Rondó - A diótörő résztvevői válaszolnak

Keveházi Krisztina (magántáncosnő)

Nagyon kellemes visszagondolnom gyerekkorom Operaházban eltöltött karácsonyára, hiszen ez az ünnep a mai napig kíséri életemet. Számomra úgy kapcsolódott egymásba a Diótörő balettelőadás, az Operaház gyönyörű környezete és az otthon állított karácsonyfa családi ünnepe, mint az álom és a valóság. Édesapám, Keveházi Gábor és édesanyám, Bán Teodóra minden év karácsonyán táncoltak az Operaházban, és én majd minden előadást végignézhettem. Emlékszem, újra és újra nagy izgalommal néztem a balett első felvonásában a sok-sok gyereket, akik karácsonyt ünnepelni vendégségbe érkeznek, és ahol számos meglepetésben, izgalomban van részük. Sokáig azt hittem, a Diótörő című balett a karácsonyi ünnep hivatalos része. Később jöttem rá, hogy szüleimnek ez a munkája, foglalkozása, az Operaház a munkahelyük. Aztán még később tisztázódott csak bennem, hogy a balett-szakmán kívül más foglalkozás is létezik a földön. Ám mire mindezekre ráeszméltem, már azon vettem magam észre, hogy én is ott állok a színpadon a sok-sok gyerek között. Én is táncolok. Azt hiszem, komoly trauma volt számomra, amikor felébredtem az álomból. Emlékszem erre a pillanatra: a színpadon álltam és láttam a sok-sok csillogó szemű gyereket a nézőtéren. Ez már nem játék, gondoltam, ez már a valóság. Innen kezdtem komolyan gondolni, hogy a mese, az álom az élet legfontosabb része. Hol kapjuk, hol adjuk, hol megteremtjük, hol részesei vagyunk az illúziónak. Adni minden esetben a legnagyobb öröm a világon, amellyel gyerekek és felnőttek életét, a hétköznapokat ünnepé varázsolhatjuk. Szinte minden lehetséges szerepet eltáncoltam a balettben, és természetesen ki is nőttem belőlük. Balettiskolásként voltam Lujza, kisegér, Pas de trois. Aztán hamar belenőttem felnőtt szerepekbe. Mint operaházi tag, már több éve a Keleti tánc szólótáncosnőjét és női főszerepét táncolom a balettban, a Marikából lett Máriát. Ma is minden Diótörő-előadás ünnep számomra, mert csodálatos örömet szerezni minden gyereknek, és mert ma már az én kislányom is ott ül a sok csillogó szemű gyerek között a nézőtéren.

Rujsz Edit (címzetes magántáncosnő, balettmester)

A Diótörő a gyerekek első és egyben igen meghatározó színházi és balett élménye. Ebben a darabban az összetett művészettel ismerkedhetnek meg, hiszen jelen van a zene, a tánc, a színpad. Számomra is jelentős élmény volt először látni ezt a balettet, mert ekkor született meg bennem a vágy, hogy színpadra álljak és eltáncoljam a Diótörő különböző szerepeit. Ezek a gondolatok talán a nézőtéren ülő gyerekek fejében is megjelennek, és egyszer talán ők is a színpadon táncolnak majd. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek egy igazi ünnepet lássanak óriási karácsonyfával, sok-sok játékkal, babákkal, érdekes szereplőkkel. Ezek a tárgyak nagyon közel állnak a gyermeki világhoz, és segítenek abban, hogy átéljék karácsony ünnepét. A táncosoknak azért is nagyon fontos ez a mű, mert kicsi kortól kezdve végig tudják táncolni a darab összes szerepét: először az egereket, aztán a katonákat, később a nagyobb szerepeket is. Magam is végigjártam ezt az utat, ez a mű végigkíséri az életemet. A jelenlegi feladatban az a szép, hogy bár nem én táncolok, de megpróbálom átadni a tapasztalataimat a kollégáimnak. Nagyon várom már a próbákat is, mert azt remélem, hogy a munka minden pillanata öröm lesz. Számos interpretációja létezik ennek a balettnek, de a budapesti produkció igazán a gyerekekre van szabva, a gyerekekért van. A koreográfia nem változik, és ez azért csodálatos, mert így évtizedeken át minden gyerek ugyanazokkal az élményekkel gazdagodhat. Ez a mű örök érték, és a decemberi várakozás része: nem képzelhető el karácsony Diótörő nélkül.

Csányi Valéria (vezénylő korrepetitor, karmester)

Az emberek számára a karácsony, a mese, a csodák megértése, megtapasztalása mindig nagy élmény. Egy felnőtt ember is mélyen magában hordozza a mesevilág iránti vágyát, érzékenységét. Kisgyermekkorban természetes, ha az érzékelhető valóság a mesevilág tükrén át jut el hozzánk, később az élet valósága elnémítja ezt a természetes kívánságot. Megismerjük az életet a maga sok rettenetével, kegyetlenségével, fájdalmával. Tudat alatt azonban mindenki vágyakozik egy kicsit gyermeknek maradni, és átélni a megmagyarázhatatlan, ismeretlen csodák világát. Egy olyan mese, mint a Diótörő, átengedi ezt az élményt minden korosztály számára. Életünk csupa várakozás; tervezünk és várunk. Mire megvalósul egy álmunk, már ott a következő kihívás, aminek meg akarunk felelni. A karácsony is várakozás, minden évben elgondolkodtat. 364 napig rohanunk, de van egy nap, amire 364 napig vágyunk, és ez a karácsony szent estéje. Ez az este nemcsak a gyerekek számára lehet kivételes ünnep: mindenki átéli a lelke mélyén a csodát, az összetartozás élményét. Az álmok valóra válnak E. T. A. Hoffmann meséjében. Csajkovszkij zenéje évről-évre zsenialitásával, belső tartalmával, a misztikum zenében való megfogalmazásával, a színpad gyönyörű, festői díszleteivel, jelmezeivel megragadja minden néző lelkét. Ezek a csodák balettelőadásban színpadra állítva még ünnepibbé varázsolják karácsonyunk szent ünnepét.