Tánc

Szexista lenne a balett?

2017.01.19. 14:48
Ajánlom
Mennyiben reprezentálja a nemek modern társadalomban elfoglalt helyét az egyik legnagyobb múltra visszatekintő táncműfaj? Manapság a nyugati világban a nők és a férfiak (közel) egyenlő státuszt foglalnak el a munkában, vezetőként, szavazóként és kenyérkeresőként is, de megjelenik-e ez az átrendeződés a balettban?

Gondolatébresztő cikket közölt a napokban a The New York Times tánckritikusa, Alastair Macaulayd. A szerző azt vizsgálja, hogyan változik a társadalmi szerkezettel együtt a balettban a férfiak és nők képe. Macaulayd szerint a balett évszázadokon keresztül egy idealizált nőalakot ábrázolt, akinek tündökléséhez a férfi csak támogatást nyújt. Azt mondja, képzeljük el, mi lenne, ha felcserélődnének a szerepek! Az eredmény valóban kimerítené a vígjáték kategóriáját, mint ahogy azt tavaly láthattuk is a Müpában a Les Ballets Trockadero előadásában, ahol fantasztikus képességű férfi balett-táncosok balerinákat megszégyenítő spicctechnikával táncolták el a klasszikus nagy női főszerepeket.

Les Ballets Trockadero de Monte Carlo: Esmeralda

Les Ballets Trockadero de Monte Carlo: Esmeralda (Fotó/Forrás: Zoran Jelenic)

Macaulayd két jelentős alkotót, gondolkodót idéz: George Balanchine már a maga korában azon tanakodott, vajon a balettnek szükségszerűen a nők műfajának kell-e lennie, míg a tánctörténész Pam Tanowitz (szül. 1969.) azt állítja,

a balett a férfiak nőkről alkotott képét reprezentálja. 

A szerző felidézi, a tizenkilencedik század eleji balettekben még sok olyan „háremjelenet” van, ahol női táncosok nagyobb csoportja áll a tekintet fókuszában, és sokszor abban a helyzetben, mint akik számára „édes” ez a fogság. Azonban a romantikus balettől, különösképpen az 1836-os A szilfid című koreográfiától a késő tizenkilencedik század klasszikus Petipa-balettjeiig a nők már inkább a boldogságkereső férfihős célpontjai, akiért utaznak, szenvednek, majd akivel beteljesülnek. Mint írja, ezek a balettek a „férfi tekintet” klasszikus példái.

A Szilfid

A Szilfid (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia, forrás: Opera)

Egy nagyobb fordulatot a cikk szerzője szerint a 20. században Balanchine koreográfiái hoztak, aki számos olyan darabot készített, amiben öntudatos női hősnők tűnnek fel. 

A Giselle, A hattyúk tava szereplői már olyan, komplex tragikus hősnők, akik a belső világukkal kerülnek elsősorban ellentmondásba.

A Coppélia hősnője pedig már túl is jár a balett két férfihősének eszén. „Balanchine világát áthatja a modern tudatosság: női alakjai már nem mindig a szerelemért élnek-halnak, céljaik ritkán korlátozódnak tisztán csak a férfi megtalálására, akire majd támaszkodhatnak. A szexuális bűnrészesség kerül itt konfliktusba az egyéni szabadsággal. Balenchine-nál a férfihős keres és követ, a női hős pedig cselekszik és vezet” - idézi a szerző a tánckritikus Arlene Croce sorait.

Shoko Nakamura, Bajári Levente - Coppélia - Operaház

Shoko Nakamura, Bajári Levente - Coppélia - Operaház (Fotó/Forrás: Nagy Attila)

A szerző szerint Balanchine után viszont már a legnagyobb színpadokon is megjelenik egy új fajta egyenlőség, úgy az ellentétes neműek, mint az azonos nemű táncosok között. Ezt az új koreográfiai archetípust Frederick Ashton brit koreográfus találta ki a hatvanas években. A szentiváni éji álom alapján készült 1964-es The Deam című koreográfiájának pas de deux-jében Oberon nem csak a partnere Titániának, de időnként azonos lépéssoraik is vannak. A hatvanas évek divatszlogenje az uniszex szó volt, aminek Ashton megadta a jelentését a balettben is. Sőt, a cikk szerzője rávilágít, hogy Ashton  a The Dreamben

meg merte csinálni azt is, amit például Balanchine soha, hogy a női szexualitást is előtérbe helyezte.

The Dream az English National Ballet School növendékeinek előadásában

The Dream az English National Ballet School növendékeinek előadásában (Fotó/Forrás: Cate Gillon / Getty Images Hungary)

Ebben Kenneth MacMillan még tovább ment. „Soha senki nem volt még annyira tisztábban a nők szexuális megalázottságával, mint maga MacMillan” - és ezt meg is mutatta előadásaiban, írja Macaulayd. Koreográfiában időnként nőket erőszakolnak meg, legyőzik és manipulálják őket, néhányan közvetlenül, egy intenzív pas de deux eredményeképpen meg is halnak, ami így új fajta dicsfénybe emeli a női alakokat. A szerző felteszi a kérdést, hogy a balettnak vissza kell-e egyáltalán tükröznie a nők áldozat szerepét és ezáltal megdicsőülését.

