Tánc

Szabó György: "A mai magyar kultúra menekül a politikából"

2018.10.17. 09:30
Ajánlom
A Trafó művészeti vezetőjeként Szabó György húsz éve keresi nyughatatlanul a mindenkori kortárs művészet legjobbjait, hogy a magyar közönség számára kinyíljon a világ. A huszadik, ünnepi évad kapcsán beszélgettünk a jelenlegi trendekről.

Hogyan változott a Trafó nevében is szereplő „kortárs” szó jelentése az elmúlt húsz évben?

Amikor 1998 októberében megnyílt a ház, annak ellenére, hogy nagyon boldogok voltunk, volt némi izgalom bennünk. Elkezdtük ugyanis számolni, hány olyan biztos projektet tudnánk elképzelni, ami beleillik a Trafó arculatába, és akkor öt-hat névnél megakadtunk. Az első évben voltak olyan hétvégék, amikor nem volt program, vagy művész, vagy nem volt pénz rá.

Érdekes módon az áttörést nem a külföldi sikerek hozták, hanem a helyi produkciók: a Frenák Pál Társulat Trix and Tracks-je, az Euroconnection, a Cukorrevü és Bozsik Yvette produkciói. A Müpa megjelenése jelentette a következő kihívást számunkra, mert az lett a nemzetközi hely, a közönségünk nagy része elpártolt. Ekkor valami nagyon erős karakterrel kellett definiálnunk magunkat, és ez lett a kísérletezés, az innováció. De ezzel még jobban eltűnt a közönségünk. Ez a válsághelyzet új útra kényszerített bennünket, egy egyensúlyt próbáltunk megtalálni a sztárok és a fiatal, friss, új produkciók között. Ez a műsorpolitika 2012-ig sikeres is volt, akkor azonban egy új éra köszöntött be, hiszen ennek a területnek a finanszírozása megcsappant. Ekkor nagyon sok előadást kezdtünk el csinálni, éppen azért, hogy próbáljuk ezt a területet kvázi a piacról finanszírozni, azaz a bevételeinket az előadóknak fizetjük ki. De most azt látom, hogy valószínűleg valami váltást kell eszközölnünk, mert nem tudjuk azt a hatalmas pénzkiesést kompenzálni. Azon kísérletezünk, hogy mi legyen az elkövetkezendő idő szele. Ennek a fő motorja most Barda Beáta, a ház ügyvezető igazgatója.

Trafó House

20 éves a Trafó! - Ünnepel a Ház, ünnepeljetek ti is velünk október 16-án!

A kísérletező, erősen progresszív előadásoktól – feltételezem – nem számíthattok nagy bevételre. Mi a végső szempont, amikor egy ilyen projektnek megszavazzátok a bizalmat?

Az innováció, az újdonság továbbra is az egyik legfontosabb szempont. Illetve a színházi területen igen erős gondolat a társadalmi felelősségvállalás. Egyre többet gondolkodunk például a klímaváltozáson, és hogy ennek kapcsán mik lehetnek a feladataink. Mindeközben színességre törekszünk.

Mi minden egyes produkcióra invesztícióként tekintünk.

Vannak olyan produkciók, amiket többször vissza is tudunk hozni a műsorba, de van, aminél eleve tudjuk, hogy csak egyszeri alkalomról van szó. Mégis fontos, hogy ezek a kísérletek megszülessenek.

A külföldi előadások válogatása hogyan zajlik? Ami kint sikeres, azt hívjátok meg ide is?

Ami kint sikeres, az nem biztos, hogy itt sikeres lesz, mert lehet, hogy olyan referenciákkal rendelkezik, amik a magyar társadalomban nincsenek meg. Nagyon fontos az is, hogy nem a saját ízlésünket hozzuk, az ízlésünket inkább csak egy minőségosztályozásra használjuk: ha egy előadás megüti ezt a szintet, elkezdhetünk rajta gondolkodni. A következő lépés az, hogy az adott produktumot hogyan lehet a szakma és a közönség számára előzetesen érthetővé és vonzóvá tenni.

Amit én csinálok, az tulajdonképpen „ízléskereskedelem”: tehát az egyéni ízlésemmel kialakítok egy gyűjteményt, amiből aztán kiszedjük azokat, amik jó eséllyel kapcsolatba tudnak kerülni a közönséggel.

Itt jön be a szubvenció és a rizikóvállalás kérdése. A TAO támogatásrendszerével megnövekedett a piaci kereslet jelentősége, és ez sok helyen az esztétikai kockázat és a szubvenció csökkenéséhez, elbátortalanodáshoz vezet. Ha a támogatásban nem lenne TAO, és ugyanezt az összeget fix támogatásként megkapnánk, akkor a kísérletek bemutatása nem lenne olyan rizikós.

