Orfeusz és Euridiké, Daphnis és Chloé, Trisztán és Izolda, Tancred és Clorinda, Rómeó és Júlia - és még sorolhatnánk a világirodalom nagy szerelmespárjait. És persze a zenetörténet nagy szerelmesei is ők, hiszen sorsuk olyan mestereket ihletett meg, mint Monteverdi, Wagner, Liszt, Csajkovszkij, Gounod, Berlioz, Debussy... Harc egymásért és egymás ellen - ez a szerelem. Mi tehát a boldogság? Elérhetetlen? Csak pillanatokra létezik? Ezekért a pillanatokért folyik ez a harc egymásért és egymás ellen?
"Azért szerepel a címben Rómeó is és Júlia is többes számban, hogy jelezzem: senki ne Shakespeare-adaptációra számítson. Azt jelzem ezzel: nem egy szerelmespárról lesz szó. A Rómeó és Júlia szókapcsolat ürügy, mézesmadzag. Csomagolás. Ez a drámacímre utalás azonban egyvalamit biztosan mond: a szerelemről fogunk szólni. És ha már Shakespeare az ürügy, azzal azt is mondjuk: nem beteljesült és harmonikus szerelmi történeteket kívánunk elmesélni. Hanem...
Arról szeretnék szólni, mit gondolok én a férfi-nő kapcsolatról. A szerelem bensőségességéről. A 21. századi, áttekinthetetlen kommunikációs katyvaszban akarom megvizsgálni, hová-mivé fejlődhet a fiatalok szerelme. Aligha hiszem, hogy olyan szép és magasztos véget érhetne, mint Shakespeare drámájában. Ma a romantikus, hősies, mindent magával ragadó szerelem, a csalódás, a kudarcok pályáján inkább a megúszásra játszunk. Ha beteljesül a szerelem, akkor is, ha kiüresedik és véget ér, akkor is. Valóban ilyen? És ha ilyen, akkor milyen is a szerelem ma?" (Krámer György koreográfus)
2010. április 15. 19:00 - Miskolci Nemzeti Színház - Játékszín
Rómeók és Júliák
Júliák: Balogh Borcsa, Handa Dalma,Szalay Olimpia, Varga Renáta
Rómeók: Fűzi Attila, Gál Lóránt, Krámer György, Lukács Ádám, Muersan Aurel
Díszlet-jelmez: Zeke Edit
Zenei montázs: Fandl Ferenc
Koreográfus-rendező: Krámer György
hírlevél
