Kiss János, a Győri Balett igazgatója és Velekei László művészeti vezető a társulat repertoárjának alakítása során mindig olyan művészeket keres, akik illeszkednek a Győri Balett eszmeiségéhez és stílusához. Így került a képbe a spanyol Angel Rodríguez is, akinek személyében egy korszerű és magas színvonalú alkotót ismertek meg. A Black to Say Silence című darabot az alkotó eredetileg a TanzCompany Innsbruck társulata számára készítette. Az első világháború befejezésének 100 éves évfordulója alkalmából ennek adaptációja kerül most színpadra a győri premieren. A „táncköltészetként” is aposztrofált mű
egy kis falu lakóiról szól, ahol a hatalomvágyból fakadó pusztító szenvedés kettétöri a boldog pillanatokat, de a közösség tagjai - szeretetre és békére vágyó férfiak és nők - a háború borzalmai közben sem veszítik el a reményt.
Az 1964-ben Madridban született Angel Rodríguez tánctanulmányait klasszikus balettel kezdte, majd számtalan sítlusban kipróbálta magát: modern tánc, jazz, Limón- és Cunningham-technikák stb. Másfél évig táncolt Carmen Senra társulatában a Compañía de Danza Modernával. 1989-ben a Genève Ballet du Grand Théâtre-hez szerződött, ahol olyan koreográfusokkal készített darabokat, mint Jiří Kylián, Hans van Manen, Rudi van Dantzig, Ohad Naharin, Christopher Bruce és Óscar Araiz. 1990-ben – visszatérve Spanyolországba – a Nacho Duato Compania Nacional de Danzához szerződött. Itt próbálta ki magát először koreográfusként, majd hamarosan további munkák következtek, köztük a Compañía de Carmen Roche-nál, ahol Rodríguez igazgatóhelyettes volt 2000 és 2002 között.
Egy vele készült interjúban így vall:
„A koreográfia olyan, mint egy drog. Minél többször csinálod, annál kevésbé lehetsz meg nélküle… Ez az egyetlen módja, hogy táncosként ábrázold azt, amit valaki más akar mondani. Koreográfusként kifejezheted magad és mindazt, amit fontosnak tartasz.”
Rodríguez jelentős repertoárt épített fel, készített darabokat a szentpétervári Mihajlovszkij Színház, a TanzCompany Innsbruck, az Augsburgi Balett, a Toulouse-i Balett, valamint színházak, filmek, musicalek és televíziók számára. Rodríguez impulzív alkotónak tartja magát, koreográfusi munkáját nagyban befolyásolják az érzelmei: „Nagyszerű táncosokat látni a tánc világában, akik a legcsodálatosabb dolgokat csinálják, de ennél többre van szükségem, a virtuóz képesség nekem nem elég. Az intuícióm alapján dolgozom, és mindig belülről kifelé; minden munkámban megtalálhatják a szívem és a lelkem.”
hírlevél
