Tánc

Régi adósságot törlesztünk

2014.12.06. 07:04
Ajánlom
November 16-án mutatta be a Magyar Állami Népi Együttes legújabb koreográfiáját, mely a Megidézett Kárpátalja - Hágókon innen és túl címet viseli. A bemutató kapcsán Mihályi Gábor művészeti vezetővel többek között arról beszélgettünk, milyen űrt próbál betölteni ez az előadás a magyar néptánc-koreográfiák sorában. INTERJÚ

- Némi halasztás után, de végül eljutottak Kárpátaljára, hogy tánc- és zenei anyagot gyűjtsenek a novemberi premierjükhöz. Tették ezt azért, mert itthon nem találtak elegendő archív anyagot. Mennyire volt sikeres a gyűjtőút?

- Nagyon, de nemcsak a gyűjtés volt a lényeg, hanem az új zenék és lépéskombinációk, stílusok megtalálása. Amikor ugyanis az ember egy városban él, akkor azt érzi, nehéz hitelesen megszólalni. Most, még az utolsó órákban volt lehetőség arra, hogy elmenjünk az adott tájegységre, megérezzük az adott világot, leüljünk egy asztalhoz, igyunk egy pálinkát, megmerítkezzünk. Ezekkel az érzésekkel feltöltődve talán hitelesebben tudunk a színpadon is helytállni.

Odakint temérdek inspirációt kaptam. Megrázó volt a técsői zenekar harmonikásának házában lenni. Olyan bensőséges pillanatok születtek ott, amelyeket átemeltem az előadásba is. Nagyon érdekes volt, amikor egy görögkeleti fatemplomot néztünk meg, és kijőve egyszer csak föltámadt a szél, elkezdtek zizegni az ágak, hullani a levelek. Mintha még a templom is megreccsent volna. Mindig is azt akartam, hogy a szélnek legyen jelentősége egy darabomban: a szélnek, amely emlékeket hoz és visz, elsodor bennünket, megtisztít, vihart kavar, amely feldúlja a hétköznapjainkat, megidéz.

A szél meg is jelenik az előadásban. A műsort a hagyományok, a tradíciók köré építettem, a szél, a színen újra és újra megjelenő női alak pedig egy másik dramaturgiai szál. A legfontosabb a tánc és a zene, amely képes új helyzeteket teremteni, asszociatív módon mesélni a hagyományról, az emlékezés fontosságáról.

- Korábban már említette, hogy a társulat részéről ez egy nagy adósság, hiszen a jelentősebb tájegységeket már feltérképezték, Kárpátaljára viszont még nem jutottak el.

- Nem csak az én személyes adósságom ez. A magyar néptáncművészek és koreográfusok valahogy nem szenteltek elég figyelmet Kárpátaljának. Azt remélem, hogy ez a műsor kaput nyit az alkotók számára, hogy rápillantsanak, s ugyanolyan fontosnak tekintsék ennek a régiónak a táncait is, mint az erdélyi vagy a felvidéki folklórt. Ugyanakkor az is igaz, hogy bármilyen barátságban voltunk is a „nagy szovjet birodalommal", ez a határ a legjobban lezártak közé tartozott, ezért a korai gyűjtések nem indultak meg. Természetesen az itt is látszik, hogy egy közösség társadalmi-szociológiai fejlődése, urbanizációja miatt kezdi elveszteni a hagyományait. Azzal kellett szembesülnünk, hogy miközben a zene még nagyon erősen él, a tánc a magyaroknál már jelentősen megkopott. A néhány évvel ezelőtt készült filmeken látszik, hogy már senki nem áll fel táncolni. Korábban néhány idős asszony még lépegetett, de mivel férjeik már meghaltak, más partnerekkel már nem mozognak. A ruszinoknál és a románoknál ugyanakkor még kiválóan táncoló párokat tudtunk filmre venni.

- Ez befolyásolta a készülő mű szerkezetét?

- Nem, hiszen nem a jelen romlott állapotát kívántuk konzerválni, hanem a szándék az volt, hogy magyar szemszögből tekintsünk más nemzetek táncaira is. Talán nem tűnik sovinizmusnak, hogy erős magyar hangsúlyokat tettem az előadásba. Ugyanakkor hasonló erővel kívántam megjeleníteni a román, a ruszin táncokat és megidézünk zsidó hangszeres zenét is, mert ez így egy egységes kultúra. A románok erdélyi tánca ugyanúgy előfordul a mi táncainkban is.

Az előadás zeneszerzője Pál István Szalonna, zenei szerkesztője az édesapja, Pál Lajos. Felkerestük Vidnyánszky Attilát, hiszen ő is kárpátaljai születésű, és ezt a műsort rendhagyó módon a Nemzeti Színházban mutattuk be novemberben. Ez egyfajta üzenet a körülöttünk lévő országok hasonló együtteseinek: közös ez a kultúra, ne féljetek tőlünk. Vigyétek ti is a mi magyar kultúránkat, még ha kisebbségben élő is, Bukarestbe, Pozsonyba. Hiszen egy ez a Kárpát-medence, még ha a határok el is szakítanak bizonyos nemzetrészeket egymástól.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Vizuál

Makulátlan pálya - a színész, akinek minden filmjét Oscarra jelölték

Marlon Brando? Daniel Day-Lewis? Esetleg Jack Nicholson? Valószínűleg ők ugranak be először, ha minden idők legjobb színészére gondolunk. Pedig a legtökéletesebb filmográfiája valószínűleg John Cazale-nak volt - ehhez azonban sajnos korai halála is hozzájárult.
Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Vizuál

Száz év magyar plakátjai a Magyar Nemzeti Múzeumban

Sör és vetőmag plakátok, színházi és politikai hirdetések is megtalálhatóak a Tolongó idők című időszaki kiállításon.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc győri balett

Győrben bepótolhatja az elszalasztott tánceseményeket

14. alkalommal rendezik meg a Magyar Táncfesztivált és negyedszer a gyermek táncfesztivált Győrben mától egészen vasárnapig.
Tánc balett

40 évesen Júliát táncolni? Nem lehetetlen!

Kenneth MacMillan Rómeó és Júlia-koreográfiájának címszerepében debütál New Yorkban a 40 éves ragyogó szépség, Stella Abrera.
Tánc videó

Szergej Polunyinnak az őrület is jól áll, de még mennyire

A szupersztár balett-táncost ezúttal egy ikonikus brit divatfotós, filmkészítő Rankin kérte fel közös munkára, amiből egy igen erős anyag született.
Tánc simkó beatrix

A Simkó-Grecsó páros hozta el a Tánc Fesztiválja fődíját

A Frenák Pál Társulat és a Pécsi Balett is két-két díjat kapott a veszprémi tánctalálkozó után – írta meg a szinhaz.hu.
Tánc balett

Miért ábrázolják ügyefogyottaknak az ázsiaiakat a balettben?

Egy Amerikában élő filipino táncos éles hangú véleménycikket jelentetett meg, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy a klasszikus és modern balettdarabokban az ázsiai figurák rendre sematikus, sokszor nevetséges karakterekként tűnnek fel.