- Első és eddigi egyedüli magyarként idén végzel a konzervatórium flamenco szakán. Mikor határoztál úgy, hogy jelentkezel az intézménybe?
- 2009-ben tudtam meg, hogy Sevillában létezik, egy olyan táncművészeti iskola, ahol külön szakágként tanítják a flamencót. Ez azért különleges, mert Európában, a legtöbb iskolában csak klasszikus balett szak van, illetve annak az országnak a néptánca, amelyik országban van az adott intézmény. Egyébként a modern tánc, kortárstánc is újonnan indult szakág volt a konzervatóriumban. Felcsigázott, hogy itt önálló műfajként szerepel mellette a flamenco. Azonnal tudtam, hogy ez a szak jelenti majd tanulmányaim irányát, annak ellenére, hogy Európában egyre több helyen oktatják kiemelkedő színvonalon. Sajnos a Magyar Táncművészeti Főiskolán még ez a műfaj teljesen háttérbe szorul.
- Mi volt a felvételi követelmény a bekerüléshez?
- A felvételin elsősorban a flamenco műfajához szükséges alapokat vizsgálták meg, másodsorban a klasszikus balettre és a spanyol néptánctudásra voltak kíváncsiak. A spanyol néptánc minden tévhit ellenére nem azonos a flamencóval. Előbbit nem tanultam, de annak érdekében, hogy a felvételin megfelelő színvonalon szerepeljek, előtte részt vettem egy nagyon rövid ideig tartó kurzuson. Valójában később az iskolában ismertették meg velem a spanyol néptánc színes kultúráját, és azt, hogy mennyire különbözik egymástól a két táncfaj. Felmérték még a jelentkezők kasztanyetta tudását, de improvizációs feladatokat is teljesítenünk kellett. Rostázás nem volt, egy huzamban hajtottuk végre a gyakorlatokat, majd a végén mondták meg, hogy ki került be, és ha igen, melyik évfolyamba.
- A képzési rendszer már csak ebből kifolyólag is differenciáltnak tűnik a magyarhoz képest.
- Valóban az, mert eltérően a Magyar Táncművészeti Főiskolán zajló klasszikus balett oktatástól a képzés hatéves, és akiről kiderül a felvételin, hogy az első évfolyamnál magasabb szinten van, annak lehetősége nyílik arra, hogy a harmadik vagy a negyedik évfolyamban kezdje meg a tanulmányait. Szerencsém volt, engem a harmadik évfolyamba vettek fel. Nagy öröm volt számomra, hiszen így kevesebb időt kellett külföldön, távol a családtól töltenem.
- Bár nem kezdted meg a tanulmányaidat, de korábban a Magyar Táncművészeti Főiskola néptánc szakára is felvettek. Milyen hasonlóságok fedezhetőek fel a flamenco és a néptánc között?
- A magyar néptáncban, hasonlóan a flamencóhoz, kiemelkedően nagy hangsúly helyeződik a ritmusra, egészen különleges ritmusok fedezhetőek fel mindkettőben. A lábtechnika szempontjából szintén sok hasonlóságot találunk, de párhuzamot tudunk vonni az énekek témája tekintetében is. A magyar néptáncok dalai egészen egyedülállóak, ha megnézzük a környező néptáncok népdalait, egyiknek sincs olyan mély mondanivalója, mint a magyarnak. Nagyban különböznek viszont a spanyol néptánc nótáitól és annak szövegeitől.
- Miben valósul meg a flamenco egyedisége?
- Andalúzia a kialakulási pontja, azon belül is Sevilla és a főbb városok, Jerez, Cádiz, Málaga, illetve Córdoba, Granada. Ez a térség az Indiából idevándorolt cigányok és eltérő nemzetiségű emberek találkozási pontja volt, akik a flamencót kommunikációs eszközként használták. Kezdetben csak ének formájában, majd szűk családi körben történő szólótánccal egészítették ki azt. A nyelvi különbségek áthidalására használták és ezzel fejezték ki a szerelmet, a bánatot, a fájdalmat, ebből fakad, hogy egyfajta szenvedély és keserűség jellemzi. Erősen hatott minderre az arab kultúra, amely a dalokba csempészett hajlításokban tükröződik leginkább. Kialakulásának időszaka összesen két-háromszáz évre datálható, és három szakaszra bontható. Az utolsó szakasza, a szűk körből, apró kávéházakból való kitörése és a világ nagyszínpadaira való kiszivárgása nagyon későn, az 1970-es években történt meg, mely fejlődés az új technikai eszköznek, a médiának köszönhetően nagyon intenzív volt. Mindezekből következik, hogy meghatározott szabályrendszere nem alakult ki, nincs kodifikálva, mint mondjuk a klasszikus balett. Nem rögzített, hogy hogyan kell pontosan végezni a mozdulatot, milyen szögben mozdítjuk a lábat. Sokkal szabadabb mozgásformát jelent. Abban rejlik sokszínűsége és kombinálhatósága, hogy akinek ez a műfaj igazán megtetszik, szinte teljesen a saját ízére formálhatja. Mindenki tud olyat találni benne, ami csak az övé. Bárki belecsempészhet valami plusz ízt. Másrészről az is érdekes, hogy ez okból ötvözhető más műfajokkal is, kialakulóban van egy új flamenco stílus, vannak tendenciák a modern kortárstánccal, de akár magyar néptánccal, hastánccal, argentin tangóval való kombinálására is. Egyre jobban jellemző, hogy az aktuális korra reagál, zeneileg is lehet ötvözni a poptól kezdve a jazz-en keresztül, akármivel, még indiai-kínai hangszerekkel is.
