Enrico Morelli harmadik alkalommal készít táncjátékot a Szegedi Kortárs Balett számára a Nemzeti Táncszínház szervezésében. Előző két alkotása, a Moderato cantabile és a Menyegző- után most az egyik legmegindítóbb szerelmi történetet, Orfeusz és Eurüdiké meséjét viszi színpadra. Orfeusz a mítoszi dalnok, aki bármely teremtményt elvarázsol művészetének erejével, énekével szembenéz az alvilággal, élettel tölti meg azt. Mindezt azért teszi, hogy visszavigye a földi világra szerelmét, Euridikét.
„A történet utazás az ismeretlenbe, az érzelmek és félelmek soha nem tapasztalt mélységeibe.
Amikor Orfeusz és Euridiké különválnak, nem Euridiké vág neki igazán az útnak, aki elindul a holtak világába, hanem Orfeusz, aki egyébként az élők között folytatja mindennapjait. Orfeuszra vár az utazás lelkében és fizikai valójában egyaránt.
Ő az, akinek meg kell változtatnia életformáját, érzelmi rezdüléseit. Ha megszokásai között élne tovább, nem találná helyét az imádott nő nélkül. Meg kell változtatnia magában a szerelem érzését, amely a már halott Euridikéhez fűzi” - így értelmezi a történetet Enrico Morelli.
Orfeusz és Euridiké szerelmének fájdalmas és tragikus története Enrico Morelli koreográfiájában kézzelfoghatóvá teszi azt a szenvedélyt, amelyet a két szerelmes a túlvilágon való találkozás pillanatában kénytelen az istenek akaratából megfékezni. A mű érdekes példája a modernitás és a klasszicizmus, valamint a realizmus és az idealizmus harmonikus egymás mellett élésének. A táncosok teste a mítosz tragédiáját a gyász metaforájává értelmezi át, így a tánc végigvezeti a főhőst egy pszichoanalitikus utazáson, hogy legyőzze az elviselhetetlen veszteség miatti fájdalmat.
hírlevél
