Tánc

Pozícióváltások

2009.03.28. 00:00
Ajánlom
Kozmér Alexandra nyolcévnyi kényszerpihenő és műfaji kalandozás után másfél éve talált vissza a klasszikus balett legnagyobb magyar színpadára. Miközben pályája állomásairól faggatom, közvetlen természete nem gátolja abban, hogy a kávézó asztala mellől felugorva passer-helyzetben magyarázzon. Életkedve sugárzó, pedig göröngyös volt a sikerhez vezető út.

Kozmér Alexandra (foto: Mezey Béla)

Fidelio Est: A legtöbb kislány álma, hogy balerina lehessen. Nálad hogyan kezdődött ez a történet?

Kozmér Alexandra: Csípőficammal születtem. A lábamat kilencven fokos szögben kellett rögzíteni csecsemőként, és ez a lábfejem teljes kiforgatását eredményezte. Így aztán ’grand pliében’ álltam fel a kiságyban. A kezdeti ortopédiai probléma miatt sok mozgást javasoltak, ezért kezdtem el úszni és szertornázni. A szertornaedzések alatt figyeltek fel a baletthez való adottságaimra, és anyukám elvitt a Balettintézetbe felvételizni.

FE: Nem jelentett problémát a rendellenesség a felvételin vagy később?

KA: Nem tüntettük fel a papíron a csípőficamot, és a felvételiztetők nem vették észre, sőt! A lábfej-kiforgatottság előnyt jelentett. Fizikai problémák, fájdalmak később sem adódtak a pályám során emiatt, de anyukámmal kötöttünk egy egyezséget: amíg táncolok, nem árulja el, melyik lábammal volt baj, mert akkor bizonyára pszichésen is bebeszélnék nem létező érzéseket, fájdalmakat.

FE: Klasszikus balerinaként végeztél, és már a főiskola utolsó évében az Opera színpadán állhattál. Később feltűntél kortárs előadásokban, aztán hosszabb ideig szem elől tévesztettünk.

KA: Hosszabb külföldi tartózkodás után súlyproblémákkal küszködve érkeztem haza, ezért „kiszorultam” az Opera színpadáról, de a másfél évvel ezelőtti visszatérésem óta olyan szerepeket táncolhattam el, amelyek régi álmaim voltak. A hattyúk tava, az Anna Karenina nagyon sokat jelentett számomra, a Giselle-t pedig májusban táncolhatom el Athénban állandó partneremmel, Oláh Zoltánnal. A kortárs tánc szabadsága mindig vonzott. Élvezetes volt a munka Kun Attilával, Ladányi Andreával, Horváth Csabával. Attilával, illetve Nemes Zsófiával, aki az ő helyét veszi át a PRevolution Company társulatban, most is dolgozom, de valahol mégis a klasszikus balett áll hozzám igazán közel.

FE: Mit jelent a kortárs számodra, ha ilyen fontos a klasszika?

KA: Ha táncolok, számomra csak „a tánc” létezik, és egyikről sem szeretnék lemondani. A kortársban azért próbáltam ki magam, mert érdekelt, mire vagyok még képes, mit tud a testem a megtanult mozgásformák mellett. De a saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen nehéz napról napra, rendszertelenül élni, nélkülözni, mert ez a műfaj szenved az elismertség és támogatás hiányától.

FE: Vendégszerepeltél és tanultál Mexikóban, Finnországban, Spanyolországban, az Észak-Karolinai Táncakadémián. Mi tartott vissza attól, hogy kint maradj valamelyik nálunk jobb körülményeket biztosító országban?

KA: A honvágy. Amerikát azért kellett megnéznem, hogy tudjam, hol és hogyan nem szeretnék élni. Spanyolországban viszont szakmailag nem voltam megelégedve a társulattal, ahol dolgoztam. A koreográfus Victor Ullate a világ legjobb táncosait gyűjtötte össze, de nem tudta kihasználni a koreográfiákban a kvalitásokat, és szervezetlenül folytak a próbák is.

FE: Az Opera új bemutatójában, a Balanchine-estben láthatunk, melyet amerikai mesterek tanítottak be.

KA: Igen. Professzionális és jó hangulatú próbafolyamaton vagyunk túl. Ráadásul technikailag izgalmasak számomra a Balanchine-koreográfiák a sok off-balance helyzet miatt. Persze épp ez adja a nehézségét is; leginkább úgy tudnám magyarázni, hogy a táncosnak nem kell mindig a spicc-cipő tetejére felállni, és ez meglehetősen instabil pozíciókat hozhat létre, könnyen meg is csúszhatunk.

FE: Két különböző karakterű női alakot jelenítesz meg a Szerenádban és a Who cares?-ben: az egyik drámaibb, a másik játékosabb jellem. Civilben melyik vagy inkább?