Kenneth MacMillan: Manon

Kenneth MacMillan: Manon (Fotó/Forrás: Nagy Attila, forrás: Magyar Állami Operaház)

Macaulayd számos olyan koreográfiát sorol, amely már a nyugati társadalom képét tükrözi és amelyben a férfi a korábbiakhoz képes sebezhetőbb, a nő pedig emancipált: Így például Justin Peck 2015-ös, a New York City Ballet számára készített Rodeo című koreográfiájában a hárem motívum fordítottját látjuk: 15 férfi egyetlen nővel táncol és próbálja bizonyítani rátermettségét.

Ezekben a koreográfiákban már nemcsak egy új nőkép, de egy új férfi képe is kirajzolódik tehát.

A nő már kevéssé a szexista tekintet céltárgya és így kevésbé is dicsőülhet meg.

A szerző ugyanakkor felveti: manapság egyre nagyobb számban jelennek meg a női koreográfusok, és ez a jelenség új távlatokat nyithat a nők reprezentálásában is.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

Üt, mint egy Pintér Béla-i óraszerkezet – kritika a Szutyok stuttgarti bemutatójáról

Pintér Béla színdarabjai között vannak olyanok, amelyek mindeddig „házon belül” maradtak. Másokat színre vittek határon innen és túl, magyarul és idegen nyelven. Bár a Szutyok annak idején talán „csak itt, csak most” jellegű drámaszövegnek tűnhetett, az élet nem ezt igazolta, hanem az ellenkezőjét.
Zenés színház

Alpaslan Ertüngealp zongoraművész-karmester is pályázik az Opera élére

A Magyarországon élő, törökországi görög származású művész a közösségi oldalán osztott meg egy fényképet a Magyar Állami Operaház főigazgatói posztjára beadott pályázatáról.
Vizuál

Elhunyt Ragályi Elemér, Kossuth-díjas operatőr

A 83 esztendős filmes szakember halálának hírét a család közölte a Telexszel.
Jazz/World

Török kori csaták népi dallamokkal – Eredics Benjamin tánczenéjét mutatják be a Bartók Tavaszon

A Müpa 2020-as Zeneműpályázatán az egyik győztes darab Eredics Benjamin Végvárak, vitézek című alkotása volt. A mű most koncertszerű előadásban hangzik el a Bartók Tavaszon.
Könyv

23 kortárs író dolgozik Budapest nagyregényén

A projektben részt vevő művészek már kiválasztották a lakosság által beküldött történeteket legjobbjait, és hozzá is láttak a fejezetek megírásához. A könyvet novemberben vehetjük kézbe.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Tánc interjú

„Képesek vagyunk kitölteni bármilyen repedést, ami a valóság falán keletkezik”

Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt – szólt anno az ikonikus EDDA-dal.  Most pedig itt van három fiatalember, nevezzük őket Hollow-nak, akik álmodnak nekünk egy Aura nevű világot a Trafóban. Mielőtt óvatlanul belépnénk, azért kikérdeztük őket. 
Tánc hír

7-18 éves balettnövendékek jelentkezését várják a Hungarian Ballet Grand Prix nemzetközi balettversenyre

A fiatal versenyzőknek meghosszabbított jelentkezési határidővel, április 30-ig lehet jelentkezni a veszprémi Hungarian Ballet Grand Prix-re. A növendékek klasszikus és kortárs balett-versenyszámokban és három korosztályban mérhetik össze a tudásukat.
Tánc ajánló

Tájképek – Idősebb táncművészekkel készít előadást Juhász Zsolt

A Tájképek című darabban a tánc különböző területeiről érkező, hosszú évek óta a szakmában dolgozó művészek szerepelnek. A Duna Táncműhely táncelőadását március 25-én mutatják be a Nemzeti Táncszínházban.   
Tánc hír

Értékes díjakkal tértek haza Olaszországból a Magyar Táncművészeti Egyetem növendékei

Három első díjat, a legjobb férfi táncosnak járó elismerést és több értékes eredményt jegyeztek az MTE növendékei és hallgatói a 9. alkalommal rendezett „Domenico Modugno” Nemzetközi Balett- és Kortárs Táncversenyen az olaszországi Leccében.
Tánc interjú

Oláh Nóra: „Gyermekkorom óta vonzódom a tanításhoz”

Alig nyolc éve lépte át először a Táncművészképző Intézet néptánc tagozatának növendékeként az MTE kapuját Oláh Nóra, aki már három éve egyetemi gyakornok az intézményben. Tanulmányairól és arról mesél, miként került az Egyetemre.