Ahogyan az előzőből áthaladunk az utóbbiba, az az anyag, ami a természeti térbeli létből származik, átalakul. Speciális zenei háttérrel kísérve, ez a megváltozott táncanyag az előadás új idő- és térperspektíváját nyitja meg.

A koreográfus az alábbi kérdésekre keresi a választ az előadás során: Az első, természeti tér csupán olyan hely, ahonnan az inspirációnkat merítjük egy másik, mesterséges térhez? Lehetséges egy teret egy másik térré fordítani? Megváltozhat-e egy tér csupán az által, hogy megváltoztatjuk a rá irányuló figyelmünket? Lehetséges egy harmadik, képzeletbeli tér létrehozása a fizikai memóriánk reaktiválásával? Amit látunk, az ténylegesen az, ahogy látjuk?

Milevoj az előadás belső tapasztalatairól: "Hiszem, hogy a test, mint a természet, ha egy olyan térben találja magát, amit ritkán használnak alkotóanyagként, akkor a szokásos alkotóeszközöknek a hiányával kell szembenéznie. Ebben a helyzetben, a körülmények, melyek között az előadás készül, megváltoznak az alkotás befogadásával együtt. Két tapasztalat összehasonlítása érdekelt: hogyan figyelhető meg az ember személyes természet-percepciója a koreográfián keresztül, és hogyan lehet bánni a természetessel az előadás közben."