Tánc

'Szeretek közel lenni a nézőkhöz'

2010.01.12. 11:08
Ajánlom
Ladjánszki Márta a MU-ban újítja fel Lankadó extázis című darabját január 16-17-én. De nem csak erről a régi-új darabról beszélgettünk, hanem az előadói őszinteség paradoxonáról, a koreográfiai alkotófolyamat műhelytitkairól, a közönséggel való kapcsolat fontosságáról is.

- Úgy tűnik nekem, hogy te hiszel az abszolút színpadi őszinteségben, én meg úgy gondolom, hogy alkotás közben az ember már egyben reflektál és távolít is.

- Hiszek a színpadi őszinteségben, de az is igaz, amit mondasz. Kezdetekkor mindig van bennem egy abszolút őszinte gócpont, ami elindítja az alkotást, de ez inkább csak a "gyújtós", ami aztán segít az adott témáról mozgásban, képben, zenében gondolkodni. Tehát ez az érzelmi gócpont indítja el a folyamatot, ami aztán elindul a saját útján: ez persze nem jelent szerkesztetlenséget, mindig követek egy ívet a belső intuícióm alapján, a színpadra pedig még akkor is szerkesztett munka kerül, ha improvizációról van szó. Például van egy kétszereplős darabom Varga Zsolttal, a Love to give, - amit már szabadtéri performansz-jelleggel többször játszottunk, és most a SzólóDuó megnyitójára hívták meg Fenyves Márkék -, abban például a szokásos (másoknak persze meglepően szokatlan) bemelegítő sorom volt a kiinduló pont. Ez egy olyan darab, amiben nem eljátszani szeretném ezt a felkészülést, hanem szeretnék egy valós koncentrációt, valós magamra hangolódást megélni minden alkalommal, pedig közben, a helyzetből adódóan nyilván azért kifelé is dolgozom. De van még egy történetem a színpadi tudatosság, jelenlét és önreflexió érdekes viszonyáról: volt egy korai darabom, a Ketrec, a Bálványos Társulattal, melyben az öregedés és a halál témáját jártam körül. Két előadásunk volt, az első előadásba szinte belehaltam, mindent kiadtam magamból, ott, a színpadon egy csomó minden emocionálisan megtörtént bennem, a másodikat viszont üresnek, formálisnak éreztem az elsőhöz képest. A visszajelzésekből ennek ellenére az jött vissza, hogy a második volt a gyönyörű. Nekem eleinte traumát okozott ez a meg nem értés, aztán rájöttem, hogy nem biztos, hogy az  a jó, ha a néző azt látja, hogy az elődó belekerül egy helyzetbe, egy érzelemviharba, egy dolog megélésébe, de ő közben kimarad az egészből. Fontos felismerés volt, hogy megtanuljam azt, hogy nem veszíthetem el a kapcsolatot a közönséggel.

- Te olyan koreográfus vagy, aki betanítja a koreográfiáját a táncosainak, vagy olyan, aki együtt és belőlük dolgozik? Azért inkább az első, nem?

- Hosszabb ideig valóban így volt, az utolsó koreográfia, amit megcsináltam és klasszikus módon betanítottam, az talán a Ladies volt, de például a Drifting első része is az én mozdulataimból áll, csak Garai Juli szólójánál változik át, az már Juli mozdulatvilága. Ő különben nagyon intelligens táncosnő, kreatívan kezeli azokat a helyzeteket, amikor egy-egy koreográfus keze alá kell dolgoznia.

- Számomra az egyik legizgalmasabb darabod a Still, amiben Garai Juli és Varga Zsolt szerepel, de Zsolt mindvégig csupán egy magatehetetlen testként van jelen a színpadon. Nem tudjuk, hogy ez a szereplő kómában van-e, sőt, hogy egyáltalán él-e, létezik-e.

