- Kristóf Ágota kisregény trilógiájának első részéből, A nagy füzetből készített színpadi adaptáció átütő jelentőségű volt a Forte Társulat életében. A szakmai- és közönségsiker mellett, talán egy állandó befogadó helyet is nyert a társulat a Szkéné Színházban. Itt rendszeresen tudtok játszani, és a Forte-repertoár más darabjai is bemutatkozhatnak. Mennyit segít ez a munkában, a talpon maradásban?

- Valóban nagyon jó viszony alakult ki a Szkéné Színházzal, nekik legalább annyira fontos, hogy az előadás sikeres legyen, mint nekünk. Nagyon jól érezzük magunkat a Szkénében, és ami szintén fontos, nagyon jó a közönség. Komoly eredménynek tartom, hogy óriási az érdeklődés az előadásainkra, teltházzal mennek, sőt még várólistát is vezetni kell. A nagy füzet sikere mellett ez az érdeklődés, azt hiszem, annak is szól, hogy a társulat képes fejlődni. Lehetőségünk van rendszeresen játszani, nem telnek el hónapok az előadások között, nem a felújításra mennek el az energiáink, hanem van idő arra, hogy megérjen a játék, még a bemutató után is tovább tudunk finomítani rajta.

- Az új bemutatótok, az Irtás a Szkéné Színház és a Forte Társulat közös produkciója lesz. Helen Edmundson John Whiting és Time Out díjakkal jutalmazott, 1993-ban írt drámájára hogyan esett a választásod? Úgy nyilatkoztál, hogy nem történelmi darabot csináltok. Milyen kérdéskörei, viszonylatai érdekelnek ennek a történetnek?

- Egy balladisztikus művet igyekszem belőle komponálni, folyondár, szerteágazó történet, ír folklór hatások, és erős sorsszerűség jellemzi az előadást. Így ez nem egy történelmi dráma lesz, de mégiscsak fontos, hogy egy konkrét történelmi korban, 1652 és 1655 között játszódik, és egy konkrét helyen, Írországban. Tulajdonképpen ez az időszak a máig tartó sérelem kezdete írek és angolok között. Cromwell egy elképesztően kidolgozott tervvel hódította meg az országot, sokan meghaltak a háborúban, majd még többeket kitelepítettek, íreket és a király mellett harcoló, elsősorban katolikus angolokat. Ez a kor és időszak Helen Edmundson drámájának terepe, csupa olyan sorskérdés és identitáskérdés lát napvilágot a drámában, amelyek engem nagyon inspirálnak, ezért esett rá a választásom. Volt ennek a műnek egy korábbi fordítása, Szaffkó Péter ültette át magyarra a történetet, ugyanis 1997-ben a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban, Tim Carroll rendezésében mutatták be először Magyarországon az Irtást. Most Upor Lászlót kértem fel, hogy fordítsa újra a drámát, hogy a szöveg dramatikusabb legyen és közelebb álljon a mai nyelvi megszólalásokhoz.

- A történelmi tényeken túl egy házasság romba dőlését is bemutatja a mű. Robert és Madeleine Preston a főhősei az előadásnak is?

- Igen, egy angol férfi és egy ír nő házasságán keresztül láttatja a kort a szerző. Egy erőteljes egységben fogant házasságról van szó, ami eleinte szétszakíthatatlannak tűnik, de a körülmények hatására, a politika és a társadalmi változások által mégis elmérgesedik a kapcsolat. A legérdekesebb az, hogy ez a romlás megtörténhet és sajnos sokszor meg is történik a valóságban is. A darab azonban hoz egy ellenpéldát is, egy párhuzamos házasság történetét, ahol minden kínzó külső fenyegetettség ellenére a házaspárok összetartanak. A főszereplők fiatal házasok, mellettük az idősödő házaspár kap szerepet, egy másik generáció, akik a világ számos problémájával együtt néztek szembe.

- Eleinte mindketten szabad szellemű emberek, úgy gondolják, mindegy, hogy hol élnek a világban, csak boldogok legyenek. Ezt az elvet végül mindketten feladják, gyávaságból vagy éppen vakmerőségből, de egyre makacsabbul ragaszkodnak olyan rögökhöz, amelyek házasságuk hajnalán nem voltak kérdésesek. A férfinak fontosabb lesz az emberségnél az egzisztenciája, a háza, a gazdasága, az idillikus családi élet látszata. A nőnek viszont fontosabb lesz a családjánál, a férjénél, a fiánál a népe igazsága. A külső társadalmi nyomás egy zsarnok személyében, Sir Charles Sturman figurájában testesül meg. Ezt a zsarnokot Krisztik Csaba fogja játszani. Mindent megtesz érte ő is és én is, hogy az elnyomó teljes fényében jelenjen meg.

