Tánc

Szabó Réka: A mindennapok karcolatai

2011.01.29. 08:45
Ajánlom
A Fidelio Táncest sorozat következő állomása a MU Színházban a Tünet Együttes 2004 decemberében bemutatott Karc című előadása, amely az együttes életében fontos, fordulópontot jelentő mű, számos nemzetközi és hazai sikert ért el a fesztiválszínpadokon is. A február 2-án és 3-án újra megtekinthető előadásról Szabó Réka rendező-koreográfust kérdeztük.

- Mire utal az előadás címe, hogy Karc?

- A Karc kicsi karcolatok összessége, egy montázs a külvilágról, amiből végül mégis összeáll egy egységes egész. Szeretem, hogy el van rejtve a címben két szó: a kar és az arc hangsúlyos eleme az előadásnak. Van a koreográfiának egy alcíme is: Szabad ötletek színészekre és táncosokra, szabad ötletek arra, hogy ma mi hogyan érzékeljük ezt a világot.

- A Karc egy laza szerkezetű, a ritmusra, a frekvenciákra épülő hangulatokat, képeket, szituációkat felsorakoztató játék-sorozat. Az olcsó vagy elhagyott tárgyak, anyagok, a preparátumok, keretek azok az eszközök, amelyek fontos szerepet játszanak az előadásban. Milyen kérdéseket, gondolatokat akartál kifejezni ezekkel a kellékekkel és a montázsformával?

- Kiindulópontként a mai világ egyszerű kis építőkockáit, szimbólumait kerestük. Ez lehet egy tárgy vagy egy mozdulat, például az ablakok, vagy a fejrázás. A szereplők ablakokkal a kezükben léteznek, néznek egyik térből a másikba. Vagyok valahol, vágyok valahova máshova, mindig máshol vagyok, mint ahol lenni szeretnék - ez egy nagyon erős motívuma a mai világnak. Vagy a fejrázás, mint mozdulat, ami lehet a tiltakozásnak, vagy a minket érő sokkoló mennyiségű információ áradatnak a leképezése. Láttam egyszer egy fényképet, amin egy anya és egy apa látható elmosódott arccal, nyilván, mert nagy sebességgel kapkodják a fejüket és középen egy kisgyerek bámul bele a kamerába, egyenesen előre. Szerintem ez pontos szimbóluma a mai világnak. Ilyen "képekből" épül fel a Karc is. A tárgyak, vagy egyszerű mozdulatok építőkockáiból teremtjük meg az előadás nyelvezetét. Úgy gondolom a néző a játék végére megtanulja beszélni ezt a nyelvet. Látleletet kap a máról.

- Ebben a korai műben talán még nem teljes a tánc és színház egybeolvadása. A mozgásszínház pontos koreográfiáját dialógusok, groteszk prózai színházi betétek szakítják meg. Gondolok itt Gőz István és Kövesdi László frenetikus ˝Hacsek és Sajó˝ jelenetére, amelyet egy-egy az arcuk elé lógó és folyvást fújkodott vécépapír darabkával adnak elő. Miért kedveled rendezéseidben ezt az eklektikus formát, mikor a mozgás is megannyi humoros pillanatot rejt? 

- Nem a humorosság a célunk, egy gondolkodásmódról van szó, ami kifacsarja, a feje tetejére állítja a dolgokat. A látásmód, az önirónia miatt lesznek viccesek a jelenetek.  A kezdetektől foglalkoztatott az, hogy a szöveg, vagy a táncosok által kiadott hangok, halandzsa nyelv valamilyen módon részese legyen az előadásnak. Ez egy tudattalan ösztönös érdeklődés volt, nem egy szándékosan választott eszköztár. Mindig az volt az érzésem, hogy a mozgás, az kevés, több kifejezőeszközt szeretnék összegyúrni a rendezéseimben. Ez nem azt jelenti, hogy ne ismerném el, hogy egy absztrakt táncelőadás is lehet gazdag kifejezési forma, de engem mindig is az izgatott, hogy a bal és a jobb agyféltekéjét egyszerre mozdítsam meg a nézőnek. Ez a törekvés vezetett engem a Karchoz, ahol először dolgoztam prózai színészekkel és táncosokkal együtt. Ebben az előadásban még viszonylag különválik a táncosok és színészek feladatköre, főként a színészeké a szó, de vannak át-átkapások egyik feladatkörből a másikba. A későbbi munkáinkban már teljesen feloldódnak a határok.

- Történtek változások az előadók körében az évek folyamán? 

- A Karc azért is fontos darab a Tünet Együttes életében, mert itt állt először össze az a csapat - főleg a három fiúra gondolok -, akik azután az együttes magvát adták hosszú éveken keresztül. Gőz István színész, aki több mint húsz évig dolgozott Kaposvárott, és azután jött föl Pestre, szabadúszó lett. Kövesdi László szintén színész, aki a Színművészeti elvégzése után Gaál Erzsivel dolgozott, majd ő is a szabadúszó világban kötött ki. Valamint Szász Dániel, aki pedig kortárs táncos, de neki is alapvetően színész ambíciói voltak. Dani már egy korábbi darabomban, a Véletlenben is játszott, a színészekkel Hudi Lászlónak egy rendezésében dolgoztam együtt és onnan hívtam át őket erre a produkcióra. Szerepelt még a darabban két lány, Réti Anna és Jarovinszkij Vera, akik közül Réti Anna még mindig színpadon van, Jarovinszkij Vera viszont szült két gyereket, ő már nem szerepel a darabban. Rózsavölgyi Zsuzsa vagy én magam helyettesítem.

