Tánc

Rondó - A próba című rockbalett alkotói, szereplői válaszolnak

2005.11.14. 00:00
Ajánlom
Rovatunkban ezúttal A próba című rockbalett újbóli bemutatása kapcsán kérdeztük a darab három alkotóját, illetve szereplőjét arról: az 1982-es bemutató óta megváltozott társadalmi-politikai környezet miatt módosult-e az előadás jellege, illetve jelentése?

Szakály György (az 1982-es előadásban Júdás megformálója, a mostaniban az Üldözők főnöke)

Egy színházi mű értéke nagyon jól lemérhető azon, hogy mondanivalója, problémafelvetése mennyire időtálló. Azt kell mondjam, hogy „A próba” című rockbalett ma még aktuálisabb, mint bemutatása évében. Akkoriban még hajlamosak voltunk azt hinni, hogy a kirekesztés, a másik ember politikai vagy vallási meggyőződése miatti üldöztetése csak valami távoli, egzotikus ország mindennapjaihoz tartozhat, miközben tudtuk, hogy nálunk sem zajlik minden úgy, ahogy szerettük volna látni. Ma már kicsit szomorúan figyelem, hogy az intolerancia, a kirekesztés, a másik ember egyéni gondolatainak elutasítása mennyi tragédiát gerjeszt a világban, így most már nálunk is. Szeretném hinni, hogy a magunk művészi eszközeivel képesek vagyunk felébreszteni a közönség figyelmét, hogy egymás elfogadása, a mások iránti tisztelet még a megoldhatatlannak tűnő helyzeteken is átsegítheti a közösségeket.

Keveházi Gábor (az 1982-es előadásban Júdás megformálója, jelenleg az Operaház balett-együttesének vezetője)

A próba a terrorról és az erőszakról szól, arról, hogy hogyan rombolják le ezek értékeinket, és veszik el tőlünk mindazt, ami a legértékesebb. A terror témája sajnos nemhogy vesztett volna aktualitásából az elmúlt húsz év alatt, hanem pontosan ellenkezőleg: jobban körülvesz minket, mint valaha. Talán nem annyira közvetlen, nem érezzük annyira húsbavágóan, de a terror és az erőszak ugyanúgy jelen vannak, betolakszanak a mindennapjainkba, mint az 1982-es bemutató idején. A próba nem csak azért fontos darab, mert a témája ennyire időtálló, hanem azért is, mert képes ráirányítani a figyelmünket az életünk olyan részeire is, amelyeket hajlamosak vagyunk már-már természetesnek felfogni. Félek, hogy a gyermekeim és az ő gyermekeik úgy fognak felnőni, hogy azt hiszik, az erőszak, az üldözöttség, az intolerancia az élet velejárói, amelyeket el kell fogadnunk, hiszen ezt látják, hallják, érzik minden nap. Szükség van arra, hogy létezzenek A próbához hasonló művek, amelyek számukra is megmutatják, hogy nem kell mindezt így elfogadni, és igenis léteznek olyan értékek, érzések, mint a szeretet, az elfogadás és a tisztelet, amelyekkel száműzhető a terror.

Fodor Antal (a balett rendezője és koreográfusa)

