokat és serkenti a vérkeringést”. A „sokszor keveset” és a „türelem rózsát terem” elvek tehát a nyújtásra is érvényesek. Molnar azt tanácsolja, ha éles fájdalmat érzünk, vagy nem tudunk már mély levegőt venni, akkor jöjjünk ki a pózból. Fontos ugyanakkor fejben tartani, hogy a magasra emelt lábakhoz nemcsak a laza csípőízületre van szükség, hanem erős has- és hátizmokra is.
Ha tehát csak egy-egy menő Instagram vagy facebook poszt kedvéért nyújtjuk szét magunkat, ne tegyük, koncentráljunk helyette az erőnléti edzésre és a koreográfia pontos elsajátítására!
Tartalom forrása: Pointe Magazine