- Én is lebegtetni szerettem volna, hogy egy kómában levő férfiről van-e szó, egy halottról, vagy esetleg egy képzelt figuráról, és nem döntöttem el azt sem, hogy ők szerelmesek-e vagy ez egy apa-lány, báty-húg kapcsolat. Többen mondták, hogy a férfiak párkapcsolatbeli passzivitását látják ebben a viszonyban, én erre nem is gondoltam. Engem Juli oldaláról érdekelt ez a viszony, az, hogy bármikor kiléphetne ebből a furcsa kapcsolatból, és mégsem teszi, hogy egy egész álomvilágot épít fel rá. Zsoltnak pedig azzal a komoly feladattal kell megküzdenie, hogy egy olyan, kiszolgáltatott, passzív, magatehetetlen testet kell megformálnia, akinek még a szempillája sem rebben.

- Mintha kifejezetten keresnéd azokat a helyzeteket, amikor egy civil és egy táncos test találkozik a színpadon.

- Ez a folyamat a Lankadó extázis című darabomnál kezdődött, amit január közepén mutatunk be újra a MU Színházban. De "igazi" civilek nincsenek nálam. A zenészeim már régen nem civilek, se Varga Zsolt, aki három éve gyűri a tréningjeimet, - és még abból az időből származik a munkakapcsolatunk, amikor a Bálványos Társulatban zenélt, és én improvizáltam velük -, se Jávorka Ádám, aki már legalább nyolc éve részese a darabjaimnak, Kókai János meg végképp nem, mivel színház felől jön. Bár az például egy érdekes dolog, hogy a Lankadó kapcsán, ami tele van egymáson gördüléssel, Zsoltnak meg kellett küzdenie azzal, hogy nyugodtan rá merje tenni  a maga súlyát másokra: az, hogy rajta hemperegnek, az teljesen rendben volt neki, de hogy ő esetleg megnyomja a súlyával másik testét, attól tartott.  Nekem a szereplőválogatásnál nem annyira az számít, hogy ki mennyire technikás, hanem inkább az, hogy ki mennyire nyitott, és ki mennyire hajlandó dolgozni, mennyi energiát tesz egy-egy munkába, és hogy előadóként képes-e vinni engem magával. Van egy kezdő kép a Lankadó extázisban, egy nagyon erős kép, - meztelen emberek állnak egy falnál - mely  a kezdetektől bennem volt. Amikor felkértem az embereket, megmondtam nekik, hogy fel kell készülniük arra, hogy én a meztelenséggel szeretnék foglalkozni ebben a darabban. Érdekes, hogy a kezdőképnél, így meztelenül először nagyon kiszolgáltatottnak, egymásra utaltnak tűnnek a szereplők, de ahogy telik az idő, talán feltűnik az is, mennyire erősek együtt.

- A meztelen vagy majdnem meztelen testet a szólóidban is régóta használod.

- Ez egy hosszú folyamat. Évekkel ezelőtt, amikor az Egy című koreográfiát csináltam, - szinte meztelenül, kezemen spicc-cipővel és egyetlen flitteres kisnadrágban -, egyszerűen szembesülni akartam a saját fizikumommal, ami lehet, hogy nem egy tipikus táncos fizikum, de az erősségeit meg tudtam  mutatni. Tudtam, hogy nagyon könnyű vizuálisan átvarázsolni a testet a ruhadarabokkal vagy fénnyel,  de miért rejtsem el azt, ami ott van plasztikusan? Azon túl, hogy a pőre testen jobban látszik az izommunka, ki tud fejezni érzelmeket is. Nekem nagyon fontos láttatni azt, hogy mi történik a testtel egy-egy mozdulat során, és nem a ruha redőit akarom megmutatni, hanem a test íveit, hullámait, töréseit, kisimulását.

- A meztelenség szerintem a színpadon a táncosok számára többnyire nem jelent valódi pőreséget, ez csupán egy eszköz, egy pajzs, a szép test felmutatása, nem több.

- Nem értek ezzel egyet. Én azt akarom megmutatni, hogy bármilyen életkorú és állapotú test szép lehet, bármilyen test át tud változni, el tud varázsolni a színpadon. De nézőként én is gyakran találkozom azzal, hogy a meztelenség a színpadon vagy polgárpukkasztásként bukkan fel, vagy szimpla esztétizálásként.

