Tánc

Tánc életre-halálra

2015.03.23. 06:30
Ajánlom
Egyes országokban a balett nem pusztán a művészetről szól. Kulcs a kikerülés lehetőségéhez, eszköz a mélyszegénységből, az éhezés kilátástalanságából való felemelkedéshez. Elrugaszkodás egy élhetőbb világba.

2009-ben Åsa Sjöström fotós képe nyert a World Press Photo sajtófotó pályázatán, művészet kategóriában. A fénykép egyik eleme a Moldovai Balett Iskolában készült fotósorozatnak, amely leplezetlenül ábrázolja az ott tanuló balettnövendékek mindennapjait, a sanyarú körülményeket, az elkopott balettpadlót, a rongyosra használt balettcipőket. A növendékek komoly küzdelmet folytatnak a bennmaradásért, és álmuk megvalósításáért, mely már nem pusztán a színpadra kerülést rejti magában. Fáradtságos küzdelem, hogy ők és családjuk kedvezőbb sorsra jusson, hiszen Moldovában az egy főre jutó bruttó nemzeti össztermék jelentősen alacsonyabb, mint más kelet-európai országban. Nem véletlen, hogy ez kiélesíti az emberi viszonyokat: évente mindösszesen huszonnégyen, tizenkét fiú és tizennégy lány kerülhet az iskolába, akik kilenc évig maradnak ott. A normál tanóra mellett minden nap ötórás balett tréningen vesznek részt, harcolnak saját testükkel, egymással, hogy ne ők legyenek azok, akiket a következő évben elbocsátanak. Természetesen a küzdelem egy gazdagabb ország balettakadémiáján is jelen van, de itt még sokkal valóságosabb viadal.

Hasonló a helyzet a fülöp-szigeteki Manilában, ahol a Manila Balett által finanszírozott Project Balett Futures program keretén belül ötvennégy hallgató vehet részt az ingyenes képzésben a város legszegényebb városrészeiből. Köztük van a tizennégy éves Jessa Balote, aki nemrég a CNN-nek mesélt rögös életútjáról. Jessa Manila nyomornegyedében, egy szeméttelep mellett él, családja a szemét-értékesítésből próbálja fenntartani magát. Mindennapjai nem pusztán a kemény edzésekről szólnak, ő és sok vele együtt tanuló diák a program nélkül egyszerűen nem tudna mit enni naponta, rájuk hárul a család fenntartásának felelőssége, mindez úgy, hogy a fárasztó balett-tréningek után nincs kényelmes fekhelyük és a rossz higiéniai körülményekkel is meg kell küzdeniük a patkányokkal teli házakban. A kezdeményezés mögött a program mozgatórugója Lisa Macuja-Elizalde áll, aki önállóan finanszírozza a növendékek óráit, étkezésüket, és ápolgatja a növendékek főszerepről szőtt álmait. Saját viszonyrendszerünkben szinte felfoghatatlan, hogy Elizalde és a program nélkül ezek a gyerekek nagy eséllyel megbetegednének, vagy éhen halnának, a táncművészettel a szó szoros értelmében az életbenmaradásukért küzdenek.

A világ a kolumbiai Joan Sebastian Zamora nevét a First position című a Youth America Grand Prix balettversenyt bemutató dokumentumfilmben ismerhette meg. A fiú egyetlen álma az volt, hogy a verseny révén egyedüli kolumbiaiként bekerülhessen az Angol Királyi Balettiskolába, majd a Királyi Ballett társulathoz csatlakozzon, ahol példaképe az első színes bőrű táncos, a kubai származású Carlos Acosta is táncol. Joan Sebastian családja távolról bátorította és adott hitet a fiúban, felvázolva, hogy Kolumbiában maradása a balett küzdelmeinél is nehezebb, kilátastalanabb életutat vázolna elé.

A színes bőrű, klasszikus táncművészek élete, ha lehet, még rögösebb, hiszen általában nem felelnek meg az éteri, pillekönnyű hercegnő vagy a daliás herceg ártatlan karakterének, annak a képnek, amit az európai balettművészet is elénk kíván tárni. Misty Copeland az egyik olyan művész, akinek sikerült áttörni a sztereotip akadályokat és a rasszizmus általunk épített falait. Ő a második a balett-történelemben, aki szólista lett a New York Ballet Theatre-ben. Küzdelmeit, a Life in Motion: An Unlikely Ballerina memoár kötetében tárja fel. Misty egy út menti motelben nőtt fel további öt testvérével komoly szegénységben. Nagyon későn, tizenhárom évesen fedezték fel mozgása révén egy kosárlabdapályán, és ezt követően elképesztő sebességgel fejlődött. Alkatilag kezdetben alkalmatlannak bizonyult, majd kemény munkával a legelsők közé felküzdve magát olyan szerepeket táncolhatott el, ami fekete táncosnőnek előtte nem sikerült.

