Tánc

Szív- és csonttörés a Magyar Táncfesztiválon

2017.06.22. 15:25
Ajánlom
A győri táncfesztivál harmadik napját nemcsak színpadi drámák keretezték, ahogy mondani szokás: „az élet közbeszólt".

Ismét bebizonyosodott, hogy a cirkuszművészet veszélyes terep. Azzal a szándékkal érkeztem éppen a fesztivál harmadik napjára Győrbe, hogy végre megnézzem a Recirquel Társulat Adieu! című kétszemélyes bohócelőadását. Ez a tervem nem sikerült. Két szomorú bohócot láttam, és nem a karakterükből adódóan voltak lehangoltak: az előző napi főpróbán Pintér Áron megsérült, bordáját törte, így nem tudtak jelen lenni a fesztiválon. Mindezért sajnálatukat fejezték ki az előadás helyett vetített Mi ez a cirkusz? című film előtt, egy rövid videóban.

A Recirquel Társulatról szóló film viszont második megnézésre is üt, sokszor fáj és szorít szívtájékon,

mert igaz pillanatokat rögzít, és visszaadja azt a belső küzdelmet, ami egy újcirkusz előadás premierje (A meztelen bohóc) előtti fizikai és lelki igénybevétel összeadódásából keletkezik.

Mi ez a cirkusz?

Mi ez a cirkusz?

Ezután nem maradt más a napból, mint a Miskolci Balett és a GG Tánc Eger közös előadása, az Anna Karenina, amit a Győri Balett művészeti vezetője, Velekei László koreografált. Az előadás a Vaskakas Művészeti Központ kamaraterem méretű előadóterében kapott helyet, ami a késői kezdés (21:30) ellenére is megtelt. Egy irodalmi mű táncadaptációja mindig kétesélyes: vagy beleesik az illusztrálás csapdájába, vagy a fizikalitás révén többletjelentéseket tud generálni.

Kapcsolódó

"Ne a végső tettén keresztül ítéljük meg Anna Kareninát"

Velekei László, a Győri Balett koreográfusa és művészeti vezetője ezúttal a Miskolci Balett és a GG tánc Eger közös produkcióját, az Anna Kareninát koreografálta, ami a Nemzeti Táncszínházzal közös együttműködésben született meg. Az új darab kapcsán - amelyet a fővárosi közönség először a Budapest Táncfesztiválon láthat- arról faggattuk, hogyan lehet egy ilyen terjedelmes nagyregényt a tánc nyelvén összesűríteni.

Velekei László az előbbi esetet egy határozott mozdulattal kizárta már akkor, amikor Csepi Alexandra dramaturggal egy időbeli csavart vitt a színrevitelbe, vagyis megcserélte a két felvonást.

Így az első felvonásban már „letudjuk” Anna öngyilkosságát, a másodikban pedig egyfajta flashbackként elkezdhetjük fejtegetni, megérteni a miérteket. Ebből adódóan a második felvonás dimenziókkal izgalmasabbra sikerült, bár az első részben is nagyon szép megoldások mutatkoztak például a standard táncok és a kortárs balett eszközkészletének ötvözésében a báli jelenetekben, a vonatsíneket megtestesítő, két sorfalt alkotó kirekesztő tömegben, és felvillantak a karakterek közti főbb viszonyrendszerek is. Már itt látjuk, hogy Velekei László nem bíbelődik a különböző történetszálak alapos kibontásával, lecsupaszítja azt az Anna (Kovalszki Boglárka)-Vronszkij (Dragos Dániel)-Karenin (Lukács Ádám) háromszögre. Mellettük felvillan ugyan a Kitty ( Mohai Cintia)  és Levin (Bolla Dániel) kapcsolata, de a legfőbb fókusz a társadalmi elvárásoknak kitett Anna belső konfliktusaira, egyén és környezetének ellentétére helyeződik.

Anna Karenina

Anna Karenina

A táncosok részéről mindig nagy teljesítményt követelnek a cselekményes táncjátékok, hiszen itt már „arcokra”, ún. „színészi játékra” is szükség van a történetmeséléshez. Kovalszki Boglárka csak tavalyelőtt került a társulathoz, saját elmondása szerint mélyvíz volt számára Anna szerepe. Egy tapasztalt, rutinos előadót is nagy kihívás elé állított volna az a fajta retrográd karakterépítés, amit ez a dramaturgiai csere megkívánt:

a megtört, már-már meghasonlás szélén álló nőtől a még izgatott, szerelmes fiatalasszony irányába mutató jellemábrázolást viszont a tőle telhető maximális alázattal hozta Kovalszki Boglárka.