- Te mit gondolsz a test és az idő viszonyáról? Nekem nagyon érdekes az, hogy vannak irányzatok, amik együtt dolgoznak az idővel, míg mások tagadják. Ha egy butoh előadást nézek, egy idős táncossal, lenyűgöz, hogy a kor mintha ráíródna a testére, egy kortárs balett előadásban pedig gyakran éppen a pillanat múlandósága fog meg, az, hogy tudom, hogy az adott táncost valószínűleg nem nézhetem meg például öt év múlva, csak ott és akkor.

- Limitem nincs magam szempontjából, persze majd mást és máshogyan kell kérnem a testemtől idővel. Ha magamra tekintek, állandóságot érzek, pedig harminchat évesen az én szakmámban nem számítok már annyira fiatalnak. Nem tartok a változásoktól, érdekel, hogy az idő múlásával mi történik majd a testemmel. A színpadon a fizikumomat dolgoztatom, de az érzelmeim, a gondolataim mint egy gerincoszlop, mint egy váz, ott vannak bennem. Másrészt meg folyamatosan nyitok a többiek felé: kiváncsi vagyok az öreg testre, a fiatal testre egyaránt - korban és megéltségben egyaránt - és a testnek a kis göcsörtjei, szabálytalanságai is érdekelnek. Én például nem szeretem azokat a darabokat, melyeken látszik, hogy tükör előtt tanulták meg őket, hogy az rögződött a próbafolyamat alatt, mi néz ki legjobban a tükörben. Ez szerintem természetellenesen hat a színpadon, mert meghatározza, hogy nekem nézőként őt honnan kell néznem. De a táncosaim azért szoktak nevetni azon, hogy bár én szeretem az érzésből, belülről születő gesztusokat, ettől függetlenül még a kisujjuk helyzetét is meghatározom.

- Mit szól a közönség ahhoz a jelenséghez, hogy túl közel jössz hozzájuk? Tipikus példa, hogy a Hód Adriennek csinált szólódban, a Give a hug című darabban Adrienn hirtelen rákiabált az egyik nézőre: "Szeretsz?! Ja, ez túlzás, bocs!" Mit vársz te a nézőktől?

- A Hód-darab kapcsán azt szerettem volna elérni, hogy az, aki eljön megnézni, - akár Adrienn a legjobb barátja, akár egy vadidiegen -, fel tudjon oldódni.  Én azt hiszem, valóban szeretek közel lenni a nézőkhöz. Még olyankor is, ha egy olyan klasszikus darabot nézek, ahol még a nézőtér is azt sugallja, hogy maradjak kívül, az érdekel, ha egy táncos nagyon egyszerűen, szinte eszköztelenül megnyitja magát nekem. Ha nem játssza el a szerepét, ha nem botladozik benne (vagyis megvan a technikai felkészültsége), hanem tisztán, koncentráltan jelen van a színpadon, és hajlandó velem, mint nézővel kapcsolatba kerülni. Adriennre visszatérve: én szeretem őt táncosként, és nagyon szerettem volna újra visszahozni a színpadra, de tudtam, hogy nem akarok neki olyan szólót csinálni, amit én koreografálok, hanem belőle kell kiindulnom. Mostanában nyitott vagyok arra, hogy szabad improvizációkból kicsipegessek mozgásfoszlányokat. Azt mondtam Adriennek, hogy szeretném elérni, hogy a néző azt érezze, mintha egy könnyed együttlét lenne ez az egy óra, de arra kértem, az előadásokon már ne improvizáljon. A szövegeit pedig, amiket ő írt, úgy válogattam, úgy szerkesztettem, hogy arra tendáljon: "Itt vagyok, teljes szívvel!"

- Mi a helyzet most a Bakelittel?   