Európa keleti blokkjában, Oroszország európai részén található Permben az egyik legszigorúbb rendszerű balettoktatás folyik, precíz, de kíméletlen nevelés a tökéletes mozdulatra. A Vaganova Balett akadémiához hasonlóan ez az intézmény is a felemelkedés egyik forrása lehet a mélyszegénységgel küzdő gyermekeknek és családjainak, ahová a bekerülés is szigorú szelekció útján történik. A Terpsichoré foglyai című 1994-ben forgatott dokumentumfilm középpontjában a törékeny alkatú, nélkülöző családból származó Natasha Balakhnicheva áll, ártatlan barna szemével, hullámos hajzuhatagával. Mindennapjait az évfolyam legkiemelkedőbb tehetségeként a tanárok szigora nehezíti. Bentlakásos intézmény révén csak nagy ritkán találkozhat távol élő szüleivel. A perfekcióra való törekvés, a mindennapi kiabálások, a fizikai bántalmazások ellenére is egyetlen célként a későbbi jobb reményű élet, a tündér szerepének csillámló álma lebeg szeme előtt.

A világ színpadain a makulátlan tütük forgatagában, a precíz koreográfiákat láthatatlanul foltozzák a mögöttük rejlő titkos életutak, a láthatatlan társadalmi szakadékok, amelyeket egyeseknek nagy nehézségek árán sikerült átugraniuk, és nem pusztán a színpadon.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

„A mi generációnk nem kapható a gyűlölködésre” – A 30 év alatti színművészek levele az Országgyűléshez

A december 9-én a szabad színházakért és a kultúra függetlenségéért meghirdetett tüntetésen Sodró Eliza, a Radnóti Színház művésze olvasta fel 111 harminc év alatti színművész levelét az Országgyűléshez.
Színház

Ezekre az előadásokra küldenék el a politikusokat a színészek

Szégyen, Hamlet, A bajnok, Az ember tragédiája – többek között ezeket a produkciókat ajánlották azok a színházi alkotók, akiket a december 9-i tüntetésen kérdeztünk meg arról, mire hívnák el a politikai döntéshozókat.
Klasszikus

Itt követheti élőben Martha Argerich koncertjét, ha már nem kapott jegyet!

December 12-én este fél 8-kor a Liszt Ferenc Kamarazenekarral lép fel Martha Argerich. A hangverseny teltházas, de a Medici TV közvetíti. Mutatjuk, hol.
Színház

Megszavazta a Parlament az új színháztörvényt

115 igen szavazattal elfogadta az Országgyűlés a kulturális törvénycsomagról szóló törvényjavaslatot, amely miatt hétfőn ezrek tüntettek a Madách téren.
Vizuál

Tíz új európai filmet kínál az ArteKino Filmfesztivál az interneten

December 31-ig tart az ArteKino Filmfesztivál, amely tíz új európai filmhez biztosít ingyenes, online hozzáférést. A filmbarátok kényeztetésére minden filmet magyar felirattal láttak el, sőt rendezői nyilatkozatot, szinopszist és filmajánlót is mellékeltek hozzájuk. 

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc interjú

"Nem hiszek abban, hogy ütni-verni kell a táncosokat" – Interjú Aradi Máriával

Aradi Mária nemrég ünnepelte a 75. születésnapját, de ma is rendületlenül dolgozik a Magyar Nemzeti Balett betanító balettmestereként. Nagyívű balett-táncosi pályájáról szerényen beszél, a jelenkori tendenciákról pedig határozott véleménye van.
Tánc hír

Magyarországra hozza szociális cirkusz programját a Cirquel du Soleil

Veszélyeztetett fiatalokkal foglalkozó szakembereknek indított továbbképzést a Cirque du Soleil-jel együttműködésben a Recirquel.
Tánc hír

Szögre akasztotta a balettcipőt a Párizsi Opera Balett

A társulat 154 táncosából 120-an vettek részt az országos nyugdíjreform-ellenes sztrájkban. Az új törvény ugyanis eltörölné azt a művésznyugdíjat is, amelyet a táncosok 42 éves koruktól vehettek eddig igénybe.
Tánc interjú

Milyen esélyeink vannak a függetlenségre? – Interjú Juhász Katával

Juhász Kata a Declaration of Indepence című szólójában a stand-up, a fizikai színház és a kortárs tánc elemeinek ötvözésével járja körbe az egyik legégetőbb kérdést: milyen fajta függéseknek van ma kitéve az egyén a mediatizált és átpolitizált európai kulturális térben? A darab az USA és Dánia után a dunaPart –Kortárs Előadóművészeti Platformon is bemutatkozott.
Tánc magazin

Klasszikus balettek, amik mai szemmel diszkriminatívnak tűnhetnek

Itt A diótörő-szezon, amelynek egyes karaktertáncai kapcsán újra rácsodálkozhatunk, vajon bizonyos pontokon nem rögzítenek-e meghaladott ábrázolásmódokat ezek a 19. századi balettek?