Vronszkij az első felvonásban még inkább csak test, de a második felvonásra nála is előszüremkedtek a figura árnyalatai a feszes katonatiszt karakter mögül.

A második felvonásból egy jelenetet emelnék ki, ami az egész előadás esszenciáját jelenti: Anna és Karenin ágyjelenete, ahol Anna képzeletéből előtörve, fizikai valójában is megelevenedik Vronszkij. A Karenin ölelésébe kényszeredetten belefeszülő, azt újra és újra megkerülő Anna, valamint a hátulról hozzásimuló, egyszerre jelenlévő és eltűnő, koreografikusan szinte „áttetszővé” váló Vronszkij hármasában egy mindenkori alapérzés, a megszokott kapcsolatból való elvágyódás küzdelme válik rendkívül szemléletessé. Ehhez képest kissé elvarratlannak tűnik a befejezés, ami ugye nem is igazi befejezés. Boldognak látjuk a főszereplőket együtt, pedig tudjuk, (hiszen láttuk) hogy nem azok. Ha a néző értelmezni tudta a visszafelé építkezést, akkor talán még emlékszik Anna halálának pillanatára, ami zárójelbe téve az utolsó képet nagy kontrasztot alkot, és kiadja a két pont közti feszültséget. Időben viszont talán túl távol kerülünk ahhoz, hogy egyéb rendezői értelmezés nélkül kellően erősen tudja ez a pillanat magába foglalni a véget és a kezdetet. Mindenesetre részemről már a fent említett „ágyjelenet” rendkívül izgalmas hármasa miatt is megérte megnézni az előadást. Mindenközben a téren a Heveder Banda játszott erdélyi népzenét, ami már előrevetítette a 4. nap néptáncból merítkező programját.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Így buliztak régen a sztárok az Oscaron

Közeledik az idei Oscar díjátadó, felkészülésnek megmutatjuk, ki kivel mulatott vagy épp sutyorgott a szünetekben az ötvenes évektől a kilencvenesig. Galéria!
Klasszikus

Megszólalt az ELTE Zenei Tanszékének vezetője a pénzelvonás kapcsán

Múlt héten jelent meg az a közlemény, amelyből kiderült, hogy az ELTE BTK-t érintő 250 millió forintos forrásmegvonás miatt szeptembertől nagyon nehéz lesz megoldani a zongora- és a magánének-oktatást a Zenei Tanszéken. A Fidelio kérdéseire Bodnár Gábor tanszékvezető válaszolt.
Vizuál

Bálványozta a közönség, bolondokházában végezte – 175 éve született Munkácsy Mihály

Stílusát romantikus realizmusnak nevezik, amelyre nem hatottak lényegesen a modern festészeti irányzatok. Első sikerét 1869-ben aratta Az ásító inas című képpel, amelynek témáját saját korábbi életéből vette.
Jazz/World

Borbély Mihály: "Pénzért vagy egoizmusból nincs értelme zenélni"

A több hangszeren és műfajban jártas Borbély Mihály minden zenei és emberi szituációban az átjárhatóságot kutatja. Legközelebb A népzene ünnepén hallhatjuk őt február 23-án a Müpában, tavasszal pedig új jazzlemezét is bemutatja saját formációjával.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc interjú

"Ami igazán gazdaggá tesz minket, az a sokféleség"

Az idei Budapest Táncfesztivál egyik külföldi fellépője a Company Wang Ramirez, amelynek két alapítója, Honji Wang és Sébastien Ramirez EVEREYNESS című produkciójukkal kapcsolatban árult el kulisszatitkokat.
Tánc magazin

Így néznek ki a fizetések nemek szerint a balettban

A női vezetők hiánya a balettben régi vita tárgyát képezi. Azonban most elindult egy oldal, a Dance Data Project, ami új kérdéseket vet fel.
Tánc kritika

Aki vállalja a tehetetlenségét, az nevetségessé válik?

A minden előadásához új formanyelvet kereső Tünet Együttes ezúttal magáról beszélt A tünetegyüttes című performanszában, amihez csak egyetlen út kínálkozott: az őszinteség.
Tánc ajánló

A Tünet Együttes bemutatja, hogy működik ma egy független társulat

Február 18-án és 19-én a Trafóklubban szembesít a Tünet Együttes a következő kérdésekkel: Hová tart a független színház? Mi közünk van ehhez nekünk, nézőknek? Régen minden jobb volt?
Tánc

Most már ilyen is van: férfi spicc-cipő

A nemi egyenlőség kérdése a balettet is utolérte: egyre több férfi vágyik új magasságokba, néhányan már spicc-re is felmerészkednek.