KA: Nem tudom a jelmez levételével a szerepet is az öltözőben hagyni, ezért a kedvem is mindig az alakított karakter által befolyásoltan alakul, például a Bajadér megformálásakor kicsit sötétebben láttam a saját életemet is. A két koreográfia közül inkább a humorosabb, lazább, ám technikailag nehezebb Who cares? áll közelebb hozzám.

FE: És most milyennek érzed a pályád és a civil életed alakulását?

KA: Most egyensúlyban vagyok, a szakmailag és a magánéletemben is. Úgy érzem, hogy ezen most már csak egy gyermek érkezése változtathat, mert akkor eltolódnak a hangsúlyok egy nő életében.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

A kultúra megfizethetetlen?!

A kulturális szféra szereplői évek óta komoly anyagi gondokkal küzdenek, a járványhelyzet, valamint a gazdasági változások pedig újabb kihívások elé állítják az intézmények vezetőit. Legutóbb a kata módosítása, valamint a rezsicsökkentés átalakítása késztette stratégiai változásokra a művészeket. Megkerestünk néhány színházat, hogy mondják el, hogyan érinti őket a jelenlegi helyzet.
Vizuál

Ország Lili elfeledett tévéfelvétele – Különleges felfedezéssel zárult a Fidelio kutatása

Mostanáig senki nem tudott annak a negyvenöt évvel ezelőtt készült televíziós riportnak a létezéséről, ami a Fidelio kutatásának köszönhetően került elő Ország Liliről. A hosszas kutatómunka eredményeként meglelt felvételt a művész születésének évfordulója alkalmából tárjuk a nyilvánosság elé.
Zenés színház

Az Eiffel Műhelyház valamennyi előadását törli az OPERA

A Magyar Állami Operaházat érintő forrásmegvonás miatt az intézmény levélben tudatta, hogy a gyermekprogramok kivételével nem tartja meg az Eiffel Műhelyházba tervezett előadásait. A CIKK FRISSÜLT.
Színház

„A színházban történetekre van szükségünk” – interjú Béres Lászlóval

Béres László a Karády zárkája után újra a Gyulai Várszínházzal dolgozik, ezúttal egy orosz szerzőhöz, Csehovhoz nyúlva. A rendezővel az augusztus 9-én látható előadásról, a drámaíróhoz fűződő viszonyáról, valamint a román színházi hagyományokról is beszélgettünk.
Zenés színház

„Magamból építkezve bújok az adott karakter bőrébe” – interjú Laki Péterrel

Laki Péter mozgalmas időszakot tudhat maga mögött. A Budapesti Operettszínház évadát záró két jubileumi gála mellett a tízéves évfordulóját ünneplő Budavári Palotakoncerten is láthatta őt a közönség, ráadásul a következő évadban egy új szerepkörben is bemutatkozik. Az elmúlt időszakról, műfaji határátlépésekről, valamint az új szakmai kihívásokról beszélgettünk.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Tánc hír

Erdély legnagyobb kulturális fesztiválján lép fel a Székesfehérvári Balett Színház

A társulat meghívást kapott a 13. Kolozsvári Magyar Napokra, előadásuk, a Fantomfájdalom augusztus 16-án lesz látható.
Tánc galéria

Balett-táncosok a 20. századi Magyarország utcáin – GALÉRIA

A balett a 16. század óta rendkívül népszerű színpadi forma, amely folyamatosan elvarázsolja a közönséget: a légies, kecses mozgás mindig csodálat övezte.
Tánc ajánló

Bartók parasztdalai táncban és jazzben elmesélve

Feledi János táncművész és Oláh Dezső jazz-zongorista együttműködése nem újkeletű, immár a harmadik közös munkájukra készülnek a Nemzeti Táncszínház szabadtéri fesztiválján, a TáncParkon. A július 22-én bemutatásra kerülő Esszencia című jazz táncesten közreműködik a Nemzeti Színház színművésze, Szűcs Nelli is.
Tánc ajánló

Carmina Burana a Maribori Balett előadásában a Margitszigeten

A Carmina Burana július 1-jén kerül színpadra a Margitszigeten. Tüzes, letisztult, lélegzetelállító. Két kultikus darab modern feldolgozásával indul az idei szezon második hónapja a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a Maribori Szlovén Nemzeti Színház Balettegyüttesének előadásában.
Tánc interjú

„Jelentősége van az időnek” – interjú Barta Dórával

Miközben a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban sikerrel mutatták be a Bánk bán-rendezését, Barta Dóra márciusban átvehette a Seregi László-díjat. A kitüntetésről, a tánc és az opera kapcsolatáról, valamint a fiatal táncosgeneráció lehetőségeiről is beszélgettünk.