Teltház fogadta az előadás kezdete előtt még a függöny mögött álló tizenhét táncművészt, akiket Csizmadia Tamás évfolyamvezető mester Sunny Dance Companynak nevez. A Moderntánc szakirány végzős hallgatói: Babácsi Ruszlán, Bondor Léna, Bondor Málna, Dorsich Hanna, Éles Míra, Gellért Gréta, Imely Dorka Zsuzsanna, Kathona Zorka Sára, Kiricza Bence, Krasznai Árnika, Kótai Rozi Panna, Lászlóffy Emőke Klára, Mészáros Hanna, Mohácsi Bora, Nagy Levente Zoltán, Ónódy Ábel, Szabó Csenge.
A becézés igazán a műsor végén kapott mindenki számára jól hallható értelmet, amikor a nyolcszor-tízszer visszatapsolt, a színpadra hívott koreográfusokkal és a mesterekkel együtt meghajló fiataloknak egyszer csak felcsendült a Boney M. legendás slágere, a Sunny. A fiatalok a sláger születéskor még nem is éltek, azok számára azonban, akik őket tanították, ünnepelték a Nemzeti Táncszínházban, ez a sláger emocionálisan meghatározó hatású a mai napig.
Jó volt hallgatni a korábbi pop slágert, mert azt bizonyította, hogy a művészet, ha az alkotók tehetségesek, szinte örök. Ezért is lett fontos a fantasztikus program végén a köszöntőben elmondott jókívánság, mely szerint a végzős hallgatóknak mindenki sok örömet kíván a táncban, és soha nem szűnő tapsot, nem csak ma estére (Kalmár Attila).
Persze az sem baj, hogy péntek estére megvolt. Nem érdemtelenül, mert a Vizsgakoncert a Mesterek egybecsengő véleménye alapján is kiválóan sikerült.
Az est a nyitószám, a Kingdom részlet után Kalmár Attilának, a Magyar Táncművészeti Egyetem Modern Tánc és Színházi Tánc Tanszék vezetőjének beszédével indult. A köszöntőben több olyan elem is szerepelt, amely felidézésre érdemes, mert talán rávilágít arra, miért is sikerült ilyen jól a modern évfolyam Vizsgakoncertje. A tanszékvezető hangsúlyozta, hogy a hallgatók vizsgakoncertjei mindig kiemelt eseménynek számítanak az érintettek életében. Fontos mérföldkő az, hiszen szakmai tanulmányaik lezárásaként kell számot adniuk arról a sokszínű és magas színvonalú tudásanyagról, amit az Egyetemen töltött évek alatt elsajátítottak – mondta Kalmár Attila, aki hozzátette, hogy számára ennél is sokkal többet jelent ez az este.
„Oktatóként végigkísérve a hallgatók tanulmányainak jelentős szakaszát és ezt a felkészülési időszakot, őszintén és büszkén mondhatom, hogy nem vizsgázó hallgatókat fognak látni a színpadon, hanem sokoldalú, stabil technikai tudással felvértezett fiatal előadóművészeket, akik az általuk tolmácsolt koreográfiák mélyebb rétegeinek jelentéstartalmait is képesek, hol megindítóan, hol gyomorba vágóan, hol elgondolkodtatóan eljuttatni a közönséghez. Nem mondom, hogy mindig könnyű volt az út idáig. Sőt! Már az elején igen nagy kihívással találták szembe magukat.
A covid kellős közepén próbálkoztunk a lehetetlennel,
a gyakran lefagyó zoomon, pár négyzetméteren táncot tanítani, a háttérben olykor fel-fel bukkanó családtagok és háziállatok kíséretében. Voltak egyéb hullámvölgyek is természetesen. Leküzdötték. Csizmadia Tamás kollégám személyében kaptak egy olyan évfolyamvezetőt, aki nemcsak a rendkívüli sur-le-cou-depied-vel, hanem a lelkükkel is foglalkozott, az Egyetem és az általam is képviselt értékek mentén, határozott elképzeléssel (velem mindig egyeztetve ) tervezte meg képzésüket, hazai és külföldi társulatoknál töltött gyakorlati félévüket, és az est programját. Lassacskán közhely, mégsem mehetek el mellette szól nélkül, hogy hallgatóinknak fiatal koruk ellenére sokszor már-már irreális kihívásoknak kell megfelelniük, ha kilépnek a felnőtt táncművész létbe, úgy, hogy közben a verseny is iszonyatosan nagy. Sok jó táncos van szerte a világban, egy helyre több száz a jelentkezők száma a próbatáncokon. Lehetőleg ne legyél több húsz évesnél, legalább húsz év tapasztalattal, és már első közönséged, az orvosi csapat és szüleid is elragadtatva figyeljék az élet színpadán való megjelenésed. Azt is szem előtt kell tartanunk továbbá, hogy a szakirányon igen széles palettára képzünk. A teljesség igénye nélkül a Győri Balettől a GG Tánc Egeren át a Tanz Mainzig. Mindezeknek az elvárásoknak a tudatában kellett megterveznünk képzésüket, a lehető legsokoldalúbb technikai tudást adó tananyag összeállításával. Az elmúlt időszakban volt alkalmam sok előadást látni itthon és külföldön egyaránt, úgy ifjúsági együttesektől, mint felnőtt társulatoktól, és úgy vélem a kulcs a kezükben van” – fogalmazott.
A tanszékvezető úgy látja, hogy a hallgatók – elnézést, fiatal táncművészek – képesek lesznek megállni a helyüket és felkészültek a professzionális együttesekben lévő munkára.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: A Moderntánc szakirány végzős évfolyamának vizsgakoncertje (Fotó/Forrás: Horváth Adrienne / MTE)