- Hogyan zajlik az oktatás az intézményen belül?
- Az iskolám egy százöt éves iskola, kezdetben itt sem volt flamenco szak az oktatás jellege korábban elég tanárspecifikus volt. Miután lezajlott egy rendszerváltozás, a flamenco önálló szakká alakult, de az egységes tanítási rendszere csak mostanra kezd kialakulni. Az enyém a negyedik évfolyam, amelyik a differenciáltabb oktatás után már egy intézményesített rendszerben tanulhat. A növendékek tanulmányaikat tizenkét évesen kezdik, képzésük első felében középiskolásként, másik felében pedig felsőoktatási intézményben hallgatóként. Délelőtt és délután is van oktatás, de nekünk az idősebb korosztálynak inkább délelőttre teszik a gyakorlati órákat. Ennek oka, hogy a legtöbb osztálytársam az ottani egyetemre jár, és az órarendjüket csak így tudják összeegyeztetni. A tanítási nap reggel kilenc órakor kezdődik és délután háromig tart. Fő szakmai tantárgyunkat, a flamencót heti húsz, huszonöt órában tanuljuk. Gyakori a műhelymunka, és a tánctechnikai órákon kívül koreográfiát is kell készítenünk. A rendszer célja, hogy a flamenco összes alapstílusával tisztában legyünk, teljesen megismerjük azok jellegzetességeit, annyira, hogy bármely stílusával improvizatívan is ki tudjunk állni a színpadra. A hagyományos órák mellett az egyes kellékek használatát is tanuljuk. Nehéz technikai tudást igényel tánc közben az úgynevezett „bata de cola", hosszú, nehéz uszályos szoknyával való bánásmód. Külön tanuljuk a legyező, a bot, a kasztanyetta, „manton", a nagykendő használatát is. Kiegészítésként hetente kétszer másfél óra klasszikus balettet, kortárstáncot és spanyol néptáncot is tanulunk. Utóbbin belül három féle stílust is: az úgynevezett „classico español"-t, stilizált flamenco táncot és a folklór néptáncot. Drámaoktatásban, arcjáték és beszédtechnikát érintő előadástechnikai oktatásban is részesülünk. Választott tantárgyként jógaórán veszek részt heti egy alkalommal. Ének- és gitárkíséret óráink szintén vannak, azonban ez nem kifejezetten énekoktatást, inkább elemzést, vizsgálatot jelent. Apró elemeire bontjuk a tanult éneket. Egy professzionális flamenco táncosnak nem csak a dalok szövegével kell tisztában lennie, hanem azzal is, hogy melyik stílust milyen hangnemben éneklik, milyen hajlításokat alkalmaznak, és tánc közben milyen jelzést kell adni énekes számára. Előnyt jelent, ha ismerjük a dalok történelmi hátterét is, kifejezési stílusát, hány versszaka van, és azok milyen hosszúságúak. Az énekhez tartozó gitárkísérettel ugyanilyen aprólékosan tisztában kell lennünk, hiszen a flamenco három főszereplő, a gitár, az ének és a tánc finom összjátéka. Sok minden múlik azon, hogy az egyes elemek között hogyan működik a kommunikáció. Vannak tánctörténeti és flamenco történeti óráink, az utolsó évben pedig heti egyszer anatómiát is tanulunk. A vizsgák rendszerében szintén nagy különbség figyelhető meg a kinti intézmény és a Magyar Táncművészeti Főiskola között. Trimeszterenként kell vizsgáznunk, és eltérően a magyar rendszertől nem vizsgabizottság, hanem egy szakmai tanár és az osztálytársak előtt. Nagyon hasonlít egy átlagos tanórához, de minden koreográfiáját egyenként kell előadnunk, élőzenés kísérettel, sminkben és spanyol konttyal úgy, mintha színpadi előadás lenne. A vizsgáztatás talán enyhébb a magyar rendszerhez képest, viszont Spanyolországban előbb elkezdik a színpadi szereplésre, jelenlétre való felkészítést. A mesterek nagy hangsúlyt fektetnek, hogy megfelelő szereppel bírjon a képzésben a tánc kifejező technikája is. Nem csupán a mozdulatok esztétikája és a szabályos tánctechnika a fontos, az improvizáció képességét is el kell sajátítanunk, ez is a vizsga anyagát képezi. Idén végzek a konzervatóriumban, az utolsó vizsgánk májusban lesz. Ezt megelőzően, az osztállyal közösen előadjuk Andalúzia minden egyes régiójának legjellemzőbb táncát bemutató darabunkat, a„Paseo Andaluz"-t, azaz Andalúziai sétát.