- Az előadás zenéjét Barna Balázs és Márkos Albert jegyzi.  

- Igen, először az volt az elképzelésem, hogy a városi élet hangkulisszája, azok a zajok-zörejek, amik körülvesznek minket a mindennapokon fogják alkotni a zene alapját. A szereplők hangfelvevő készülékkel jártak-keltek és rögzítették, hogyan mennek át az alagúton, vagy milyenek egy buszutazás hangjai. Mindez meglepő eredményt hozott, de azután úgy éreztük, hogy ez kevéssé zenei, így végül is a két zeneszerző egy karcos montázst komponált, ami a hétköznapok hangjainál elemeltebb és muzikálisabb.

- Külföldön, fesztiválokon milyen sikereket értetek el az előadással?

- Ez az egyik olyan darabunk, amit szívesen hívnak meg külföldi fesztiválok, de inkább a közép-kelet-európai régió országai, akik ennek az előadásnak a nyelvezetét értik, szeretik és magukénak érzik. Sokszor vendégszerepeltünk vele Lengyelországban, különböző városokban, Prágában, Bécsben, Szabadkán, Regensburgban. Éppen most néztem utána, hogy több mint ötvenszer játszottuk a Karcot. A Szegedi Alternatív Színházi Szemlén a legjobb táncprodukció díját nyertük el. Veszprémben A Tánc Fesztiválján megkaptuk a legjobb előadás díját, ahol Jancsó Miklós volt a zsűri elnök. Még ma is őrzöm a kézcsókját, amit a díjjal együtt kaptam. Ez volt nekem a legnagyobb elismerés a darabért. 

- Új bemutatóval készültök PROPAGANDA! címmel.

- Nagyon izgalmas projektben vagyunk benne, elhívtuk a united sorry nevű holland művészduót, Frans Poelstrat, és Robert Steijnt, hogy készítsenek számunkra egy előadást. A bemutató február végén a Trafóban lesz látható.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Színes, szélesvásznú életműdíjak a magyar film ünnepén

Megszámlálhatatlan filmben és televíziós alkotásban játszottak az 5. Magyar Filmhét életműdíjasai: Andorai Péter, Bánsági Ildikó, Bodrogi Gyula, Koncz Gábor és Venczel Vera. A díjátadóval megkezdődött a filmhét, hét kategóriában összesen 203 filmet vetítenek a Corvin moziban.
Színház

Udvaros Dorottya: „Mintha az élet direkt adná nekem ezeket a szerepeket”

Világhírű román rendező, Silviu Purcărete állította színpadra a Nemzeti Színházban Csehov utolsó, összegző főművét, a Meggyeskertet. A román és az orosz színházi iskoláról, Csehovról és a tavaszról is beszélt a női főszerepet alakító Udvaros Dorottya.
Klasszikus

Megújul a Virtuózok, május elejétől már nézheti a tévében

Idén kamaraegyüttesek versenyeznek a Virtuózok 5. évadában, május 3-án lesz a széria első adása. Mutatjuk, kik versenyeznek!
Klasszikus

A Kodály-módszer hírnöke: Szőnyi Erzsébet 95 éves

A kilencvenöt éves Szőnyi Erzsébet rengeteget tett a Kodály-módszer megőrzéséért, de saját jogán is kiváló zeneszerző. Születésnapján köszöntjük.
Jazz/World

Mary Lou Williams, aki az ujjaival imádkozott zongorázás közben

A női zenészekről szóló sorozatunkból nem hiányozhat Mary Lou Williams, aki nemcsak azért izgalmas, mert elsőként szerzett érvényt magának női zeneszerzőként és zongoristaként, de azért is, mert beemelte zenéjébe azt a spirituális töltetet, ami a szakrális jazz anyjává avatta őt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc interjú

Hogyan lesz valakiből Giselle?

Volf Katalint választották a Magyar Táncművészeti Egyetem művészeti vezetőjének, aki augusztus elsejétől fogja betölteni az új posztot. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, Érdemes balettművészt a műfaj taníthatóságáról és jelenlegi trendekről is kérdeztük.
Tánc hír

Tim Burton világát is megidézi a Fővárosi Nagycirkusz új bemutatója

Az április 20-án bemutatott Repülőcirkusz című show-t a világhírű artista, Kristóf Krisztián rendezte, aki olyan jeleneteket is beemelt a cirkuszi előadásba, amiket Tim Burton kérésére álmodott meg a Dumbo című amerikai filmhez.
Tánc interjú

"A tánc segít eggyé olvadnunk a természettel" – Interjú a TAO Dance Theater vezetőjével

Igazi kuriózum lesz májusban a Nemzeti Táncszínházba látogató TAO Dance Theater, akik ezúttal a világhírű Numerical Series (Számsorok) című alkotásukból az 5 & 9 számú koreográfiákat mutatják be a magyar közönségnek. Az előadás kapcsán Tao Ye-t kérdeztük.
Tánc ajánló

Táncra fordítja le Bartók kórusműveit a Duna Művészegyüttes

Az Elmúlt időkből – Bartók & Folk című előadásban április 25-én a Szent Efrém férfikarral közösen mozdítják meg Bartók műveit.
Tánc ajánló

A láthatatlant teszi láthatóvá a Közép-Európa Táncszínház

Hámor József koreográfiájának címszereplője ezúttal az embereket összekötő, láthatatlan, finom és szakadékony szál, amit sejtelmes sziruppal, vagy félelmes szakralitással szokás szervírozni. Az április 30-án látható darab ezzel szemben könnyeden közelít a súlyossághoz.