A körülöttünk lévő világ megváltozott, de mi, emberek semmit sem változunk belül. A külső máz lekopik vagy átfestődik. Belső lényegünk marad. Üldözők és üldözöttek vagyunk. Gyilkosok. Megfeszítünk és megfeszíttetünk. Képesek vagyunk üldözni embertársainkat vallásuk, bőrük színe vagy akár politikai nézeteik miatt. Üldözzük haszonlesésből, szerzési vágyból. Folyik a verseny, a küzdelem a pénzért, a hatalomért kicsiben és nagyban egyaránt. A versenyben győztesek és vesztesek vannak. A vesztesek pedig elhullanak, vagy kiirtják őket. A győztes megszerzi a másik ember állását, pozícióját, asszonyát, pénzét, hatalmát. Népirtások és hétköznapi gyilkosságok. Vannak-e olyanok, akik képesek a vesztesek, az üldözöttek mellé állni? Kiállni értük, értünk, önmagukért? Mert meg vagyon írva, hogy a győztesekből lesznek a vesztesek, csak ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni. Mindaddig, amíg győztesek vagyunk. De hiszen emberek vagyunk. Esendők. Üldözők és üldözöttek. Győztesek és vesztesek. Ezt mindig, újra és újra el kell mondani. Azért, hogy amikor győztesek vagyunk, akkor is legyen erőnk és bátorságunk kiállni a vesztesekért, az üldözöttekért. És nem csak azért, mert tudva tudjuk, hogy mi is lehetünk vesztesek. Nem volt okom változtatni a darab gondolati tartalmán. Ugyanúgy aktuális, mint volt huszonhárom vagy hatvan évvel ezelőtt. A „mázon” változtattam. Kicsit lekapartam, kicsit átfestettem. A hatalom és az erőszak szimbólumait próbáltam közelebb hozni, felismerhetőbbé tenni mindazok számára, akik huszonhárom éve még nem is éltek. A darab fogadtatásából arra következtetek, ez sikerült. Minden, viszonylag elfogadható műalkotás többrétegű. Remélem, ez is az. Most a darab egy számomra nagyon fontos rétegét, üzenetét emeltem ki. De remélem, a mű nem csak erről szól. Azt is remélem, hogy akit a darab megérint, azt hozzásegíti ahhoz, hogy majd egyszer, a próbatételnél, amikor választania kell, tudatosan vagy tudattalanul, de helyesen döntsön.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Plácido Domingo fia végigfényképezte a Virtuózok koncertjét – íme a fotók!

„Istenem! Annyi érzelem van bennem a Virtuózokkal kapcsolatban!” – mondta a koncert után José Plácido Domingo, a világhírű tenor fia.
Klasszikus

Átkelni az Urálon Berezovszkijjal

Egyszerre különleges, és első pillantásra kissé rendhagyó összeállítással készült Borisz Berezovszkij A Zongora című sorozatban rendezett idei koncertjére, melyet a Zeneakadémia Nagytermében adott november 9-én.
Klasszikus

Ezt hallani kell: Rahmanyinov Chopint játszik

Az orosz zeneszerző, aki negyvenöt éves korában határozta el, hogy zongoraművész lesz, egy 1919-es felvételen Chopin Asz-dúr keringőjét játssza. Lélegzetelállító!
Vizuál

Virtuálisan beléphet Monet kertjébe, a vízililiomok közé

Claude Monet az 1918. november 11-i fegyverletétel másnapján ajándékozta Franciaországnak a Vízililiomok című óriási képeket, így akart "részt venni a győzelemben". A párizsi Orangerie Múzeumban őrzött művekbe szerdától gyakorlatilag besétálhat a látogató.
Klasszikus

Klasszikus zenei minikoncertek nyolc budapesti szórakozóhelyen

Szombaton késő délutántól éjfélig A zene éjszakája - csak klasszikusan címmel ünneplik Pest, Buda és Óbuda egyesülését.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc videó

Lélegzetelállító klippel tér vissza a Polunyin-Hozier páros

Az ukrán balettművész öt évvel ezelőtt az ír zenész Take Me To Church című zenéjére készült David LaChapelle-videoklipben robbant be a köztudatba. Most ismét összeálltak egy remekműre.
Tánc ajánló

Mozdulatművészeti sorozat indult a Műcsarnokban

A Rejtett történetek című kiállításához kapcsolódóan a budapesti Műcsarnok átfogó mozdulatművészeti programsorozat indított keddenként.
Tánc magazin

Történelmi pillanat: piacra dobták az első pár barna spicc-cipőt

Szimbolikus jelentőségű, hogy a táncos test meghosszabbítását jelképező spicc cipők immár barna színben is kaphatók, vagyis az afroamerikai táncosoknak nem kell többé színezniük a fehér, rózsaszín, vagy „testszínű” lábbeliket.
Tánc ajánló

Spanyol vendégkoreogárfus darabja debütál a Győri Balettnél

Sötét, csönd címmel mutatja be a társulat november 10-én Győrben, november 21-én pedig a Müpában a spanyol Angel Rodrígez kétfelvonásos balettjét az első világháború végének 100. évfordulója alkalmából.
Tánc interjú

Földön és pokolban - Interjú Feledi Jánossal

Feledi János élőzenés Orfeusz balettje hangos sikert aratott a CAFé Budapest fesztiválon. Erről, valamint a Közép Európa Táncszínházról és készülő, Hullámok című előadásáról is beszélgettünk.