- A Bakelit és az L1 két külön intézmény: a Bakelit évek óta önálló színházként működik, az L1 fő profilja pedig elsősorban próbahely, de a HelyzetjelentésM sorozatban kihasználtam bemutató helyszínként is. Ez a sorozat különben akkor keletkezett, amikor kicsit belefáradtam a nagy szereplőgárdákkal végzett, fél éves próbafolyamatokba, és ehelyett átálltam egy hónapos műhelymunkákra, egy alkotói kísérletfolyamatra, így keletkezett például a Still, az Emily & Alice, a Drifting, a Test-Tér-Kép, melyekhez kifejezetten passzolt, hogy ilyen barátságos befogadói környezetben kerültek nézők elé. Nem volt bennem bemutatókényszer ezekkel a darabokkal kapcsolatban, de szerencsére megesik, hogy mégis önálló életre kelnek: az Emily & Alice-t lehet majd látni a Gödörben február 28-án, a Still pedig tavasszal kétszer is utazik majd Csehországba. Annak ellenére, hogy érzékelem, hogy sokaknak gondot jelent kijönni az L1-be, változatlanul hiszek abban, hogy jó lehetőségei vannak ennek a helynek, és ideje, hogy megtanuljunk oda eljutni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Így telt Vásáry Tamás 85. születésnapja

A torta egy zongorát mintázott, számtalan zenerajongó köszöntötte, este pedig a Fővárosi Nagycirkusz is meglátogatta. Vásáry Tamás augusztus 11-én ünnepelte a 85. születésnapját.
Jazz/World

Elkészült a Kossuth téri ünnepség és a tűzijáték zenéje

Az István király dicsérete című mű zeneszerzője Szarka Tamás, a Ghymes együttes alapító tagja, szólistaként Miklósa Erika operaénekesnő hallható.
Klasszikus

Ez a francia zenekar iPad-re cseréli a nyomtatott kottákat

Az Orchestre National d’Île-de-France a következő évadtól elfelejtheti a nyomtatott kottákat, 120 muzsikusuk ugyanis iPad-eket kap. De nem ők az egyetlen zenekar, akik lépést tartanak a technológiával.
Zenés színház

Decemberig nem lesz opera az Operában, de azért vannak jó híreink is

Szeptemberben Billy Elliotot játszanak az Erkel Színházban, a társulat vidéken, Székelyföldön, New Yorkban turnézik. Kihirdették a 2019/20-as évadot. Alighanem az Erkel Színház is be fog zárni két évre. Mutatunk néhány fotót az Eiffel Műhelyház és az Ybl-palota felújításáról is.
Színház

Vidéki előadások Budapesten

A Thália Színház szervezésében a Pesti Magyar Színház épületében rendezik meg idén szeptember 3–9. között a népszerű színházi fesztivált, amelyen hét nap alatt nyolc előadás várja majd a közönséget.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc recirquel

Vági Bence cirkuszrendezését dicsérik Skóciában

A hét ukrán artistát felvonultató My Land című produkció az Edingburh Fringe Fesztivál közönségét már meggyőzte.
Tánc fájdalom

Nyomtatott spicc-cipő hozhat megváltást a balerinák számára

Hadar Neeman 3D-s nyomtatással készít személyre szabott spicc-cipőket a fájdalom csökkentése érdekében.
Tánc magazin

50 éves Bozsik Yvette, akinek bátorságát még Pina Bausch is elismerte

Saját nevét viselő társulata az ország egyik kiemelt, nemzetközileg is elismert kortárs táncegyüttese.
Tánc ajánló

Fogyaszd a kultúrát is környezettudatosan!

A Sziget idén a Love Revolution szlogen jegyében telik. A teljesség igénye nélkül összeszedtük, mik azok a társadalmi témák, amikkel a kulturális programok, előadások, performanszok foglalkoznak majd a Szigeten.
Tánc mte

Japán balerina szerzett dicsőséget a Magyar Táncművészeti Egyetemnek

Takamori Miyu a Magyar Táncművészeti Egyetem japán hallgatója bronzérmet nyert a XXVIII. Várnai Nemzetközi Balettversenyen, míg partnere, Rónai András, az Operaház fiatal címzetes magántáncosa különdíjat kapott.