- A zsarnokságot az előadásban, gondolom, nem csak egy szereplőre bízod. Ezúttal is szimbolikus jelentésű, mindent uraló színpadképre lehet számítani több zsák feketefölddel, párával és életnagyságú farkas figurákkal.

- A föld mint szerves anyag egy pontig, nem végig van jelen, mégis főszerepet kap a látvány kialakításában. Antal Csaba díszlettervezővel azért esett a választásunk a földre, mert a földbirtokhoz, az anyaföldhöz való ragaszkodás fontos szerepet kap a történetben. A pára is szerves részét, az érzékekre különösen ható jellegét adja majd az előadásnak. Sturman, a zsarnok kormányzó mondja: „Nedves népség ez az ír, nem igaz? Temérdek könny, temérdek eső." Terveink szerint ennek az elemnek is erős atmoszféra teremtő ereje lesz, bár a párásítást még nem próbáltuk ki, nem tudom, hogy fog működni.

- Madeleine pedig azt mondja: „... remélem, hogy eljön a nap, amikor az utánam jövők egészen magukénak tudhatják az életük,[...] az életük, mint a sólyom, felröppen és visszaszáll a kezükre..." A föld, úgy sejtem, nem csak pozitív szimbólum az előadásban.

- Így van, a földhöz ragadás, a földre húzás, lerántás is ott rejlik ebben az anyagban.

- És ahogy a szavaidból kihallik, a föld a mozgást is nagyban befolyásolja. Ezt az anyagot már a Mandarin című koreográfiádban is használtad, de amíg ott homok terítette be a színpadot, itt feketeföld. A homok tompította a csapásokat, vagy éppen hangot adott, homokgolyók dörrentek a letiltott Bartók-zene helyett. Ezúttal hogyan használjátok a földet, a hangokat, a zenét?

- Nem akarom nagyon megerőszakolni a szimbólumokkal való játékot, úgy készítem el a koreográfiát, hogy komfortosan tudjanak benne létezni a színészek. Idomulunk a lehetőségekhez, amit egy nehéz földdel felszórt tánctér nyújthat, ilyen terepen próbálunk is. Ami pedig a zenét illeti, ezúttal nem kell néma előadásra számítania a nézőknek, a mozgás, a látvány és a dikció mellett fontos szerepet kapnak az ír népi hangszerek és az ír népi jellegű, valamint az abszolút tradicionális ír zene is. Ökrös Csaba vezetésével a színészek fognak zenélni és énekelni, a cappella kórusok hangzanak fel. A balladisztikus jellegét erősíti az előadásnak a zene, illetve úgy akarom megrendezni az előadást, hogy egy idő után zenévé váljon, egy férfi és egy nő szomorú sorsáról szóló dallá.

- A mozgás a zenén túl még mihez köthető? Ezúttal is az eszközhasználathoz kapcsolódik, mint A nagy füzet esetén vagy inkább a szöveg különös kiegészítése, leképezése lesz, mint A tavasz ébredése koreográfiádban?

- A nagy füzethez hasonlóan itt sem fognak táncolni a színészek. A mozgás viselkedésforma, gesztus, tartás, ami sok esetben nem tánc. Bár minden előadás más, a munkáinkban egyre inkább a szövegelemzésből indulunk ki, utána kapcsolódnak a mozdulatok, a beállítások, a koreográfiák egy-egy szövegrészhez.

- Arról már beszéltünk, hogy Krisztik Csaba alakítja elképesztő energiáival a zsarnokot, de milyen szerepben lesznek láthatóak a többiek, vannak szerepösszevonások, szerepkettőzések?

- Szinte mindenki egy szerepet játszik. Robert Andrássy Máté, Madeleine Ostorházi Bernadett, aki idén végez a Színművészeti Egyetemen, ők a főhősök. Killaine Farrell szerepét, aki egy bolondos lány, Madeleine gyerekkori barátja Földeáki Nóra játssza, aki közel négy év után tér vissza a színpadra. Kádas József Pierce szerepében egy szélsőséges ír hazafit, ellenállót alakít. Az idősebb házaspárt játssza Pallag Márton, végzős egyetemi tanítványom és Zarnóczai Gizella, aki többször megfordult már a Forte előadásaiban, nagyszerű táncosnő és színésznő egyaránt. Több kisebb szerepet végzős tanítványaim formálnak meg, Fehér László és Nagy Norbert.

- A Forte Társulat jövőre már tízéves lesz, hogyan tovább, végzős tanítványaid veletek tudnak tartani?

- Jó, hogy mondod, nem szoktam fejben tartani a jubileumokat. Mindenesetre jó dolog, hogy már tíz évesek leszünk és dolgozunk, dolgozunk, dolgozunk tovább. A főiskolai tanítványok pedig már évek óta szerepelnek az előadásainkban, ezt a jövőben sem tervezem másként, sőt, tervbe van véve az is, hogy néhányan a társulat tagjaivá váljanak, de ez támogatási kérdés lesz.