Erik Satie nevét nem sokan ismerik, de a zenéjére sokan rábólintanának, hiszen a meditatív, melankolikus hangulatú Gnossienne No.1. című zongoradarabja számos híres mozifilmben vagy sorozatban felcsendül, mint például a Csokoládé, a Mr. Nobody vagy a Hugo. A zeneszerző a táncművészetben is kedvelt: a nemrég elhunyt holland Hans van Manennek is van egy remek darabja Satie műveire. Ön viszont nemcsak a zenéjére kreálta a Prelude-öt, hanem az életét is feldolgozta. Miért?
Régi nagy kedvencem Satie, izgalmas kihívásnak tűnt a mélyére ásni egy olyan ember személyiségének, aki a mindennapokban nagyon zárkózott volt, de a zeneszerzőként mérhetetlen hatást gyakorolt. Valcz Péter színész és Szőcs Henrik zongoraművész segítségével még izgalmasabb és finomabb képekkel tudjuk színpadra állítani ennek a különc és néha bizarr életútnak az egyes jeleneteit.
Ahogy ön is említi, ez egy több művészeti ág fúziójából megszülető előadás, ami manapság már szinte elvárt alkotói folyamat, mivel a mozgás, a zene és a verbalitás segítségével háromdimenziós nézői élményt hoz létre. Mit csinál a színész a darabjában?
Mit nem csinál? Satinak volt egy kiskönyve – Egy ütődött (én) megfigyelései –, ebből idéz különböző részeket Valcz Péter. Ezáltal jobban megértjük az életútját, hogy ki is volt ő.
A művészetet az élet részének tekintette,
úgy vélte, nem szabad bármit vagy bármilyen közízlést kiszolgálnia, helyette megfogalmaz valamit, ami jóváteszi az életet.
A Prelude című előadás jelenetei (Fotó/Forrás: Mészáros Csaba / PR-Evolution Dance Company)
Rendkívül hóbortos ember volt, kabarékban zongorázott, csak fehér ételeket evett, számos teljesen azonos színű felöltője volt, vallási felekezetet alapított, közben pedig a háttérzene megteremtője és a francia hatok vezéralakja volt, és hát a magánélete is elég zajosan zajlott. Mi az, amit a darabban Satie-ból, jelleméből, karakteréből kiemel?
Leginkább a különcségét, de az is inkább csak nézőpont kérdése. Megmutatjuk az életútjának legfontosabb állomásait, tehát a szerelmét, a barátságait, megjelenik a kitartása, az elhivatottsága – noha ő valójában nem tartotta magát művésznek, mégis az egész életét meghatározta.
Nagyon izgalmas, humorral teli mozgásanyaga van a darabjának.
A 1880-as évek Párizsának művészközegében a humor része volt az életnek. Satie a párizsi kabaré világának ismert szereplője volt. Rengeteg általunk is ismert meg kevésbé ismert művésszel találkozott és dolgozott együtt. Satie műveiben számos zenei fricska jellemzi ezt az életet, amit mi mozgásban is megjelenítünk.
Fejléckép: Nemes Zsófia (fotó/forrás: Csibi Szilvia / PR-Evolution Dance Company)
hírlevél