GYURI_011-084427.jpg

Szabó György

Egy korábbi interjúban arról számoltál be, hogy a magyar közönség meglehetősen passzív, és sok olyan, társadalmi kérdéseket feszegető előadás, amik külföldön élénk reakciót váltanak ki, itthon csendben zajlik le. Látsz-e ebben valami változást?

Változást nem érzékelek. A magyar társadalomra jellemző ez a passzivitás, hogy „kivárunk még” - ahogy Petőfi is megírta a Pató Pál úrban. Nálunk ez az attitűd az uralkodó. Az, hogy a sorsomat a kezemben tarthatom és irányíthatom, nem jellemző. És ezen nem könnyű változtatni, az elmúlt húsz év során nem sokat javult ez a helyzet. Mindenesetre mi próbálkozunk. A jövő szezonban színház és politika témakörben 3 vagy 4 monológot elhozunk a világról, az egyikben még a magyar vörösiszap történet is benne van. Külföldön ezek a témák sokkal élőbben jelen vannak a színpadon, és az azt követő beszélgetésekben. Míg a mai magyar kultúra menekül ki a politikából. Most az a kérdés, hogy mi az a nyelv, ahol a politika és az előadó-művészet találkozik.

Szerinted mikor és hol jött el az a pont, ahol az alkotók elkezdtek visszavonulni a politikai, társadalmi kérdésfeltevéstől?

Sokan elveszítették a bátorságukat, de ebben nemcsak a mostani, kiábrándító politikai helyzet van benne, hanem a social media negatív oldalának felerősödése is. A tények háttérbe szorultak, terjednek az álhírek, ráadásul nagyon könnyen egymásnak esnek az emberek, miközben nincs vitakultúránk. Öt-hat éve kezdődött el annak a szellemi elitnek a térvesztése, akik eddig társadalmi vitákat tudtak gerjeszteni.

Sokan megszeppentek és visszahúzódtak. A kortárs művészet területén is ez érzékelhető: egyre több olyan mű születik, ami visszahúzódik az egyén világába.

Azokon a területeken játszódnak ezek az előadások, ahol a művészek még biztonságban érzik magukat, és mivel teljesen személyes témákról szólnak, ezért tudják vállalni is. A táncdarabokban is sokszor azt látjuk, ami a ”stúdióban” történt a táncosokkal. Tehát globális helyett lokális történeteket kapunk.

Trafó House

Itt vannak az őszi program első izgalmas nevei, még jópár jön, ráadásul az új évados bérlettel már a zenei programokra is tudtok jegyet váltani. Bérleteddel minden további jegyet 10%-os kedvezménnyel...

 

Lehet, hogy ez a jelenség a tánc, mint műfaj népszerűségét is előrevetíti, ahol nem kell a verbalitás egyezményes jeleire hagyatkozni?

Nem, ez pont, hogy nehezebbé teszi a tánc helyzetét, mivel minél kisebb világot mutatsz, annál kevesebben tudnak kapcsolódni hozzá. A tánc azért volt népszerű műfaj, mert struktúrákban, átfogóbb absztrakt formákban kommunikált – de most ezek a jelek visszahúzódtak egy-egy közösség vagy ember saját, konkrét értelmezési világába. Tehát a tánc meglehetősen nehéz helyzetben van.

Meglátásod szerint mi az a műfaj, aminek ez a kor kedvez?

A lokalitás erősödése a színházat hozza be, ugyanakkor a művészek próbálnak kísérletezni, és a hagyományos műfajokon túl keresik az innováció lehetőségét. Ezért

egyre több olyan produkció születik, aminek műfaját nagyon nehezen lehet megfogalmazni. Nem lehet beleszorítani egyetlen kategóriába, és ilyenkor a tageléshez fordulunk, amik gyakorlatilag az őket foglalkoztató tematikákat jelölik.

Tehát nem a tánc vagy a színház a megszólító fogalom, hanem a téma. A mostani évadban ilyen volt például Lakatos Márk és Bocskor Bíborka közös produkciója, a Kvartett, amiben a gender témáról gondolkodtak a divat, a zene és a színház nyelvén. Vagy ilyen a divatbemutatót a kórusműfajjal ötvöző Soharóza, akiknek sikere új perspektívát nyitott ebből a szempontból.

AzUgySoharoza01NagyGergo-152457.jpg

Soharóza: Az Ügy (Fotó/Forrás: Nagy Gergő)

Milyen lesz a 20., ünnepi évad?

Színvonalban igen erős, de a pici gyengesége az, hogy nem tudunk valami nagy újdonsággal felütést adni neki, mert annyira sok dolgot bemutattunk már. Kevés az olyan nemzetközi produkció, amivel nagyot lehetne dobni. A táncprogram izgalmas, lesz pár magyar táncpremier, de sokkal kevesebb, mint tavaly – ez mutatja is a műfaj helyzetét. Színházban főként magyarok vannak, cirkuszban is rendkívül érdekesek lesznek: áprilisban érkezik hozzánk például Yoann Bourgeois, aki egy új, poétikus nyelvezet fog megjeleníteni, és nagyon várom a finnek látványcirkuszát is, ami abszolút rendhagyó lesz. Zenében továbbra is a sokszínűség jellemző a házra, képzőművészetben pedig új kurátorunk lesz, tehát ott is lesznek újdonságok, de akkor fogunk igazából új arányokat és irányokat kitalálni, ha majd befejeződik az építkezés, ami új kereteket ad majd.