- Spanyolországban tanulmányaid mellett azon túl, hogy fellépsz, már oktatod is a műfajt.
- A balettalapokkal és a flamenco technikájával a táncművész és egyben kiemelkedő tudású pedagógus, édesanyám ismertetett meg. A táncot és annak oktatását is az anyatejjel szívtam magamba. Délelőttönként vannak a konzervatóriumi óráim, délután pedig a saját óráimat tartom. Tanítok flamencót külföldi és spanyol egyetemistáknak, korombelieknek és idősebbeknek egyaránt. Az ottani tanítási metódustól idegenkednek a külföldiek, de azt vettem észre, hogy én mivel mindkettőt ismerem, tudok az ő nyelvükön is beszélni, talán engem jobban értenek. Nagyon élvezem, hogy taníthatom is azt, amit ilyen intenzitással művészként művelek. Jóleső érzés, mikor egy-egy tanórám után pozitív visszajelzéseket kapok. Mindezért hatalmas köszönettel tartozom édesanyámnak. Nem csupán életem első mestereként tekintek rá, hanem mint művésztársra is. Folyamatosan vannak fellépései itthon saját társulatával, a FlamenCorazonArte Táncszínházzal. Legközelebb márciusban és áprilisban a flamencot népszerűsítő a Távoli tüzek fénye - Mi is az a Flamenco? című előadását mutatja be a Nemzeti Táncszínházban, melyet gyerekeknek is nyugodt szívvel ajánlunk.
- Merész felvetésnek tűnik, de nagy vágyad, hogy a flamenco önálló szakként beépüljön a magyar oktatási rendszerbe. Hogyan képzeled ennek gyakorlati megvalósítását?
- Sevillában a flamenco oktatása olyan természetességgel bír, mint ahogy nálunk általános iskolás tanítókat képeznek. Be kell látni, a hazai táncszakma eltérő oktatási szisztémát követ, érthető módon elég erősen szabálykövető. Mivel egészen kis koromtól kezdve ebben a műfajban élek, kijelenthetem, hogy tisztában vagyok az alapjaival mind gyakorlati, mind oktatási szinten, ezért úgy érzem akár én is tudnék írni egy egységes rendszert. Ezzel akár itthon a kevés óraszámú kurzusszerű oktatást felválthatná egy intézményesített képzés. Szükség lenne egy rétegre, aki a műfaj kutatását végzi el. Archív felvételeket visszanézve itthon is rekonstruálni kellene a műfajt. Ez a táncműfaj ebben is különleges, hogy a kísérőzene és ének elválaszthatatlan részét képezi. Varsóban egy fellépésen úgy alakult, hogy a kísérő gitáros és az énekes is más nemzetiségű volt. A próbákon nem tudtunk egymással közös nyelven beszélni, az előadás alatt viszont sikerült teljes összhangba kerülni, megéltem azt, ami a flamenco kialakulásakor annak eredeti célja volt: áthidalni a kommunikációs nehézségeket. Ez után az élmény után fogalmazódott meg bennem száz százalékosan, hogy egész életemben ezzel szeretnék foglalkozni. Magyarországon még nagy probléma az is, hogy nagyon kevés gitáros van, aki ezzel a műfajjal odaadóan foglalkozik, énekesből pedig még kevesebb. Előnyös lenne ezért egy egységes gitár- és énekkurzus is a tánc mellé. A kinti népművészeti biennálék, amelyek hatalmas turistacsalogató események, azok Magyarországon is bevezethetőek lehetnének. Nem kifejezetten a flamencóra gondolok persze, hanem a magyar népi tánckultúrára. A néptáncot, a népdalokat kávéházakba, utcára helyezve kötetlenül népszerűsíteni a saját kultúránkat, ahogy ők is teszik. A két műfajt együtt szemlélve a szenvedélyességük, borongós szerelmi témáik, erős ritmusosságuk okán teljesen el tudom képzelni, hogy a magyaroktól a flamenco sem áll távol, Magyarországon történő meghonosítását nem tartom elképzelhetetlennek. Még mindig ismeretlen, ingoványos műfaj, az alapvető gond tehát, hogy nem is tudják a magyarok, igazán, hogy mit is szerethetnének.