Audrey Hepburn 5 évesen kezdett balettozni Angliában, miután lenyűgözte őt George Balanchine társulatának egyik előadása. Később, szülei válása és a háború miatt sokat költöztek, de a legjobb iskolákban tanulhatott: előbb a holland balettsztár, Winja Marova lett mestere az Arnhem School of Music-ban, majd Sonia Gaskellnél folytatta balett-tanulmányait, aki azonnal felismerte a benne rejlő óriási tehetséget. Jól haladt tehát a sikerhez vezető úton, azonban végül mégis meghiúsult álma, ugyanis túl magasnak bizonyult. Táncos képességeit ugyanakkor az 1952-es The Secret People című filmben és az 1957-es Funny Face című filmben Fred Astaire oldalán is megcsillogtatta.
Brigitte Bardot három évig tanult a Párizsi Konzervatórium balett szakán, ígéretes tehetségként évfolyamában harmadikként végzett, amikor megnyert egy modellversenyt és elkezdett filmezéssel foglalkozni. 7 év kihagyás után újra színpadra állt balerinaként a Csipkerózsikában a Párizsi Operaházban. Ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta: „7 év kihagyás után nagyon nehéz újra balettozni, úgyhogy nagyon büszke vagyok a Csipkerózsika pas de deux-jéban nyújtott teljesítményemre Michel Renaud oldalán”.
Sarah Jessica Parker a hetvenes években a School of American Ballet-ben tanult klasszikus balettet. Miután 12 évesen beválogatták az Annie című Broadway-musicalbe, egyre inkább a színház és a film vált főszereplővé az életében, táncos kvalitását azonban az 1984-es Girls Just Want to Have Fun című filmben még tudta kamatoztatni.
Diane Kruger a londoni Royal Ballet Schoolba járt, mielőtt egy térdsérülés miatt 13 éves korában le kellett mondania a balettkarrierről. „Évekig teljesen el voltam veszve, míg egyszer látott valaki táncolni, és azt mondta: Neked modellnek kéne lenned!”. Diane egész szép sikereket ért el a modellszakmában, mígnem több kisebb szerep után a hírnevet Wolfgang Petersen Trója című filmjében Szép Heléna szerepe hozta meg számára. Táncosként a 2004-es Wicker Park című filmben tűnt fel.
Jessica Brown-Findlay, akit a legtöbben a Downtown Abbey című sorozatból ismernek, a National Youth Balletben tanult táncot és annyira tehetséges volt, hogy 15 éves korában a Kirov Balettel is fellépett a Royal Operaházban. Ekkor azonban érte egy végzetes térdsérülés: háromszor műtötték, és a legutolsó alkalommal nem sikerült jól az operáció. Azt mondták neki, soha többé nem táncolhat. „Ez óriási csalódás volt számomra, de szerencsés voltam: a barátaim bátorítottak, hogy próbáljam magam újradefiniálni, ki is vagyok én, ha nem balett-táncos”. Így jött életébe a filmezés.
Naomi Campbell táncos édesanyja nyomdokaiba lépve szeretett volna balerina lenni. 10 éves korában felvették az Italia Conti Academy of Theatre Arts balett szakára, de sajnos hamar kiderült, hogy magassága nem teszi őt alkalmassá a pályára.
Penelopé Cruz kilenc éven keresztül élt annak az álmának, hogy egyszer balerina válik belőle. A Spanyol Nemzeti Konzervatóriumban tanult balettet, majd New Yorkban Christina Rota iskolájába járt. Később, miután 15 évesen háromszáz másik jelentkező előtt megnyert egy tehetségkutató versenyt, felhagyott a tánccal, otthagyta az iskolát, és minden idejét induló színészkarrierjének szentelte. A színésznő a mai napig azt vallja, hogy a balett fontos szerepet játszott filmes sikereiben. Táncos szempontból a legnagyobb teljesítményt talán a Kilenc című filmben nyújtotta.
Zoe Saldana az ECOS Espacio de Danza Academy-n tanult kalsszikus balettet, és listánk többi szereplőjével ellentétben nem sérülés, vagy jobb lehetőségek miatt hagyta abba a táncot, hanem mert úgy érezte, „meghalt belül” - ahogy azt a Huffington Postnak nyilatkozta. 2000-ben a Center Stage című táncfilmben tűnt fel, ami amellett, hogy neki is meghozta a sikert, a táncosok kedvencévé vált.
Amy Adams, a többszörös Oscar-jelölt amerikai színésznő 18 évesen adta fel balett-táncosnői vágyait, miután addigra meglehetősen megviselte testét ez az életforma. „A testem tönkrement a balettban, gondoltam elmegyek Los Angelesbe, a színészkedésre koncentrálok, hátha csoda történik velem” - mesélte a The Daily Telegraphnak adott egyik interjújában a váltásról.
Esztergályos Cecília nyolc és fél éves korától a Balettintézetbe járt. „Világéletemben balett-táncos akartam lenni. Kitűnően végeztem, de lehetőség híján lekerültem 1960-ban a Pécsi Balletthez. Közben Szabó István felfedezett, és leforgatta velem a Te című filmet, aminek nagy sikere volt ” - mesélte. Felvételizett a színművészetire sikerrel, és ezután a film átvette a tánc helyét az életében.
Majsai-Nyilas Tünde 1984-tól négy éven keresztül járt az Állami Balettintézetbe, ekkor azonban felismerte, hogy nem ez a neki szánt út. „Elég hamar rájöttem, hogy alkatilag nem erre születtem. Ahhoz, hogy helyt álljak, háromszor annyit kellett dolgoznom, mint a társaimnak. Tudtam, hogy nem lesz belőlem balerina. De akik bekerültünk oda, mindenáron végig akartuk csinálni. A színház egy mágikus közeg, nem véletlen, hogy azóta is itt vagyok a színpadon: megfertőződtem” - nyilatkozta lapunknak korábban a Vígszínház színésznője.
Marozsán Erika szintén hosszú éveket töltött a Balettintézetben. Táncos tudását 2011-ben a Bozsik Yvette által rendezett Bál, avagy a táncos mulatság című darab felújított változatában elevenítette fel. Akkor így nyilatkozott a Fideliónak: "A Balettintézetben töltött évek emlékeit még mindig mélyen őrzöm a lelkemben, és talán az izmaimban is. Minden próba egy furcsa érzelmi folyamat, mintha a 19 éves önmagammal találkoznék, vagy legalábbis egy majdnem elfelejtett énemmel. Ha nem is megy még zökkenők nélkül, de igyekszem helyt állni e táncos darabban, csodálatos táncosok között. Érdekes kihívás".