A Trafó területi bővítéséről beszélsz. Ez mikor fog végbemenni?

Ez a jövő nyárra tolódik.

Mi egy tartós, ideiglenes megoldásban gondolkodunk, és konténerekből fogjuk megépíteni az új előteret, amiben lesz egy kis stúdió, és még egy kávézó.

Próbáljuk a közönség által kritizált pontokat javítani. Ez egy nagyon speciális és vagány cucc lesz, és ha ez megvalósul, akkor a ház lehetőségei fognak nőni. Színesebben tudunk majd gondolkodni, több terünk lesz, jobban tudjuk a közönséget is mozgatni, és talán egy kicsit jobban tudjuk a művészetet is segíteni.

Húszéves a trafóház, ahol gondolatokat és érzelmeket generálnak

Kapcsolódó

Húszéves a trafóház, ahol gondolatokat és érzelmeket generálnak

Október 16-án üt az óra: a Trafó pontosan 20 éve nem állt le egy pillanatra sem. Az "ünnepi" évad az összefogás, társadalmi felelősségvállalás, a nyitottság és elfogadás jegyében telik.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Miért írt új befejezést az Orfeóhoz Fischer Iván?

Valami nem stimmel Monteverdi Orfeójával. Fischer Iván több mint negyven éve ezt érzi, és most tett is érte, hogy ne így legyen: új befejezést írt hozzá. Hogy miért volt erre szükség?
Klasszikus

5 zongoraművész, aki megmutatta, mit jelent a női energia a színpadon

Tudta, hogy Schumann felesége egymaga is zenetörténetet csinált? És hogy Fischer Annie véreskezű diktátorral is szóba állt, hogy megmentse egy ismerősét? Összeszedtünk néhányat a legvagányabb és legbátrabb zongoraművésznők közül.
Könyv

Hallgassa meg a Grecsó Krisztián új regényében előforduló zenéket!

Az író Vera című regénye az 1980-as évek elején Szegeden játszódik, a kiadó egy lejátszási listával tette még átélhetőbbé a könyv atmoszféráját.
Vizuál

Online térképen böngészhetőek híres emberek egykori otthonai

Mindig is érdekelt egy utadba eső épület története? Esetleg az izgatott, hogy hol éltek a magyar kultúra ismert alakjai? A Lechner Tudásközpont két online térképével órákra le fogod foglalni magad.
Színház

Mácsai Pál: „Az egypercesek nem csak intellektuális sziporkák”

Egy nemrégiben tartott irodalmi beszélgetés egyik vendége Örkény István „magyar hangjának” nevezte Mácsai Pált. Az Azt meséld el, Pista! című monológot huszonhárom éve adja elő a legkülönbözőbb helyszíneken. A Zsidó Művészeti Napokra is Örkény-esttel készül.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc ajánló

Újabb Balanchine-koreográfiát mutat be a Magyar Nemzeti Balett

Először látható Magyarországon a 20. századi grúz koreográfus Sylvia Pas de Deux-je március 22-én az OMG (Oh My God!) című balettesten az Erkel Színházban.
Tánc hír

Magyar versenyzőknek is szurkolhatunk a New York-i Balettverseny döntőjében

Ma kezdődött a Valentina Kozlova International Ballet Competition döntője New Yorkban, amelyen egy táncos, egy koreográfus és egy zsűritag is képviseli hazánkat.
Tánc hír

Nálunk vetítik először a Rudolf Nurejev-portréfilmet

Április 2-án egyetlen alkalommal - a Rudolf Nureyev Nemzetközi Balettverseny részeként - eredeti nyelven, angolul, felirat nélkül vetítik az Urániában a White Crow című portréfilmet, még a hivatalos, New York-i premiervetítés előtt.
Tánc ajánló

Adyra és Lajkó Félixre táncol a Varidance!

Kettő az egyben, iskolásoktól a nyugdíjasokig – izgalmas, művészeti ágakon és korosztályokon átívelő kísérletre vállalkozik a Varidance társulat. A Vári Bertalan Harangozó-díjas táncos, koreográfus vezette együttes egy előadásban mutatja be Verslábak és A falka című produkcióit.
Tánc lapszemle

Táncesteket is műsorra tűzne Apáti Bence az Operettszínházban

Az intézmény új balettigazgatója egy interjúban mesélt terveiről, ahogy arról is szó esett, láthatjuk-e még táncolni őt.