Duda Éva |
- Dolgoztál korábban a Szegedi Kortárs Balettel?
- Sokat dolgoztam korábban Szegeden, ’99 óta gyakorlatilag rendszeresen készítek koreográfiákat, de ezek alapvetően alkalmazott koreográfiák, különféle zenés előadásokhoz készült színpadi mozgások és táncbetétek. A társulatot jól ismerem, de ez velük az első önálló munkám.
- Hogyan kezdődött az együttműködés?
- Szeptemberben felhívott a Balettet vezető Juronics Tamás, és elmesélte, hogy van egy alapkoncepció, melynek kapcsán rám gondolt, vagyis szeretné, ha én készíteném a két egyfelvonásosból álló előadásban az egyik koreográfiát. Először kicsit megijedtem, de végül örömmel elfogadtam a felkérést, és január óta zajlanak a próbák. A tematika alapvetően tehát adott volt, ehhez kellett nekem kitalálni valamit. A tudattalan elég tág fogalom, sok asszociáció köthető hozzá, ezért elkezdtem egy kicsit kutatni, beleástam magam a témába, és azzal kezdtem dolgozni, azt kezdtem továbbgondolni, ami ennek kapcsán leginkább érdekesnek tűnt számomra.
- Mi a legemlékezetesebb élményed a próbafolyamatról?
- Egy nagyon összeszokott, technikailag kiválóan felkészült és igen lelkes társulattal találkoztam, akik szívesen fogadtak, nyitottak és segítőkészek voltak. Nagyon élveztem a munkát, és kifejezetten örülök annak, hogy rengeteget nevettünk: ha a próbákon valaki elsütött egy poént, akkor a többiek ezt variálták, és végül mindannyian kacagtunk. Nagyszerű humora van a társulatnak. Intenzív, ám jó hangulatú próbafolyamat áll mögöttünk.
- Az alaptémán kívül kapcsolódik-e egymáshoz a két előadás, A Zöld Szalon illetve a Semmi és soha?
- Nem. Teljesen különböző, önálló produkciókról van szó, és nem csupán azért, mert a szünet is elválasztja őket egymástól. Más a díszlet, más a zene, a Zöld Szalon álomszerűbb, finomabb, míg Juronics Tamás munkája, mely egy korábbi koreográfia felújítása, sokkal keményebb, ridegebb ösztönvilágot tár elénk. De nem szeretnék Tamás előadásáról beszélni, nem ültem be a próbákra, nem akartam, hogy az előadás hatása vagy befolyása alá kerüljek. Ilyenkor szinte lehetetlen kívülállónak maradni.
- Téged mi inspirált? Mit jelképez a Zöld Szalon?
- Ez a téma számomra egy furcsa, színes és mozgalmas, fülledt erotikájú világot idéz fel, a múlt századelő és a párizsi szalonok világa jutott eszembe, ahol szól a zene, pezseg az élet. Ezt az atmoszférát próbáltam megteremteni a színpadon. A zenei anyagot Kunert Péter készítette, akivel évek óta dolgozom együtt. A zenéhez néhány jól ismert sláger szolgált alapul, de nem feldolgozásokról van szó, a dalok hangszerelése, stílusa teljesen mai. Nem pusztán szalonzene, és nem csak háttérként vagy aláfestésként funkcionál, hanem szoros összefüggésben van a tánccal, a látvánnyal. Földi Andrea jelmezeit is a korabeli ruhák ihlették. A Zöld Szalonban nagy piros fotelek vannak, izgalmas fények, van benne valami revü-szerű, és ebben a világban különféle viszonyok teremtődnek meg a táncosok között, különféle módokon kerülnek kontaktusba egymással. Az benne az izgalmas, hogy a képzelet és valóság határán vagyunk, ez lehet akár egy valódi szalon, de nézhetjük úgy is, mint egy képzeletben vagy a tudat belsejében lejátszódó történetet.
- A Zöld Szalon kötődik-e bármiben két utóbbi munkádhoz, a Közép-Európa Táncszínházban készített Az Ismeretlenhez vagy az Arénához?
- Mindenképpen. Mostanában hasonló témák és problémák foglalkoztatnak. Ezek egymástól független, nagyon különböző előadások, mégis sok motívum, alapérzet köti őket össze. Úgy működöm, hogy ha valami érdekel, akkor attól nehezen tudok szabadulni, újabb és újabb kifejezési formákat próbálok keresni hozzá, vagy megpróbálom más aspektusból megközelíteni. De ne kérdezd, hogy pontosan mik ezek a motívumok, hiszen épp ezért vagyok koreográfus, az én nyelvem a test, a mozdulatok nyelve, ezt nem tudom szavakkal megfogalmazni.
- Az Ismeretlen bemutatója alig több mint két hónapja, december elején volt. Keményen, szinte szünet nélkül dolgozol. Milyen feladatok várnak e bemutató után?
- A tudattalan most több alkalommal megy Szegeden, március végén Budapesten lesz látható, és ősszel is repertoáron marad. Tavasszal a MU Terminálosokkal dolgozom majd együtt, ezt követően a Szegedi Szabadtéri Játékokra, a Szentivánéji álom című musicalhez készítek koreográfiát, és kilátásban van egy filmes munka is. Igen, ez elég sok, egyik a másik után, nincs sok idő pihenni. Ez egy ilyen időszak, de élvezem, hiszen ilyenkor lehet régi terveket, álmokat megvalósítani.
hírlevél
